Unaloműző


Már régóta munkanélküli ismerősömmel találkoztam a minap. A kölcsönös érdeklődés után, a  “hogy vagy, mit csinálsz miből élsz”- élcelődő, de amúgy sokat takaró kérdésemre azt a választ adta, hogy munkakeresésen túl ideje nagy részét “unaloműzőben” tölti.
Bevallom, számomra ez a státusz nem jelentett semmit.


Faggatódzásomra elárulta: már régen elhatározta, hogy a munkakereső energiáján felüli részt nem tölti semmittevéssel, depresszióba meneküléssel, hanem elmegy minden előadásra, termék bemutatóra, építs te is hálózatot című -bármi lehet -agyfejlesztésre. És így is tesz minden nap. Mert valójában minden napra talál valakit, vagy valamit amit előadnak, bemutatnak.Legyen ez könyvbemutató, termékismertető, vagy “láncreakció”- mondja kedélyesen.
Unaloműző- mondja, de nyereséges.Rálátást szerez sokféle területre, és sokszínű világunkra.Innen is, onnan is információ áradatot fogad magába és jegyzetel is szorgalmasan.Nem mintha befogadója lenne minden terméknek, dolognak, inkább csak tudója, hogy lám: ilyen is van. Szereti az emberek közelségét, barátokra. ismerősökre tesz szert. Telefonszámokat cserél, elérhetőségeket szaporít.Csinosan felöltözik minden alkalommal, mintha szinházba menne- hiszen arra nem telik.De jól esik lelkének a készülődés,még ki is festi magát.Oszlopos tagjává vált ezen eseményeknek. kimondatlanul számíthatnak rá.


Nem tartja időpocsékolásnak, s többre értékeli, mint a szomorúságot, letargiát.Eleddig semmi anyagit nem fakasztott ezekből a “tanulmányokból”, de számára tágul a látókör, szépül a világ.Élvezi és szereti a tudás ilyetén megszerzését, még ha önmaga számára raktározza is el azokat.Reménykedik, hogy egyszer megtalálja itt, vagy ott a lehetőséget is, mely előreviszi majd a munka talaján. Talán rábukkan egy újdonságra, melyért oda tudja szánni magát, talán rátalál még a szerencse.
Hiszi, hogy  a tudásfájáról leszakított minden kis apróság, minden morzsa önértékelést növelő, önismeretet adó és önépítő ebben a mai kesze-kusza, zűrzavaros életünkben.Társa lehetne a reményvesztettség, az önsajnálat,akár az alkohol, de ő inkább ezt választotta magának.Nem érzi magát magányosnak, holott társtalan- szemében ott a csillogás és a  remény,mely bizonyára nem hagyja cserben, mert a reménység a legszebb vigaszág.

K.Márta

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.