Az Ápolónők Nemzetközi Napja és Florence Nightingale története

Május 12-én annak az angol nőnek a születésnapján tartják az ápolónők világnapját, aki kidolgozta a modern ápolási elveket és az ápolónői munkát megbecsült hivatássá tette. A jómódú családból származó Florence-t hiába próbálták szülei a “rangjának megfelelő” életre nevelni. A lány nem akart férjhez menni, szociális problémák iránt érdeklődött, rendszeresen látogatta a környékbeli családok betegeit, és bejárt a kórházakba. Később elvégzett egy három hónapos nővértanfolyamot, tanulmányozta a különböző kórházak ápolási szokásait, és 1853-ban kinevezték a Hospital for Invalid Gentlewomen főfelügyelőjének. Ott megvalósította elképzeléseit, ami mellett cikkeket, tanulmányokat írt az ápolónői munka és a kórházi környezet megreformálása érdekében.

Hamarosan Sidney Herbert hadügyminiszter felkérte, hogy vegyen részt a krími háború angol katonai kórházainak munkájában. Florence Nightingale 28 ápolónővel érkezett, és a szigorú higiéniai szabályok, valamint a jobb ellátás eredményeként a katonai kórházakban drámaian csökkent a halálozási arány. Munkássága elismeréseként 1883-ban Viktória királynő a “Royal Red Cross”-szal tüntette ki, 1907-ben pedig – első nőként – megkapta az “Order of Merit” (angol becsületrend) érdemrendet.

Magyarországon 1982 óta ünnepeljük Florence Nightingalet.

Milyen jó lenne, ha a nagyrabecsülés nem csak jeles napokon történne meg, hiszen jelenlétük nélkül elképzelhetetlen egy egészségügyi intézmény működése.Nélkülük nem gyógyul a beteg és nem tudnak gyógyitani az orvosok. Mégis mily alulértékelt és alul dotált a kiváló és ember próbáló szakma.Nővérkét kérnek a betegek, az ambuláns rendelések résztvevői, az orvosok. Mind, mind aki belép egy egészségügyi intézmény kapuján.Nélkülözhetetlenek a gyógyitásban, az ápolásban.Hol szorongva tekintünk reájuk, hol mosolyogva, attól függően, hogy rosszul,vagy jobban érezzük e magunkat.
Náluk keressük a megnyugvást egy műtét után, majd lábadozási szakban, majd utókezelésre járva is. Hozzájuk fordulunk minden kérdésünkkel, és minden problémánkkal. Tőlük várjuk a jó híreket, és náluk esdeklünk soronkivüli látogató beengedéséért.

Övéké a legháládatlan szerep is, a nagybeteg és menthetetlen emberek ápolása, segédkezés az emberfelettiekben,, és az elmúlás fájdalmas végkifejletében is.Ott vannak a születéskor és ott vannak az elmúláskor.Egy emberöltőt fog össze áldozatos, lelkiismeretes munkájuk.

Tisztesség és hála mindazoknak -eme jeles nap elmúltával is, minden napon-,  akik részt vesznek a mindennapi küzdelmekben egészség és betegség esetén is.

M.Edit

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.