Lendületben

Véget ért egy kihunyóban lévő év, és elkezdődött egy lendülettel teljes, bizalomra, hitre helyezett új esztendő.Minden ember vágyakozva tekint az év kezdetére, s naponta várja megújódva a csodát, a remény beteljesedését.Ez a szép és ez a lényege az új év kezdetének.
Munkába indulva ismét, nap-mint nap a szerencsésebbje,- s reménykedve egy új lehetőségben a kevésbé szerencsésebbje.Vállvetve, egymásra alapozva a házasok, s társban bizakodva, fél alapra helyezkedve a magányosok.



Indul a nap, indul a verkli, megosztva ki-ki viszi és indítja gyermekét a kora nap kezdetén iskolába,óvodába.Jó reggeltől, fagyos késő estig tartanak a műszakok.Nincs alku lehetőség a munkaszűke világban.Kompromisszummal élni a munkaadóval szemben nehézkes és főleg kockázatos.Kikönyörögni későbbi kezdő időpontot, kisírni hamarabb véget érő műszakot- majdnem lehetetlen, de biztosan magába rejti az elbocsátó szép üzenetet.


S ha apa és anya egyformán végzi napjait, vajon ki segít megoldani a gyermekek hazatértének biztonságos útját?Konfliktust kerülve, díszes asztal mellett próbálja egymás mellé tenni az órákat apa és anya, hogy összehozzák a család apraja, nagyjának hazatérését.De sokszor kevés az ész s az akarat, a nap 24 órájából többet csinálni lehetetlen, még papíron is.Konfrontálódnak hát az egzisztenciális mezőre tévedve a szülők, kinek beosztása a fontosabb? Ki teheti szabaddá magát munkaidő letelte előtt egy kicsivel, vagy szűkítheti össze a napi 8- netán 9 órát legalább egy fél órával?
Ki kockáztat nagyobbat, ki kisebbet próbálkozásának útvesztőjében? Egyáltalán? Mikor nőnek már fel jobban az imádott gyermekek, hogy egyedül és mégis biztonságosan hazaérjenek? Mikor megy végre már nyugdíjba a nagyi, hogy szíve minden szeretetét bevetve rá lehetne bízni a lurkókat? Mert nagy a kockázat a lopott fél órákon, biztos végkimenetel a kuncsorgáson- legközelebb lapát, vagy már hamarabb is.


A nők, anyák zöme idétlen munkabeosztásban kezdi a napját, ha boltos, ha butikban alkalmazott, ha éppen vendéglátós vagy egészségügyi alkalmazott akkor is.Kora hajnaltól késő délutánig tart a robot.Gondolhatnánk a nyugati világban oly honos dadákra, bébi csőszökre is, ám hazánkban ha még oly ismert is, de kiforratlan és talán megfizethetetlen is.Legalábbis ami a bizalom hiányát illeti biztosan.


Hogyan szervezzük hát napjainkat, hogy mindenki eleget tevén elhívásának,feladatának: szülő – gyermek egyaránt, biztonsággal kezdje és végezze napjait?
Hallottam családokról kik a korábban végző lakótárssal egyezkedett vice-versa, ma ő hozza a gyermekeket haza, holnap  másikjuk.Másutt a ráérő nagynéni-nagybácsi száll be. Néhol a még egészséges dédike, s legtöbb helyütt a nagyi.

Már ha nem aktív korú, vagy éppen kedvezőbb a munkaidő beosztása.Nem egyszerű feladat. napról napra, előre tervezetten összehangolódni a családtagoknak, hogy flottul menjen a nap és flottul is érjen véget.

Lendülettel, lendületben- hittel és erővel kell az optimális  megoldásokat megtalálni, hogy legkevésbé sérüljön a család bármelyik tagja, hogy ez az év már jobb és szebb legyen a tavalyinál, még akkor is, ha csupa ragyogás volt az elmúlt esztendő is.

Legyen még fényesebb, még kiegyensúlyozottabb, boldogabb, s legfőképpen könnyebb, csendesebb az egész családnak!!!!

Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!

K.Márta

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.