Elég jó Ünnep

Van a pszichológiának egy nagyon szemléletes fogalma – ez az „elég jó anya”. Donald Winnicott ebben fogalmazta meg azt az ideális működési módot, ahol az anya képes rugalmasan alkalmazkodni a gyermeke szükségletéhez, mert érzi, érzékeli azokat. Figyelmének fókuszában úgy van a gyermeke, hogy közben megéli a saját igényeit, vágyait, és látja a határait. Tudja, ahhoz, hogy a gyermeke jól legyen, neki magának is jól kell lennie. Ilyenformán minden, amit beletesz az együttlétbe – etetésbe, játszásba, összebújásba – az őket szolgálja, erősíti. Jó nekik együtt.

Vannak anyák, akiknek nem elég az „elég jó”, akik tökéleteset akarnak nyújtani. Ők sokszor azt élik meg, olyan versenyben indultak, amiben esélyük sincs nyerni. A teljesítmény nyomasztása mellett kikapcsolnak az örömreceptorok, beszűkül a világ, nincsen te és nincsen én, csak a nagy megfelelés van. Minden helyzet feladat, a kontrollt tartani kell, figyelni, ébernek lenni, vigyázzban állni. Hogy minden jó legyen. És persze ők is szeretik a gyereküket, nagyon is, és a legjobbat szeretnék nekik, igen. Csak közben elkapcsolódnak a saját belső bizonyosságuktól, hogy ha szeretettel teszik a dolgukat (elég) jó anyák, és annál nem is lehet, nem is kell többnek lenniük.

Valahogy így van ez a karácsonnyal is.

A karácsony egy tükör – hiszen ahogy élünk, úgy ünnepelünk. Az ünnephez közeledve fokozatosan erősödik bennünk mindaz, ami tulajdonképpen mindig is ott van, csak éppen ünnepi reflektorfény nélkül, hétfő délutáni derengésben. A hétköznapokon talán még el is bírjuk, hogy nem tartjuk eléggé figyelmünket a kapcsolatainkon, a családunkon, az ígéreteinken, a vágyainkon, – az ünneppel felkapcsolt fénnyel azonban láthatóvá válik mindez. Ahol pedig fény jön, árnyék is jön – jön a hiány, a kétség, sokszor a kétségbeesés. A mim van nekem, kim van nekem, hová tartozom szeretetleltára. Jön a vágy, hogy megmutassuk, ételbe, ajándékba, vendégségbe csomagolva hogyan is tudunk szeretetet adni.

És mint az anya, aki nem tudja/nem akarja észrevenni, hogy elég csak elég jónak lenni, hajszolni kezdjük a tökéletes karácsonyt. Ezek után nyilván kikapcsolnak az örömreceptorok, nő a feszültség, minden megoldandó feladattá válik. Ha szerencsénk van, szépen csendesen eltelik, majd a végén egy megkönnyebbült sóhajjal azt mondjuk: megúsztuk. Ám ha nem, a fény hívószavára előjönnek a kimondott és kimondatlan konfliktusaink, problémáink árnyai és helyet kérnek a karácsonyi asztalnál. Mint valami nem várt távoli rokon, aki azt mondja: régen láttál, nézz meg jól. Foglalkozz velem. Most.

Mit tehetünk azért, hogy mindaz, ami bennünk kavarog, félelmek, kétségek, vágyak és szeretet, a helyükön legyenek az ünnepen?
Első lépésben talán, hogy nem csinálunk úgy, mintha nem lennének. Kellő tisztelettel tekintünk rájuk, elismerjük őket, de tudjuk, nem dolgunk most foglalkozni velük.

Mi most egy elég jó karácsonyt szeretnénk…

Mit kell tehát elfogadnunk, hogy az lehessen?

A karácsony olyan különleges napok az évben, amikor szeretettel ajándékozhatsz meg másokat – de van még sok ilyen. A szeretet olyan energia, ami mindig a rendelkezésedre áll. Csak alkalmat kell teremteni hozzá, hogy megnyilvánuljon.

Adj olyan csatornán, ahogy Te tudsz. Ha a szavak, gesztusok nyelvén jó neked, tedd úgy. Ha számodra öröm egy jó ajándék felkutatására, megvásárlására fordított idő és energia, akkor úgy. Az is lehet, hogy a másikra fordított idődben bújik meg a szereteted. Fontos, hogy lásd, mennyiféleképpen tudsz szeretni. Mert akkor látod azt is, téged milyen sokféle módon szeretnek mások.

Sokszor már azzal adsz a másik embernek, ha engeded hogy ő is részese, formálója legyen az ünnepnek. Nem véletlenül szeretnek a gyerekek mézeskalácsot sütni, Angyalkának levelet írni, fenyőfadíszt csinálni. Így ugyanis nem csak megtörténik velük a karácsony, hanem részesei is a történetnek. Benne lehetnek a gondolataik, a vágyaik, a szeretetük. Ők maguk is.

Kellenek a rítusok, a szokások, de azokat a saját örömünkre kell formálnunk. A hagyományok egy családban olyanok, mint egy hosszú sál. Minden családtag hozzáköt egy sort, beleépül, részese lesz, amitől a sál mintája, színe, hossza folyton változik, de a lényege nem. Az hogy sál.

Megköszönve egész éves figyelmeteket, kíváncsiságotokat, szereteteteket, ezzel a Kosztolányi idézettel kívánunk „elég jó” Karácsonyt Nektek.

Szeretettel: Anna, Timi.

“Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörög, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.”

 

forrás: http://noatukorben.blogspot.com

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.