Hogy ennek a gyereknek mennyi energiája van!

Sokszor hallotta már Anya ezt a kérdést más felnőttektől. Mert a Gyerek reggel fölkel, ugrándozik. Egész nap nyüzsög, fáradhatatlanul fárasztja anyát egy soha ki nem apadó energiaforrás segítségével.

Szalad egyet a játszón uzsonna után, ebéd után pedig ugrálva megy pisilni és fogat mosni. Forgolódik elalvás előtt, miszerint ő nem álmos, hiszen rengeteg felfedeznivalója van még. Hosszas simogató-odabújós után ’végre’ elalszik. Anya örül a cirógatással megnyert átmeneti csöndnek és nyugalomnak. Így legalább végre elmosogathat. No nem túl hangosan, nehogy a Gyerek fölébredjen. A délutáni másfél órás csönd további izgalmas programjai: mosógépből ruha ki, szárítóról ruha be, hajtogatás, vasalás, folyosó akadálymentesítése a legóktól. Ha az égiek is kedveznek ezen a délutánon Anyának, akkor Gyerek még mindig alszik, Apa még nem éhes.

Végre. Anya illatos kávét főz magának. Olvasnivaló elő, szerencsésebb csillagállás esetén a külvilágra nyitó egyetlen létforma, a laptop használatbavételi joga is 30 percre Anyáé. Minden OK: kávé, tejszínhab, fahéj, internet, alvó gyerek, jóllakott férj.

31 perc múlva: halk nesz a folyosó túloldaláról, a bizonytalan csoszogás egyre hangosabb, majd izzadt kis kobak alatt édesen eltorzult pofi szűk szemekkel. Még egy kicsit mindig alszik. Csöndben Anya ölébe húzódik. Hangok nélküli kiváltságos, ködös 120 másodperc…

A 121. másodperc ismert édesen csengő mondata: „Mitjáccunkanya?”

Uzsonna, délutáni levegőzés, falevélkergetés a szabadban. Találkozás másik kissé megfáradt Anyukával – nyilván számára kedvezőtlenebb délutáni csillagállás tejszínhab, fahéj és alvó gyerek nélkül.  Másik Anyuka teszi fel a kérdést: Honnan van ezeknek a gyerekeknek ennyi energiájuk?

De tényleg, honnan is? Anya kicsit átgondolta ezt a kérdést. Nekik mindig JÓ. Azt hiszem Anya rájött, hogy honnan ez az elfogyhatatlannak tűnő energia.

Hiszen a Gyerekeknek teljesen mindegy, hogy izzasztó nyár, vagy ropogós tél van. Hogy esik-e az eső, vagy fúj a szél. Ők ugyanúgy örülnek a szakadó esőnek, mint a hulló faleveleknek. Imádják a tavaszt, de a szánkózást még inkább. A legnagyobb melegben sem panaszkodnak, és ha lilára fagyott a szájuk sem akarnak hazamenni. Élvezik azt, ami VAN. Szeretik azt, ami VAN.

Hallottál már gyereket ősszel arról panaszkodni, hogy nem várja telet? Ritka lehet…

Itt a kulcsszó: panaszkodás. Ők sosem panaszkodnak… Anya szerint ezért nem fáradtak sosem, és ezért van rengeteg energiájuk, mert nem fecsérlik el fölösleges kívánalmakra. Hogyan is lehetne télen melegebb, nyáron meg hidegebb?! Egy felnőtt szájából sokszor hallani, hogy utálja a telet, mert hideg, az őszt, mert hamarosan itt a tél…. Akkor mit szeret? Mert nyáron meg nagyon melege van. A tavaszt? Ez elég kevés. A Gyerekek minden évszakot szeretnek olyannak, amilyen. És mindent szeretnek olyannak, amilyen. Akkor, és annak örülnek, ami VAN.

Mától Anya is kipróbálja ezt a felfogást. Megpróbál egy kicsit újból gyerek lenni…

 

 

Török Klára

 

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.