Élet a panelrengetegben


Majdnem olyan,mint Ábel a rengetegben, csak sokkal hétköznapibb és sokkal nehézkesebb.Nem túl vidám dolog panelben lakni, egy hatvan családot magába foglaló és magába fogadó magánszférába belépni minden nap. Fúrás – faragás naponta, és főként a vasárnapi szieszta idején. Most pedig javában zajlik ráadásként, a paneltól-panelig tartó felújítási, szigetelési munka.Úgy elterjedt, mint a piramisjáték. És ebben is, mint abban is, mindig vannak nyerők, és bepalizott, elámított vesztesek.



Nagy felfordulás, hatalmas zrí, és még hatalmasabb kosz, piszok. Igaz,csodaszép lesz.
Ráadásul meleg is- mármint a bentlét.Tuti biztos spórolhatunk a fűtéssel, kevesebb lesz a rezsiköltség /?/ és biztosabb a szellőmentesség. Olyan lesz a ház, mintha csomagolópapírba lenne betekerve, csak éppen átkötve nem lesz,- hiányzik nekem majd a masni.Az esetleges penészképződmény az nem fog hiányozni, mint mellékhatás.

Igaz, az egésznek van egy szépséghibája is, mely sokkal feltűnőbb és érzékelhetőbb, mint a folt, amely száradni nem akaróan maradt, úgy a nyolcadik emelet tájékán, egy kampó nyomán..A bekerülési költsége ennek a “maga a csodá”-nak. Merthogy az érdekösszefonódások profitelnyelői szerint, a panelprogram: maga a csoda.

Valóban csoda, ha ki tudjuk fizetni, mi, a lakók.Már is több, mint elég amit lezsebeltek tőlünk, mint pályázati pénzt, mondván: majd visszakapjuk. S ime, már lakjuk is a csodát és mégsem utalódott vissza az egyébként el nem hanyagolható összeg.A lakók pénze.Na és a költség, mely lakásokra leosztva, külön-külön és egyenként is duplájára emelte a lakás közös költségét, s ráadásként a bank, mely már a munkálatok elkezdése előtt- mely biz három hónapos csúszással kezdődött- megemelte az előre kalkulált törlesztési összeget, majdnem kerek két ezressel.

Valójában én már össze sem adom, csak benyelem. És lenyelem a mérgemet is,mert későn ért a realitás talajára  a kezünk.Jó volt hallani a jót, vagy a még jobbat, és jó volt hinni, az alig kerül valamivel többe..-beszédet. Most itt van, kész és még mondhatni szép is, és szellőztethetek naponta háromszor minimum tíz percig, hogy szépen kiengedjem a “csökkentett” rezsiköltséggel felmelegített lakásom egészségesen meleg, párás levegőjét, és újból kezdhessem felmelegíteni a kiengedett két-három fokomat, amit nem is nevezek másként, mint penészelkerülő hőmérsékletcsökkenésnek.

És még sorolhatnám, de nem teszem. Mondják, az ember nem piszkít a saját fészkébe.Így nem is teszem, csak azt sajnálom, hogy ez a mondás nem szól a fejünkről is.

K.Sarolta

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.