Sietős Anyu Naplója – Anyu szabadságon

A gyes hosszúnak tűnő évei után megváltóként gondoltam egy munkahelyre. Felnőtt, egy méternél magasabb emberek, feladatok, csinos ruhák, új  barátok…  Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a több hónapig tartó keresgélés után megtaláltam jóformán álmaim munkahelyét.
A feladat agymozgató, a munkatársállomány viselhető, a pénz jó. Lassan egy éve gyűröm a hétköznapokat a munkahelyemen, s a rövid hétvégéket otthon. Mert persze munka után hazafelé veszem az irányt, de az ébren töltött időt nagy arányban inkább pakolással és családszervezéssel töltöm. Nagyon nehezen, vagy talán egyáltalán nem tudok lelassulni a nappali  dolgozó-nő-pörgésből a játszó-anyuka-nyugalmához. És mivel semmi nincs következmény nélkül, úgy tűnik kimerülésig hajtottam a szervezetem. Így aztán ma elhangzott végre az orvosi terápia: Pihenés, feltöltődés, játék, olvasás, sok séta.
Jaj, Drága Doktor Úr!  Pihenni? Én? Hogyan? Mikor? Kórházból hazafelé menet ezeket dohogtam magamban. Visszapörgettem az időt, kutattam az okot, hogy vajon miért, mikor és hogyan engedtem el a gyeplőt az életem felett, amiért kényszerpihenőre kell mennem. Egyáltalán lényeges ez? Aki hátrafelé néz, az felbukik…

Mintha előre megéreztem volna, hogy a szervezetem behúzza a kéziféket és hamarosan kizökkent a mindennapok rohanásából, a rendes nyári szabadságomat töltve most nem vágyakoztam el idegen szálláshelyekre, fárasztó sétákra idegen főtereken.
Arra vágytam, hogy itthon legyek. Vagyis otthon legyek itthon. Ne rohanjak reggel a kávéval, ne kapkodva ebédeljek, és napközben ne csak cseten beszéljek a gyerekeimmel, este pedig ne vasaljak és készítsek ki hullafáradtan office szerkót másnapra. Végre csak úgy “legyek” a nap 24 órájában…

Elgondolkodva az orvossal történő beszélgetésen, elmentem ma a régebben unásig látogatott játszóra a gyerekekkel.Már vagy féléve nem voltam jelen a játszótéri közösség életében, pedig szerves részét képeztem egykoron. Nagyon jól esett beszélni a rég nem látott anyukatársakkal. Megcsodáltuk a nagyot nőtt gyerekeket, megbeszéltük az aktuális élettörténéseket.

Jó volt újra a régi kerékvágásba kerülni, még ha tudom is, hogy csak egy hétre szól a szabadság a mókuskerékből.

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.