Tényleg benne van az X?

Az egyik, nem régen befejeződött tehetségkutatóban feltűnt, majd nyertes lett fiatalembert sokan bírálták a győzelméért. Kiabáltak rá kígyót, meg talán békát is, megosztotta szereplésével, énekhangjával a közönséget. Azt a legtöbben nem firtatták, milyen a külleme, szerencsétlen fiú gyorsan be is került a macsó kategóriába, sokak ellenszenvét, mások rajongását kiváltva ezzel. Nem ismerem Mr. X-et személyesen, és annak ellenére, hogy minden színpadi embernek van egy egészséges „magamutogatása”, mégis előttem volt, hogy majd szétrobban a feje ezért a nem kívánt skatulyáért. Mert arról csak nem tehet, hogy jó a hozott anyag? Ő mást akart megmutatni magából, és bátran állítom, sikerült is neki.


Nemrégen ellátogattam az egyik fellépésére, és teljes mértékben felülmúlta minden elképzelésemet. Először is, jól nézett ki, mint mindig, de ebben semmi újdonság nincs. Késett. Ebben sincs, egy jó sztár ismérve a késés. Közvetlen volt, már a belépésnél, semmilyen allűrt nem véltem felfedezni. És hogy a lényegre is rátérjek: óriási bulit csinált. Csodásan énekelt, két dal között, tudta mit kell mondani, jól bírta a rajongói nyüstölést, és két hang között (komolyan) még arra is volt ereje, hogy egy-egy imádójának puszit adjon. Lenyűgözött a hangja (élőben még inkább), az ereje, a kitartása, a hozzáállása. Nem vagyok az elájulós típus, de itt közel jártam az érzéshez, egész egyszerűen az összkép miatt.

Elmondom mit láttam. Nagyon sok fanatikust, akik már órákkal a koncert kezdete előtt szigorúan a színpad előtt lecövekeltek. Persze ez nem szokatlan jelenség.  Aztán láttam olyan embert is, aki éppen betévedt, mondhatni véletlenül a helyre, rendelt egy italt, és azt szürcsölgette. Sok külföldit, akinek lövése nem volt, hogy fellépő érkezik hamarosan, arról meg pláne nem, hogy ki az.  A korosztály vegyes volt, köszönhetően talán annak is, hogy a legutóbbi szórakozóhely tragédia miatt szigorították az ellenőrzéseket, és 18 éven aluliak csak szülői felügyelettel lehettek ott, pontosabban 14 éven aluliak egyáltalán nem. Itt megragadnám az alkalmat, hogy kifejezzem tiszteletemet azon anyukák iránt, akik képesek voltak hajnal háromig egy buli helyen ülni csak azért, hogy meglegyen szemük fényének öröme, hogy láthassa a gyerek a kedvencét. Le a kalappal előttük, mert én majd lefordultam a székről már két óra felé, olyan fáradt voltam, de ők aztán nem.

Ami közös volt a fent említett emberekben aznap este, hogy hihetetlen módon ropták mindahányan, tomboltak, énekelték a dalokat, táncoltak órákon keresztül. Voltak angol szövegű dalok is, ezeket a külföldiek is nagy átéléssel énekelték. Hangsúlyoznám azok, akik valamilyen véletlen folytán estek oda éppen aznap este a helyre. Fergeteges volt a hangulat.

Szerencsére Mr. X-nek nem kellett rohannia egy másik fellépésre aznap este, így szétosztotta magát egy kicsit a rajongói között. Jó érzés volt látni, mennyire fontos neki a közönség, hogy nem kap infarktust a sok visító lányka láttán, no meg azért se, mert messziről is látszott, hogy hulla fáradt, de tökéletesen állta a strapát, nagyon sok embert boldoggá téve ezzel. Jó volt látni azt, amikor az anyukákhoz odarohantak lánykáik, és sikítva, boldogan mutogatták az aláírt papír fecnit, amit az énekestől kaptak, a közös fotókról nem is beszélve. Túlzás nélkül állítom, hogy aki ott volt aznap, jól érezte magát, szórakozott, énekelt és táncolt és tapintható volt a szeretet, az érdeklődés, a rácsodálkozás, a meghittség. Mindez egy „szimpla” szórakozóhelyen, ahol hangsúlyozom nem a Rolling Stones lépett fel, hanem az X.

Számomra sosem volt kétséges, hogy Benne tényleg megvan az a bizonyos X (és nem azért, mert olyan kék a szeme, és „úgy” tud nézni), de ezt látni, tapasztalni és átélni teljesen más élmény volt. Lenyűgöző volt.

 

B.

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.