Lélektelenül

Remélem még igen ritka és nagyon meglepő történet, melyet a napokban hallottam. Szomorú szívvel éreztem át a mesélő lelki fájdalmát.Szerető anyuka, aki nehéz körülmények között, de tisztességesen felnevelte három gyermekét. Szakmát adott a gyermekeinek, taníttatta, óvta őket, és a szűkösből mindíg az ő szájának jutott a legkevesebb.

Nehéz fizikai munkával kereste kenyerét, volt hogy két állása is volt, mert az éhes szájaknak kevés volt a havi kereset.
Keveset aludt, sokat volt gyenge és fáradt, de ment és tette amit minden felelős anyának kell tennie: előteremteni a napi betevőt.

Lassan teltek a napok és az évek, de sikerült. Legnagyobb és középső gyermeke mára már révbe ért, s úgy érzete itt az ideje egy kis pihenőnek. Lemondta a plusz állásokat, és várva várta,hogy kissé hátradőlve, saját magával, egészségével is törődve most már csak arra az egyre, a későire,  az utolsóra koncentráljon.

Szerette volna mindazt átadni amit ő tanult a szüleitől, a kitartást, a tiszteletet, szeretetet és legfőképpen a tisztességet.
Úgy vélte a tükör amit gyermekei elé tart hűen mutatja azt ami ő maga, leképezi azt, amilyennek lennie kellene a tükörbenézőnek. Gondolkodás nélkül áldozta fel életét, mert áldozat volt az egyedüllétet választani,  semmint belebonyolódni esetleg hátrányos kimenetelű kapcsolatokba.

Harmincévesen,- mikor egyedül maradt- úgy tervezte, majd akkor keres új társat, akkor szövi saját álmait,ha mindhárom gyermeke kirepül a biztonságot adó családi fészekből.S lám, csak egy maradt mára, ki szívének bevallhatatlanul is szíve csücske volt: a legkisebb, a legféltettebb, és a legvadabb.

Mert  kamaszkora végére, talán mert a legkisebb királyfi is vándorútra kel, elhagyta szülői otthonát, és megszökött, elbujdokolt. Na nem szó szerint, de bizony hiába volt az anyai intelem, a hívó szó, s hiába a szeretet könnyei, hajthatatlanul kitartott eszement elképzelései mellett, s hagyott hátra családot, iskolát.

Vadházasságba ugrott fejest, munka nélkül, kegyelemkenyérre.Nem nézte a jövőt, nem is kereste, csak a mai nap túlélése lett mindennapi célja, a szerelem és a mámor.Olykor, nagynéha hazalátogatott egy kis vinni valóért, egy kis pénzmagért, s bár jólesett neki a megbocsátó szó, az anyai ölelés, az intelmek már nem voltak ínyére, kedvére.

A tékozló fiú esete vált valóra életében, s  a vándorélet kikezdte a hazulról hozott, szeretetből szívébe égetett útmutatókat. Egyre több lett a mit tudsz adni, mit vihetek el látogatás, és egyre nehezebben emésztette, hogy kiürült az édesanyja egyszemélyes kamrája.

Édesanyja lágy szíve  kérgesedni kezdett.Könnyek között, napi fogadalmakkal erősítgette magát lassan három éve, hogy többet nem ad, többet nem segít.Hogy magától tudjon lábra állni,hogy ember legyen végre már, hogy ne kelljen több hitelt  felvennie vénségére. S mikorra összes könnyét elsírta a több heti látogatás nélküliség miatt, az elmaradt telefon hívások hiányában, az érdektelenség súlya alatt,- elhatározta most már zárat is cserél.

Fájós lábaival már csak zárat kellett volna vennie, lakatost hívnia ,- s egy  eltökélt szándéknyilatkozat kellett volna szívébe. Majd holnap, majd holnap. Néma szomorúsággal ment naponta munkájába, mobilját a táska tetejére téve, hogy egyből meghallja ha keresné őt.A család többi tagja mit sem sejtett a gyötrelemről, a tékozló cselekedeteiről,mert  még most is kötényébe rejtve igyekezett szépet és jót mondani a legkisebbről. Valójában füllentett néha a látogatások számáról, a telefonokról.De már érezte, hogy könnye elapadt, szíve megkeményedett , üres lett A lelke, a lelke , az fájt nagyon.

Mivé lett a fia? Hová lett a szíve? Milyen szíve lett? És milyen lelke? Egyáltalán van neki még?- tépelődött naponta.
Egy átlagos hétköznapi napon munkából hazatérve, a szobába lépve, már tudta a választ. Ami érték volt, minden eltűnt a lakásból, az elmúlt évek verítékével megszerzett, és nagy nehézségek árán megspórolt vésztartalékkal együtt.

A rendőrséggel beszélve, halkan, szinte elhaló hangon mondta: – igen, kulccsal jöttek be………

M.K.

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.