Vágyom a csoki után


Ha esténként leülünk magányosan a Tv elé, vagy csak előveszünk egy könyvet, a magány nyomasztó érzése mellé társul egy másik is. Az evés kényszere. Hirtelen lecsap ránk a vágy, mint áldozatára a sólyom, és átérezzük, egy szelet csokoládé, egy bonbon olyan jól jönne. Természetesen jön is, hiszen a másik pillanatban már ott van a kezünkben, és elégedetten majszolunk!

 




Egy érdekes hír jelent meg nem is olyan régen egy Izraeli lapban. Férfi tört be az egyik önkiszolgálóba, éjnek-évadján, egészen a pultokig rohant. Nem a pénz érdekelte, hanem felkapott egy zacskó mogyoróvajas chipsszet, a kedvencét, majd leült a pult elé, és ette, csak ette…és ette. A riasztó természetesen megszólalt, de a férfi addigra végzett a chipsszel, és még volt ideje, egy zacskó sült krumplira is…

A chips és a sült burgonya volt, az egyetlen, amely azon éjjel elltünk az üzletből. A rendőrség könnyen megtalálta a betörőt. Az önkiszolgáló felet lakott. A kihallgatás alatt, a fiatal 35 éves férfi keserűen magyarázta el a rendőröknek: „muszáj volt a kedvenc chipsszemhez jutni, mert már majdnem „megörültem”.”

Ez az eset nem is egyedi. Hányszor szoktuk mondani:

„Nem tudtam ellenállni a csokoládénak! Belehalok, ha nem ehetek meg egy krémest! Úgy éreztem magam a csokim nélkül, mint egy elhagyatott haldokló!”

Az étel, mint függőség

A „Sövényen túl” című animációs film, a lényeget ragadta meg akkor, amikor a kis mosómedve elmagyarázza újdonsült barátainak, az ember szokásait. A lényege annyi: „Esznek, csak falnak, és csak esznek. A hasuk az istenük, az asztal az oltáruk, a futópad, a torna, a fitnesz a lelkiismeretük. És ami a kukába kerül, az a miénk!”

Úgy tűnik nem is olyan rég még senkit sem zavart az étel, okozta függőség. Sem a fogyasztókat, sem pedig a kutatókat. Viszont, hirtelen kellett rádöbbenünk, hogy a ma embere számára az étel, több mint szükséglet. A kisérletek később bizonyították a tényt: Vannak ételek, illetve összetevők, amelyek függőséget okoznak.

A kutatók nagyobb része, úgy véli, hogy ezt a rossz szokást, egyszerűen le lehet küzdeni. Természetesen csak kemény hozzáállás szükséges, no meg persze egy kis jóakarat!

Az Egyesült Államokban a nyolcvanas évek óta folynak kísérletek annak megállapítására: Vajon okozhat-e maga az étel függőséget, esetleg más okai is vannak? A kutatók a páciensek azon kijelentéseiből indultak ki, miszerint: „Tudom, hogy káros számomra, mégis vágyódom utána. Belehalnék, ha nem ehetném meg a napi adag csokoládémat!”

A folyamatot először azoknál vették észre, akik a cigarettáról próbáltak leszokni. Miután sikerült az egyik káros szenvedélyükről lemondani, egy másikba estek. Az állandó evésbe. Gyorsan híztak, és a folyamat megállíthatatlannak látszott. A kutatók megfigyelték, hogy a nikotin után, a páciensek, áttértek az édességekre, és ismét függőségbe kerültek. A további kutatások azt bizonyították, hogy a cukor, illetve a szénhidrát az, amely ezt a függőséget létrehozza a szervezetben. De nem a cukor és nem is a szénhidrát az, amely erre kényszerít. További kísérletek arra engednek következtetni, hogy a stressz, a depresszió, az „idegesség”, mintegy kényszeríti az embert a szénhidrát fogyasztására.

Ha esténként leülünk magányosan a Tv elé, vagy csak előveszünk egy könyvet, a magány nyomasztó érzése mellé társul egy másik is. Az evés kényszere. Hirtelen lecsap ránk a vágy, mint áldozatára a sólyom, és átérezzük, egy szelet csokoládé, egy bonbon olyan jól jönne. Természetesen jön is, hiszen a másik pillanatban már ott van a kezünkben, és elégedetten majszolunk!

Mi késztet erre bennünket? Az élvezet?

A szénhidrát rövidtávon tud érzéseket kelteni… élvezni lehet ízét, zamatát… egyfajta megkönnyebbülést. S, ha ez átmegy a mindennapokba, akkor már mondhatjuk: Függővé váltunk!

Pontosan ugyanaz történik, mint a narkotikumokkal. A kényszerítés egyre hevesebb, a vágy az édesség után fokozódik. A szervezet, pedig egyre többet kíván.

Mi okozza?

Nagy mennyiségű szénhidrát bevitele inzulintermelésre készteti a szervezetet, ez később az agyi neuronok egyensúlyára lesz hatással, ami az étvágyat, és a hangulatot is szabályozza. Egyes emberek érzékenyebbek erre, mások kevésbé. Eredhet ez öröklött hajlamból, szokásból, vagy egyszerűen a környezet befolyásából. Érdekes, hogy édességhiányban, a férfiak többet szenvednek. Eredhet ez abból is, hogy a hölgyek sokkal jobban tudnak vigyázni alakjukra, és odafigyelnek.

Az amerikai kutatók végeztek egy kísérletet. Hölgyeket kértek fel arra, hogy meséljék el egymásnak legszörnyűbb szívfájdító élményeiket, közben, pedig szomorú zenei aláfestést kaptak. Pár óra alatt, a kísérletben részvevők mély depresszióba zuhantak. Ekkor szünetet tartottak, és a kutatók itallal kínálták meg őket. Egyikben cukor volt, a másik nélkülözött minden fajta szénhidrátot. A részvevők szinte kivétel nélkül a cukrozott italhoz nyúltak. Sőt egy idő elteltével, ismét kértek belőle, egyre többet és többet. Végül arra a határra értek, amikor a cukrozott ital nem tudta kielégíteni a szénhidrát utáni vágyukat.

A kutatók szerint, ez a túlsúly fő okozója. Mivel kedélyünket javítani szeretnénk, egyre több és több szénhidrátot „akarunk” elfogyasztani.

Figyelembe kell vennünk, hogy a cukor, a szénhidrát, nem kábítószer. Egy egészséges szervezetnek szüksége van rá, hiszen hiánya a hangulatunkra, az agyi működésre is hatással van. De csak módjával – szólítanak fel amerikaiak. Egy csokoládé helyett, legyen sóspálcika, egy krémes helyett talán egy kifli is megteszi, és csak minden mértékkel. Ez a kulcsa mindennek.

Forgó László

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.