Szerepeinkről, nőnapon

A nőnap kapcsán talán izgalmas lehet végiggondolni azt, milyen sokféle szerepünk van, és tulajdonképpen mennyiféle módon lehetünk nők. Megszületett ebből egy új szinkronblog – projekt ötlete, amelyikben mindannyian – csupa nő és csupa blogger – írunk arról, ami a nőnappal most “elől van”. A bejegyzés végén megtalálhatod az utat/linket hozzájuk is, hogy teljes legyen a kép.

Szóval, tudom, sokan ambivalensen viszonyulnak ehhez az ünnephez – nem tudnak hozzá kapcsolódni, ünnepelni meg végképp nem. Akármennyi virág, vers, köszöntés is jön a külvilágból. Az ünnep ugyanis, belül kezdődik, a lélek szintjén. Nézzünk rá most magunkra, a lelkünk színpadára ezzel a nőnapi szemüveggel – egy bejegyzés erejéig. Ettől valószínűleg nem fogod jobban vagy kevésbé szeretni, de lehet, közelebb leszel ahhoz, hogy megérts, miért érzel úgy – ahogy.

Képzeld el azt, hogy a lelked színpadán jönnek-mennek ezek a szerepeid, és mindig az van „elől” – tehát az látszik, és az működtet – amelyiket az élethelyzeted éppen meghívja. Ne vigyen félre a „szerep” szó – itt ugyanis minden ösztönös módon, egészen mélyről kódolva működtet. Mindegyik te vagy – csak éppen az a részed a domináns, amelyikre úgy érzed, éppen szükséged van. Ahogy Origenész, a teológus mondta: „Meg fogod látni, hogy az emberben, aki egynek tűnik, nem csak egy személyiség létezik, hanem annyi, ahány magatartásformával rendelkezik.”

Vannak szerepeink, amelyeket könnyedén megmutatunk, mert közel vannak a tudatunkhoz, mert a jelenlétük nem okoz számunkra feszültséget, mert szeretjük és elfogadjuk vagy mert úgy gondoljuk, szükségünk van rájuk. Van, hogy azt hisszük – kizárólag ő vagyok én. És nincsen más. Nyilván érezzük, mi a gond ezzel…

Nézzünk rá, néhány klasszikus szerepre -a teljesség igénye nélkül, nyilván.

Talán ismerünk olyan nőket, akiknek minden helyzetben bekapcsol az „Anya” szerepszemélyisége. Az Anya, amely körül forog minden fájdalom és világ minden odaadása. Nem véletlen, hogy sokszor Mária képében ábrázolják – a női alázat és erő szimbólumaként. De bármilyen magasztos is, és fontos szerepünk – ha akkor is ő válaszol, érint, ölel, amikor másnak van itt az ideje, gyermekké tesszük azt is, akinek más dolga lenne velünk.

A „Szerető”-vel megérkezik az érzékiség és az erotika témája és minden, ami a külső szépséget, elismertséget hivatott megjeleníteni. Ő a királylány, aki azt szeretné, hogy szeressék, hogy közel lehessen és értékké válhasson. Ezzel a részünkkel flörtölünk, ő hajt bennünket abba az irányba, hogy a vágy tárgyává váljunk, hogy megtudjuk, elég értékesek vagyunk-e? És igen, ha ez a szerep megerősödik, és a dilemma, amit behoz, feloldás nélkül marad – nos, akkor könnyen egy szerelmi háromszög egyik pontján találjuk magunkat. Erről korábban itt írtunk: Szeretők.
A „Partner” szerepszemélyiségünk arról beszél, hogyan tudunk kapcsolódni egyenrangú módon egy másik emberhez. Az egyenrangúságról mesél maga a szó is „partner” – hiszen ott van benne a „part”- rész-em. Beszél ez szerelemről is, kiegyenlített, egymás mellé rendelt kapcsolatokról, amikben harmóniára törekszünk – hogy az ellentéteket feloldjuk és érték maradhasson a másságom. Nézz a tükörbe – amit látsz, Te vagy. Aztán nézz a partnered – szerelmed, barátod, kollégád – arcába, és az is Te vagy. Az egyenrangúságot tanítja nekünk ez a szerepszemélyiségünk. Ha pedig ez a részed nehezen működik – párkapcsolati zavarokkal küzdesz mondjuk – akkor valószínűleg ezzel a témával, Vele is dolgod van.
A „Királynővel” – egy hatalommal bíró részünk jelenik meg a trónuson. Lényege a teste, a szépsége, a bája, amivel azért csábít, hogy hatalomhoz jusson. A tragédiája az, hogyha ezt megszerzi – elveszíti lágyságát és a képességét arra, hogy nőként tudjon viselkedni. Ott van a Királynővel dolgunk, ahol hatalmat akarunk – csak az ár, amit érte adunk, nem mindig éri meg.

Aztán ott vannak a többiek mind, a „Szolgáló”, aki sokszor figyelmeztet a veszélyre, cserébe gondoskodik arról, hogy bűntudatod legyen. Itt a „Harcos”, aki szabadon enged haragját, és nem számol a következményekkel, a „Mester”, aki viszont emlékezet arra hogy nem teheted azt, amihez kedved van, mert része vagy valami nagyobb rendszernek… és még megszámlálhatatlanul sok részünk, amelyik várja, hogy jöhessen, emlékeztessen arra, ki mindenki is vagy még. Milyen univerzális – mégis egyszeri és megismételhetetlen.

 

Úgyhogy ünnepelj.

Boldog nőnapot Neked. És Nektek is kedves szerzőtársaim, akik inspiráltatok.
A nevükre kattintva az írásaikat olvashatjátok.

Noémi, Kameo, Kriszta, Enikő,
forrás: http://noatukorben.blogspot.com

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.