Sietős Anyu naplója – Farzsebből a vécébe

A címadó történet főhőse a telefonom. Amikor nyáron szülinapomra megkaptam az új, okos telómat, kétkedés volt bennem, hogy vajon mire fogom én ezt használni, hogyan fogom az okos tulajdonságait kihasználni. Talán még azt is mondhatom, hogy kifejezetten ellenérzést váltott ki belőlem a tudat, hogy “okostelefonom” van. Minek az nekem?

Első nap Férj megmutatta, hogy miket is tud ez a csodagépezet. Csak úgy sorakoztak az ikonok a nagy felületen. Emlékszem nyaralni indultunk, és éppen az extra hosszú autópálya következett az utunkon. A monoton motorhang mellett fel-felcsendült a telefon különféle csengőhangja az én meglepődő-hangommal keverve. “Na, nézd!Ez ezt is tudja, azt is tudja, sőt még ilyet is tud!” – lelkendeztem Férjnek. Igazat megvallva, voltak olyan tulajdonságai ennek a készüléknek, hogy tehetetlenségemből fakadó dühömben legszívesebben kivágtam volna a száguldó kocsi ablakán. A fényképei bénábbak, mint a réginek, az érintőképernyő túl érzékeny…stb.

De időközben megszerettem a készüléket, főleg, miután megtanultam kezelni és rájöttem a működésének a logikájára. Kifejezetten tetszik a kijelző, az ikonelrendezés, meg az, hogy szinte mindent el és be lehet állítani a telefonon.

Munkám során többször megyek le az emeletről, és mivel mindig magam mellett szeretem tudni a telefont, általában bevágom a jobboldali farzsebembe. Nem is jelentett ez eddig gondot, ahányszor csak bementem a wc-be, a melltartómba helyeztem a telót, nehogy beleejtsem. Az ismerőseimnek még kiselőadást is tartottam arról, hogy milyen százalékban szenvednek a telefonok vízi balesetet, azaz, mennyien szokták beleejteni a klotyóba a farzsebből a telefonjaikat. Öröm volt látni a tanulmány végeredményét, miszerint a férfiak ebben sokkal bénábbak, mint a nők.

Egyik reggel sietve rontottam be munkahelyem női mosdójába. Feldúltságomban elfelejtettem a melltartómba tenni a telefonomat, és ahogy kikapcsoltam az övemet, toltam le a farmert, abban a pillanatban a hátam mögött egy hatalmas bluggyanást hallottam. Egy pillanat alatt leesett a tantusz, hogy ez bizony nem lehetett más, mint az általam nagyon kedvelt telefonom vécébe landolásának a hangja. Pánikszerűen megfordultam és könyékig hatolva, ezerrel kimentettem a lefolyó fogságából szegény készüléket.

Ahogy egy ismerősöm mondaná, elkapott a harctéri ideg, és mint egy profi fegyveres, gyorsan szétkaptam részeire a készüléket, és áttörölgettem. De mivel a csészéből szedtem elő, tiszta vizes kezemmel áttöröltem(adva  a higiéniára) , majd újra papírral szárítottam. Izgultam, hogy mi lesz a vizes kalandtúra eredménye, de szerencsére átmeneti hangprobléma után teljesen megjavult a kütyü.

 

Tanulságképp mondom, hogy a telefon nincs jó helyen a farzsebben, főleg, ha mosdóba megyünk.

 

 

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.