Perfekcionizmus

Ha perfekcionizmusról (tökéletességre törekvés) van szó a hétköznapokban, elsősorban, mint pozitív tulajdonságra tekintünk, de súlyos problémákat és tüneteket is okozhat. Egyfajta társadalmi „betegségnek” is tekinthető, hiszen nap mint nap hatalmas nyomással kell szembenéznünk, hogy mindig mindenhol még többet teljesítsünk. Az eredményeknek, az ötleteknek mindig jobbnak kell lenniük, mint korábban, de ez az állandó hajsza, és folytonos elégedetlenkedés aggódáshoz, stresszhez és depresszióhoz vezethet. Önmagában a maximalizmus nem rossz, sőt, nagyon is hasznos dolog lehet. Pozitívnak tekinthető, ha magas elvárásokat tűz ki maga elé az egyén, de ezek nem irreálisan magasak; ha van belső motivációja a kihívások   kereséséhez és összességében örömét leli a céljai eléréséhez vezető úton. A probléma akkor kezdődik, amikor valaki elérhetetlenül magas célokat tűz ki maga elé, és ezekhez mereven ragaszkodik, illetve a hibázástól való félelem és a kudarcok elkerülése mozgatja minden cselekedetét. Fontos tehát, hogy reális elvárásokat tudjunk felállítani magunkkal szemben, melyeket köztes célok beiktatásával próbáljunk elérni. Legyünk tisztában azzal, hogy a feladatok megoldása magában rejti a hibázás lehetőségét.

A tökéletességre törekvés olyan rendellenesen működő személyiségjellemzővé is válhat, amely hatása alatt megvalósíthatatlan célokat tűz ki a személy. A perfekcionisták szenvednek a célhoz vezető úton, hiszen rettegnek az esetleges kudarcoktól. Amennyiben sikerül teljesíteni ezeket az elvárásokat, felülvizsgálják a kitűzött célt, és hajlamosak utólag leminősíteni. Komplex személyiségvonásnak tekinthető, mely különböző irracionális hiedelem és tanult szokássablonból tevődik össze. Az emberek általában nem tudnak ezekről a tévhitekről, mivel azok beletartoznak a gyermekkoruk során kialakult nézetrendszerükbe.

A perfecionizmusra hajlamos emberek viselkedésüket gyakran arra a hiedelemre alapozzák, hogy az értéket a teljesítmény szabja meg. Ez a gondolkodás megnyerhetetlen játszmákhoz vezet, amely következtében csak akkor érzik értékesnek magukat, ha valamit véghezvisznek, még ha ez a teljesítmény el is marad saját perfekcionista normáiktól. Ezért úgy érzik, sohasem képesek eleget tenni és mindig kevesebbet nyújtanak annál, mint amit a helyzet megkínál. Ez szorongásuk egyik fő forrása. Ha hibát követnek el, úgy tekintenek rá, mint az egyik legnagyobb rosszra, ami csak történhetett, ez akkor is így van, ha a hiba csekély és nincs komoly következménye. Ez olyan szülők gyermekeinél gyakori, akik mindig arra mutatnak rá, amit a gyermek rosszul csinál és csak ritkán arra, amit jól, ezért kezdenek el félni a hibák elkövetésétől és a kockázatvállalástól. Ezekre az emberekre jellemző a „mindent vagy semmit” -gondolkodás, a hajlandóság, hogy az eseményeket fekete-fehér fogalmakban értékeljék.

A perfekcionizmus eredetét tekintve a szülő-gyermek kapcsolat a legfontosabb tényező, mivel a szülők örökítik át a perfekcionista elvárásokat gyermekeikbe az autoritáson, kontrollon és a büntetésen keresztül. A maladaptív perfekcionisták szülei nem bátorítják gyermekeiket, csak akkor dicsérik őket, ha megfelelnek szigorú elvárásaiknak. Bűntudat indukálásával, szeretetmegvonással manipulálják gyermekeiket, ezzel gátolják autonómiájuk elérésében és a megfelelő énkép kialakulásában. Nem bátorítják kellően őket, érzéketlenül viszonyulnak szükségleteikhez. Ennek oka az, hogy a szülőket saját szükségleteik, érzelmi problémáik kötik le, általában törékeny, bizonytalan önértékelésük van, ami aktuális teljesítményüktől függ. Azt adják át gyermekeiknek, hogy csak akkor elfogadhatóak el számukra, ha ezeknek igyekeznek megfelelni. A szülők szolgálhatnak példaként is, nem csak büntető magatartásukkal, hanem egyfajta modellként jelenhet meg a maximalista életértelmezésük.

A tökéletességre törekvő személyek feladatok megoldásakor – ez lehet a hétköznapitól egészen komplex feladatokig – erős pszichés terhelésnek vannak kitéve, és több stresszt élnek át, mint a nem maximalista társaik. Ha azt élik meg, hogy képtelenek a helyzet kontrollálására és félnek a hibázástól, mások kritikájától, hajlamosabbá válnak a reménytelenség érzésének átélésére. Nevetségesnek érzik magukat és erős agresszió ébred bennük, melyet önmaguk ellen irányuló cselekményekben vezethetnek le, mely szélsőséges esetekben öngyilkosságig is fajulhat. A tökéletességre törekvéssel kapcsolatba hozható kórképek közé tartozik depresszió, szorongásos zavarok és az evészavarok, mint az anorexia és bulimia.

Molnár Vera

 

 

 

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.