Sietős Anyu naplója – A szemüveg

Gyerekkorom óta  kihívásokkal küszködik a látásom.  Nyolcadikos koromban kaptam először szemüveget. Mit ne mondjak, már akkor sem tetszett. Eléggé elfiúsította az ábrázatomat a keret. Szégyelltem is, de mit tehettem, amikor sosem láttam időben, hogy hanyas busz érkezik a megállóba. Ha nem vettem fel a szemüveget, akkor állandó rettegés volt a buszraszállásom, hogy vajon időben feltűnik-e majd nekem, hogy ez az én buszom, és nem nézem-e bambán végig, ahogy elhúz mellettem. Egy idő után kifejlesztettem, hogy ha jöttek a buszok


, én mindegyiknél kiálltam a járda szélére, mintha fel szerettem volna szállni, s ha közelről megláttam, hogy nem a nekem megfelelő jelzésű, akkor sarkonfordultam, mint aki csak épp sétikál a járdán. Bizonyára népszerű lehettem a sofőrök körében…

Aztán volt egy olyan verzió is, hogy megismerkedtem a velem egy busszal utazókkal, és amikor ők elkezdtek cihelődni a buszmegállóban, akkor én is felkaptam a táskám és követtem őket.

Azután megkaptam az első kontaktlencsémet. Na, beköszöntött nekem a kánaán. Láttam végre. Csak azokkal nem számoltam, hogy a lencse néha beszakad, olykor marja, kiszárítja  a szemem, s a tetejében annyit kell pislognom egy nap alatt, mint más egy héten. Sebaj, de nincs dioptriás keret, csak napszemüveg, mert a lencsétől fényérzékennyé vált a szemem.
Az évek múltával, mert azért ez jó régen volt, inkább a kontaktlencse mellett voksoltam. Esztétikailag és a hasznossága miatt is.Arra is emlékszem, amikor a gyerekeim letépték az orromról az otthon viseletes szemüvegemet és futottak vele pár kört.Csak reméltem, hogy nem esnek el vele…  Meg olyan is előfordult, hogy a hozzánk vendégként érkező kisfiú heves zokogásban tört ki, ha szemüvegben látott. Hm, mit mondjak, a gyerekek őszinte kritikusok…

A szem a lélek tükre, mondják. A távolba korlátozottan látó emberre a korlátozott mértékű nyitottság, a jövőtől való félelem jellemző. Remélem nálam szervi baj van, mert olyan szemüveget még nem találtak fel, ami garantálná nekem a biztonságos jövőt, amiben élhetek.

 


Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.