Egy pocsék nap pocsék délutánja!

Van az úgy, amikor semmi sem akar összejönni. Amikor bal lábbal kelünk föl, és az egész napunk ennek jegyében telik. Sőt, minden lépésünk balul sül el. Mintha ilyenkor a világegyetem összejátszana ellenünk. Mintha kicsit lyukas volna a Mátrix, s ezen a napon nem lenne helyünk benne. Aki még nem volt így, azt kimondhatatlanul irigylem, akivel pedig már megesett, az most kiálthat egy hangosat velem együtt!

Már előző este az az érzés fogott el, hogy nem akarok én most semmit, hagyjon engem békén gyerek és férj, macska, kutya, porcica, és mindenféle háztáji állat mind a maga nyűgjeivel, elég nekem most az enyém. Hogy pontosan mi, azt kimondani még véletlenségből sem tudtam, de hogy megfogalmazni se, az már rányomta bélyegét az estére, és ágyba kényszerített. Aki legalább egy kiskorúval (0-? év) rendelkezik otthon, az tudja, hogy milyen az, amikor jön a front. Vagy fúj a szél. Vagy telihold van. Ilyenkor az éjszaka legjobb részében, akkor amikor kipihenhetnénk a nappalt, és nem ismerünk sem istent, sem embert, csak a nyugalmat hozó szép álmot, nos akkor biztosan jön a nesz a szomszéd szobából, amire persze csak Anya ébred föl, mert az ő füle hallja meg. Rosszabb esetben Apa is, és segítőkészen a fülünkbe duruzsolja, hogy Neked szól a gyerek. Erre én:

– Tudom, mehetnél te is. – A szomszéd szobából megint egy kis árva hangocska:

– Anya!!!

Anya át a másik szobába, kiderül, hogy igazából semmi különös, csak felébredt, és most nem tud visszaaludni. Ilyenkor:

– Aludj vissza, nincs semmi baj, itt vagyunk a másik szobában.

Ha szerencsések vagyunk, akkor ez bejön. Ha nem, akkor egyes eset:

– Feküdj ide Anya mellém.

Vagy második eset:

– Átmehetek hozzátok?

Ha az egyes verziót választom, akkor garantált hátfájás, és egyik oldali teljes zsibbadás másnapra. Ami ezt lehetővé teszi, az a 80*160-as fekvőfelület a gyerekágyon. Ha ebből még a gyereket is leszámítjuk, marad egy 40*160-as csík, amin tudni kellene aludni.

Ha a második verziót választom, és a gyereket a szülői ágyba viszem, akkor is garantált a kialvatlanság másnapra. Itt a saját paplan nem jó, csak Anyáé. Ámde a gyerek nem olyan fázós, mint Anya, így folyton lerúgja a takarót. Mivel front van, továbbra is nyugtalanul alszik, tehát az éjszaka további részében biztosan számíthatok egy-két jobb horogra, és hasba rúgásra. Az Apa takarója alá való menekülés reménytelennek látszik, mert a gyerek kiváló nyomkövető, és a végén hárman egy takaró alatt projekt nem igazán kedvező a holnapi munkanapnak. Zsibbadás itt is garantálva.

Ha vagyunk olyan szerencsések, és kettő (vagy több) kiskorúval rendelkezünk otthon, akkor majdhogynem biztos, hogy a kettes számú gyerek is megjelenik hajnal előtt a szülői ágyban. Ha ez a felállás, akkor a reggeli álmos ébredéskor már előre definiálhatunk két hátfájós szülőt, ugyanis ilyenkor reggelre rendjén Apa a 80*160-as gyerekágyban ébred.

Naszóval. Nálunk a kettes verziós, két gyerekes éjszaka után a reggeli kakaópor fele a mosogatóban, másik fele pedig az elmosott edények között landolt. Ennek okát vélhetően nem kell külön feszegetnem, egyszerűen lezsibbadt a fél oldalam. Azért nem adtam föl, összekuporgattam valamit a reggeli kakaóhoz.

Az öltözködés elég zökkenőmentesen zajlott, fogmosáskor azonban porszem csúszott a gépezetbe. Egyik gyerek összefogkrémezte – vélhetően álmosságból – a másikat, erre másik is az egyiket. Ezt követően egyik megmarta másikat, majd másik az egyiket. Folytatva anyai küzdelmeimet szétválasztás után ruha csere, egyik gyerek a folyosó egyik végében, másik a másikban öltözik. Már indulnánk, mikor egyik közli, hogy szétment a kabátja zippzárja. Na, akkor sál le, kabát le, másik kabát elő. Gyerek közben leveszi a sapkáját és a kesztyűjét, szerintem kicsit megzavarodott, hogy most akkor öltözünk, vagy vetkőzünk. Erre másik gyerek is, hogy ő is másik kabátot akar. Nem, nem akarsz, ez nagyon jó. Nincs vele semmi baj. Az egyik még mindig pityereg, hogy de ő az előző kabátot szereti, ezt pedig nem.

Végre sikerül elindulni, és elérni a dolgozóba.

A nap további része tőmondatokban:

Az utolsó zsemle előttem fogyott el a boltban. Beleléptem egy kutyagumiba. Lemerült a mobilom. Barátnő sírva hív, mert otthagyta a pasija. Szakad az eső. Nincs esernyőm. Gyerekekért menni kell, s még mindig esik. Mire hazaérünk szétázva, mint a tócsába pottyant lekváros kenyér, eső eláll. Teljes átöltözés után irány az uszoda.

Mínusz egy fokban ücsörgés kint a parton a másik gyerekkel. Úszás vége, úszó gyerek sír, hogy fáj a feje. Elnyomta az úszósapka és a szemüveg. Mondom siessünk be a melegre. De nem mozdul, sír és fázik, és fáj a feje. Fázós majdnem meztelen gyerekkel be a melegre. Megint sír, most azért, ne hagyjam ott. Mondom muszáj, öcséd még kint van. Rácsukom az ajtót. Másiknak kiáltok, siessél, bátyád sír. Öcsém téli csizmában, -1 fokban belesétál a lábmosóba. Megijed, nem tud kijönni. Gázol a meleg lábmosóban tovább. Én sietek, most már mindkettő sír. Lassan én is. Ordítani akarok. Beérünk a melegre, gyerekről vizes ruha, csizma, zokni le. Hajszárítónál szárítok. Kicsi ordít, hogy nem látta a lábmosót. Ez eddig nem volt ott. Mondom, 30 éve ott van. Nagy, amelyik úszott, sír, hogy nem tusol egyedül. Akkor öltözzél. Azt sem egyedül. Én még mindig ruhát szárítok. Kicsi nagykabátban, sapkában, kesztyűben és jégeralsóban sírva közelít, hogy nem volt direkt. Mondom, tudom. Nincs baj. Kicsi mondja, akkor is a te hibád. Öltözőben legalább 28 fok. Rajtam nagykabát, sapka. Másik anyuka. Neked kettő van, nekem öt. Atyám, ott mi lehet!!

Nadrág félig száraz, kis zokni teljesen. Nagyobb gyerek félig felöltözve. Várok. Öltöznek. Iszunk forró csokit? Nem sietünk, öcséd megfázik. Nagyobb gyereknek kesztyűje nincs meg. Odaadom az enyémet. Nem az nem kell, nem Ben 10-es. Elhagytunk egy kesztyűt. Nem érdekel. Kilépünk a hidegre, kesztyű nélküli gyerek: Fázik a kezem, kérem a kesztyűdet. Odaadom. Persze ma jöttünk biciklivel. Végre otthon. Vetkőzés. Gyerek kesztyűje előkerült. A sapkájában volt. Hogy nem vette észre, hogy nyomja a fejét??? Mindegy, én kezem lefagyott. Kicsi odabújik, ez a bocsánatkérés. Fürdés, fogmosás, meseolvasás, puszi. Még visszajövök. 10 perc múlva alszanak. Olyan édesek…

Én ágyba el, reggelig egy hangot se akarok hallani…hosszú volt ez a nap.

 

Török Klára

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.