Nevessünk – hiszen a nevetés gyógyít

A szerelő esete a mélyhűtő ládával

Őszinte leszek, a történet igaz. Még újságíróbojtár koromban, amikor egyik kisváros, kicsinyke lapjánál próbálgattam a szárnyaimat történt meg az eset. S, mint mondottam igaz. Olyannyira, hogy ismeretem azokat, akikkel megtörtént, és ma tisztelettel gondolok rájuk.

 




Történt, hogy mint említettem eme kisvároska, egyik frissen emelt panelházának negyedik emeletére beköltözött a fiatal házaspár, kiknek „házassági” papírján éppen csak felszáradt a tinta. Beköltözés, pakolás, szaladgálás, ki a közértbe, ki a családhoz ugrott el, ezért – vagy másért, hiszen ilyenkor úgymond, mindig valami hiányzik, ha nem más hát a szusz!

A fagyasztószekrény beüzemelésekor a fiatal férj észrevette, hogy bár a vezeték ép, a kapcsoló világít, a láda azonban nem mutat hajlandóság arra, hogy fagyasszon – ami ugyebár a dolga lett volna. A fiatal feleség, nem volt otthon, éppen csak leugrott közeli önkiszolgálóba, az ebéd kellékeiért. A férj, mint ilyenkor szokás: telefon, szerelő, sürgősség! Mit mondjak, akkoriban a szolgáltatások még működtek, és nem telt bele egy fertály óra sem a fiatal farmernadrágos „ládaügynök” már az ajtóban toporgott, hogy megjavítsa ama bizonyos jégládát.

A férj örömében, megmutatta a működésképtelen fehér dobozt, majd sűrű bocsánatkérések közepette leugrott a kocsmába, hogy hozzon a „szerelőnek” javítófolyadékot, vagyis egy-két üveg hűtött sört.

A szerelőfiú kinyitotta a szerszámos ládáját, majd a fagyasztó tetejét, és műszerével, úgy mélyen belehajolva a dobozva, keresni kezdte az okot. Nem látszott ki belőle – mármint a férfiból – egyéb csak a farmeros hátsója.

Erre ért haza a fiatal feleség. Mivel az ajtó nyitva volt, és tudomása szerint csak a férje hagyhatta nyitva, belépett a lakásba lerakta a konyhába az ebéd kellékeit, és keresni kezdte újdonsült párját. Meg is találta, a mélyhűtő ládába hajolva. Először nem szólt, de mivel az a bizonyos férfihátsó „helyesen” izgett – mozgott, valahol a feleség lelkének mélyén felébredt ama vágy, amely az oltárig vitte őket. Ezért kapva – kapott a kínálkozó lehetőségen, fogta magát, és úgy hátulról megmarkolta „férje” azon szervét, melyet hát hogy is mondjam, ilyenkor szokás. Mit mondjak! A szerelőfiút igencsak meglepte ezen „markolás”, olyannyira, hogy akkorát ugrott, mint egy bakkecske, közben lefejelve a mélyhűtő láda tetejét. El is ájult a szerencsétlen, kifeküdt, mint egykor Muhamad Ali ütéseitől az ellenfél. Sikítás, rohangálás, mentő.

Jött a sárga – fehér autó, ahogy illik szirénázva, és rohantak fel az ápolók, az orvos, a negyedik emeletre. Lélegeztetőkészülék, hordágy… infúzió, minden, ami ilyenkor kellék… Ja és a történet. A fiatal feleség ijedten mesélte el a mentőorvosnak, hogyan – miként történt a baleset. Az orvos, az ápolók egy darabig némán hallgattak, de kiérve az ajtón akkora hahotába törtek ki, hogy szerencsétlen ájult szerelőt kiejtették a hordágyból. Szegény egy fél lépcsőházat még gurult, úgy ért földet…

Hát ennyi lenne a történet. A folytatása sokkal hétköznapibb, hiszen a szerelő felépült, az asszonyka megnyugodott, de egy tanúság maradt. Ha valaki a mélyhűtőnkben matat, még nem biztos, hogy az akire gondolunk!

Forgó

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.