A boldogság, ha elmarad…

Életünk folyamán sokszor kitűzünk olyan célokat, melyek elérése vélhetőleg boldogsághoz vezetnek majd. Vélhetőleg, mert általában nem hozza azt a csodát, amit várunk tőle. Nekem is több ilyen kitűzött, elért és mégsem a várt eredményt hozott cél lapul a batyumban. Egyike ezeknek a súlyfölöslegem leadásához kapcsolt boldogság . Azt gondoltam, ha 5 – tel kezdődik majd a szám, melyet leolvashatok a mérleg kijelzőjéről, akkor nagyon boldog leszek. Megszabadulok a fölösleges zsírraktártól, és egyben búcsút mondok majd a fáradtságnak, a szomorúságnak, a boldogtalanságnak. Valószínű ebben nagy szerepet játszik az is, hogy a szép, szinte már tökéletes alkatú, sokat médiaszereplő nők a fotókon mindig mosolyognak, remek, divatos, személyre szabott ruhákban járnak, nagy a baráti körük és keresettek. Szeretve vannak – boldogok.

Egy napon a mérlegem barátságossá vált, a kijelzője 60 alatti számot mutatott.  A ruháim lógtak rajtam, tetszett a változás, meg nem is. Bizonyos aspektusból javult a kedvem (könnyebben öltözködöm) , bizonyos dolgok viszont továbbra sem változtak, hiába a sok mínusz kg. A boldogságkulcs, úgy néz ki, nem ebben volt elrejtve.

Nyilván mindenki mondott már, de hallott is jó párszor ezekhez hasonló mondatokat: Ha ezen a feladaton túl leszek!  Ha ez megoldódik…! Ha megkapom életem állását…! Ha megtalálom életem párját…!

Közvéleményt kutattam az ismeretségi körömben, hogy kinek milyen elmaradt boldogság – élménye van.  Volt, aki élete szerelmének megtalálásához kötötte a boldogságot. Évekig várta, hogy helyre rázódjon az élete, úgy tűnt minden klappol, csak Pasi hiányzik.  Pasi megérkezett. Hősnőnknek végre dupla ágyneműt kellett felhúznia, a postaládára kiírtak még egy nevet. Kirándultak, szórakoztak, dekoráltak.  Valami mégis hiányzott.   Ennek több éve már, a kapcsolat fennáll, de valami még mindig hiányzik.  Valami, ami szürke foltot ejt a lélek felszínén. Kicsit szomorúság, kicsit üresség. Megnevezhetetlen. A lényeg, hogy a társtól várt maradéktalan boldogság elmaradt.

Másik esetben álmai munkahelyét várta Hősünk. Minden rendben volt. Család, gyerekek, lakás, autó. Már csak az hiányzott, hogy megtalálja álmai munkahelyét.  A régi munkahely által kiváltott stresszes, hosszú, szürke hónapok után beköszöntött egy új lehetőség. A munkahely ügy kipipálódott, az álom munkahely megteremtődött. Valami mégis hiányzott. A munkahelytől várt maradéktalan boldogság elmaradt.

A legmegrázóbb eset, amikor egy férfi rájött, hogy tovább nem tudja férfi testben élni az életét. Úgy érezte, hogy rossz testbe született, valójában ő nem férfi, hanem női gondolkodással él, talán ő nő, csak fiú testben érkezett a világra. Sok vívódás, fájdalom és céltalanul töltött évek után, egyszer csak rászánta magát a visszafordíthatatlanra. Hormonkezelések, végleges szőrtelenítések, korrekciós műtétek sora után egyszer csak egy női test köszönt vissza a tükörből. És itt jöhetett volna a boldogság érzet, hiszen ezt akarta, erre vágyott. De az élete csak nem vált egyszeriben könnyeddé. A testkérdés kipipálva, viszont egy sor, a testcsere által kiváltott probléma ütötte fel a fejét.  Testileg – lelkileg. A testváltoztatástól várt maradéktalan boldogság elmaradt.

Összegzésül azt kell belássam – bár elég közhely -,  hogy a boldogságot sosem kapjuk meg mástól, másoktól, csakis magunk tehetünk érte, mi teremthetjük meg azt, hogy elégedetten, mosolyogva hajtsuk párnára a fejünket esténként. A fenti esetekben külső körülményekhez kötötték a maradéktalan boldogság élményét. De az nem jött el.  Az ügy kapcsán felmerülhet még egy kérdés: egyáltalán létezik maradéktalan boldogság? Ha nemmel válaszolsz, kedves Olvasó, akkor miért hajszoljuk azt nap, mint nap?

 

forrás:http://laskainelli.hodmami.hu/

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.