NOBEL-DIJASOK TÜKRE – Az érem „második” oldala

Nobel-díjasok, avagy mindenki lehet egy kicsit más. 

Még, hogy Nobel-díj! Ugye csak tréfálsz?

Amikor megérkezett a hír, hogy neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat, Sinclair Lewis meg volt győződve arról, hogy valaki keserű tréfát űz vele.

Sinclair Lewis (Sauk Centre – Minnesota 1985 – Róma 1951) amerikai regény-, novella-, és drámaíró. Ő volt első amerikai, aki megkapta


a jeles elismerést, mármint az irodalmi Nobel-díjat. Lewis híres volt tréfáiról, és különös humoráról. Amikor 1930. november 5-én, egy svéd újságíró felhívta, hogy közölje vele a tény – miszerint kitüntették -, természetesen azzal a hátsó szándékkal, hogy elsőként készítsen vele interjút, a neves író azt hite, hogy tréfát űz vele. Ezért nem a kérdésekre felelt, hanem megpróbált svédül beszélni, illetve az újságíró akcentusát gúnyolta. A riportból végül semmi sem lett, mert a megzavarodott újságíró egyszerűen megszakította a vonalat.

Sinclair éppen, hogy csak letette a kagylót, amikor újból hívták. Jelen esetben egy nagyon jó barátja, aki gratulált neki a kitüntetéshez.

A még mindig kételkedő Lewis ezzel a hírrel tért haza, és mintegy „csak úgy futólag” megemlítette a feleségének. A meglepődött asszony csak annyit mondott neki: Természetesen! Hogy, te megkapd? Én meg megkapom a Térdszalagrendet!

És ez még nem is a történet vége!

A következő napokban, hetekben, miután az író meggyőződött a hír valódiságáról, özönleni kezdtek hozzá az újságírók. Megannyi kérdéssel bombázták Lewist. Mikor ír? Hol ír? Jól van? Milyen az élete…

Az egyikük egészen addig elment, hogy megkérdezte:

– Mit fog kezdeni az összeggel? (Akkor a Nobel-díj 46350 dollárt ért. Őrült nagy összeg, ha belegondolunk, hogy a kitüntetés mai értéke nem kevesebb, mint 13 millió dollár.)

Sinclair Lewis a következőként felelt:

–    Az összeget, egy fiatal, éppen csak híressé vált írónak fogom ajándékozni, abban a reményben, hogy felbátorodik munkássága folytatására.

Az európai sajtó azonnal világgá kürtölte a hírt, és az újságok címoldalai tele voltak az író magasztalásával, hallván e nemes gesztust.

Az amerikai újságírók azonban nem ültek fel. Ők tudták, hogy az író, ebben a válaszban, saját magára gondolt.

Forgó László


Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.