Nem az a baj!

Mindig is voltak gazdagok, és még gazdagabbak. Mint ahogy mindig is voltak szegények, és éhezők.Én személy szerint soha nem éheztem. Nem tudom elképzelni, hogy milyen érzés az, amikor nincs ’mit’ enni. Nálunk valami mindig volt az asztalon.Egy pár hete azonban szembesültem, hogy többen éheznek mellettünk, mintsem azt sejtenénk…

Előfordul, hogy az iskolában a gyerek nem figyel órán, esetleg fáradt, és egy kicsit kókadozik. Az én időmben fel sem merült a kérdés az én osztálytársaim, de talán az egész évfolyam diákjai között sem, hogy valaki azért kókadozik, mert…

Az ország másik felébe szakadt pedagógus barátnőm galuskás torokkal meséli, hogy már félve kérdezi meg a gyermeket fáradt-kókadtságának okáról, mert attól tart, hogy azt a választ kapja:

– Nem ettem ma még semmit. Egyre többször hallja ezt mostanában. Megkérdezte – nevezzük Ervinnek – Ervint is, hogy miért nem figyel órán? Mire Ervin keserűen, halkan, és szégyenkezve elárulta, hogy még ma nem evett.

És nem ez az első alkalom, hogy Ervin nem reggelizett. Ma csak a testvére kap enni. Holnap lesz az a nap, mikor csak Ervin ehet. Holnapután pedig megint az a nap, amikor neki nem jut.

És ő csak Ervin a 11. évfolyamról.

 

És ott van Péter is. Nagyon fáradtan érkezett órára, de a tanárnő félelemtől és sajnálattól ökölnyire zsugorodott gyomorral alig merte megkérdezni, hogy miért? Így teltek a hetek, mire csak nem hagyta nyugodni a dolog. Előhozakodott hát a kérdéssel, hogy mitől romlottak a jegyei, és miért érkezik sokszor olyan kimerülten az iskolába.

Peti mesélni kezdett. Anyukája és apukája nevelik őt, és a testvérét. Jelenleg csak anyukájának van munkahelye, és csekkje és hitele. Ahhoz, hogy őt és a húgát iskolázni tudják, neki is dolgoznia kell. Hétköznap 3 alkalommal, a suli után 2-8-ig, és hétvégén 2*12 órában egy multinál tesz-vesz. Hétköznapi ’munkanapjai’ egy közeli, dunántúli üzemben folytatódnak. Este 10-től hajnal 3-ig, 4-ig csomagol. Utána megy haza, alszik egy kicsit, és indul iskolába. Ez Peti, akinek talán minden nap futja reggelire, mert megdolgozik érte előző éjszaka.

 

Vannak még tanárok abban az iskolában; sűrűn vesznek egy szendvicset, és megkérik a büfés nénit – kicsit halkan, kicsit titokban -, hogy a sorban álló Eszternek adja már oda a zsömle felét, mert csak 30 forintja van reggelire, az pedig csak egy nyavalyás nyalókára futja. És Eszter kicsit halkan, kicsit titokban, de őszinte szeretettel, s talán még annál is nagyobb vággyal elfogadja a fél szendvicset, hiszen otthon nincs ilyen.

 

A büfés néni látja a másik tanár szemében, hogy az egész szendvicset neki adná, csak nem tudja igazán, nem akarja megbántani Esztert. Nem szeretné, ha szégyenkeznie kellene, nem is tudja, mit, hogyan, csöndben, vagy hangosan, nyíltan, vagy titokban. Ismeretlenül fájó és idegen ez az érzés.

Kedves barátnőm hangja ekkorra már elcsuklott, és a könnyek is kiszaladtak a szeméből. Ő ezt nap, mint nap látja, érzi.

 

Tudjátok, nem az a baj, hogy egy iskolaigazgató havi több százezret keres, hanem az a baj, hogy nem tudja, hogy hány diákja éhezik a padokban, ebben az órában is!

Nem az a baj, hogy valaki évi 15 milliót keres, hanem, hogy Peti 15 évesen két munkahelyen dolgozik a gimnázium mellett!

Nem az a baj, hogy csokit vettem a minap a gyereknek, hanem, hogy egy bácsi előttem adta vissza a pénztárosnak a fogkefét, mert arra már nem futotta! Kifizettem neki…

Nem az a baj, hogy az országban vannak, akik havi több milliót keresnek, hanem hogy vannak olyanok, mint Eszter!

Nem az a baj, hogy valaki milliárdokat sikkaszt, hanem hogy Peti apukája éjszakákat sír át, hogy helyette a fia dolgozik! Mégis könnyebb Petit diákmunkásként alkalmazni, mint édesapját rendesen megfizetni. Multi lő, gól!

Nem az a baj, hogy valaki évente cserélgeti a 20 milliós autóját, hanem az, hogy van olyan cég, amelyik éjszaka képes 18 év alatti, nappali tagozatos diákokat foglalkoztatni!

Nem az a baj, hogy valakinek 200”-os tévéje van, hanem az, hogy Eszternek 200 Ft-os heti zsebpénze van reggelire!

 

Nem akar mindenki új autót, új házat! Sokaknak elég lenne egy új cipő, vagy egy új esély is! Mindig is lesznek gazdagok, és mindig is lesznek szegények. Nem minden szegény akar gazdag lenni! Csak éhezni nem akar!

Ha neked csak egy kicsivel van több, mint Petinek, vagy Eszternek, akkor nem tudod milyen érzés Petinek vagy Eszternek lenni!

Ha csak egy picivel van több lelkiismereted, mint egy iskolaigazgatónak, és egy cseppel van benned több jóakarat, segítő szándék, emberség, akkor talán megveszed azt a fél zsemlét!

 

150 Ft, egy fogkefe, egy köszönöm, egy mosoly, mélyen lehajtott fej és mellé görnyedő vállak, melyek púpként nyomták ki a bácsi hátát. Remélem nem bántottam meg….

 

 

 

Török Klára

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.