Nők a munkaerőpiacon

A nők munkaerőpiaci helyzetének javításával foglalkozik a Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által kinevezett Szalai Piroska. A nők foglalkoztatottságának helyzetéről igen sokan testközelből megélt élményekkel, tapasztalásokkal tudnánk véleményt alkotni, és tesszük is – nagyon helyesen. Részt vettem egy beszélgetésen, ahol a miniszteri biztos tájékoztatást tartott a nőkkel, a nők helyzetével foglalkozó újságíróknak, bloggereknek, szakembereknek az adott témában.

A grafikonok azon túl, hogy díszítésre kiválóan alkalmasak – beszédesek is voltak. Engem a találkozón nem a számok érdekeltek, hiszen minek hasonlítgatni országunk helyzetét más országokéval. Hiszem, hogy még ennyire sem  lenne érdekes a dolog, ha itthon  mi  jól élnénk, vagy legalább is megélnénk abból, amit elvégzünk a mindennapokban. Abban is biztos vagyok, hogy a  nők munkaerő-piaci helyzete nem a közmunka program által oldódik meg.

Első körben leszögezhetjük azt, hogy a nők életében minden életszakasz más munkaidő beosztást követel. Egyedülállóként, gyermektelenül tökéletesen elfogadható és teljesíthető, hogy napi 8-10-12 munkaórát töltsön el valaki a munkahelyén. Ez az első éles váltástól lesz kivitelezhetetlen, amikor is megszületik az első baba.

A gyermek családba érkezése mindamellett, hogy felbecsülhetetlen értékű és erejű szeretet-élményt ad, hatalmas felelősséget és teherbírást is követel a családtól. Apától, anyától egyaránt. A gyeses évek alatt többnyire elszaladnak a párok egymás mellett. A nő is változik, a férfi is és maga a család közössége is.  Majd a harmadik év után (sokszor már hamarabb is) az otthon töltött éveket felváltja a korán kelés, a gyermek óvodába fuvarozása, majd rohanás a munkahelyre, késő délután a gyermek felszedése, bolt -járat, majd irány haza vacsorát főzni, esetleg nagyobb gyermekeknél leckét kikérdezni, fürdetés, altatás, férjjel törődés és kezdődik minden elölről.  A nő napi 24 órája 48-ra szökik, az energia szintje mínuszos lesz. Egy idő után valahol, valamelyik szál mentén elindul a fásultság, a közöny. A túlélésre játszva nyilván nem a munkáját adja fel először, hanem önmagát teszi az utolsó helyre. És utolsó előttire a házasságát…

Nagyon divatos újra a hagyományos női és férfi szerepeket emlegetni. Elítélni, de legalább is mogorván nézni arra a nőre, aki karriert épít, aki napi 10 -12 órát dolgozik kisgyermeke mellett. Általában azt nem vizsgálják, hogy vajon miért kerül/kényszerül abba a munkakörbe. Hajlamos a társadalom egy része kimondani, hogy a család helyett az önmegvalósítást, a karriert választotta – mindezt keserű szájízzel csámcsogva.

Én úgy látom a környezetemben, hogy nem emlegethetünk nyugodt szívvel hagyományos női és férfi szerepeket. Hiszen a régmúlt asszonyai nem voltak bevonva abba, hogy – szinte a férfival megegyező – bevételt produkáljon a család számára.
Mondhatjuk azt is, hogy régebben nem éltek ekkora igénnyel a nők, vagy azt, hogy régen a család tagjai a ház körül munkálkodtak, amivel megtermelték  az ételt- italt, ruhát. Jelenleg ez kevés esetben kivitelezhető. Most kétkeresős modell van, mert e nélkül igen kevés család mutatna fel pozitív zárást a hó végén. De lehet, hogy még így sem sikerül…

Napi beszélgetések során többször kaptam már meg -leginkább férfiaktól – hogy az emancipáció jelentkezésével együtt , ez alatt a nők  önállóságát, függetlenedését értem, szóval kiütöttük a férfiakat az addigi szerepeikből. Most meg csak sírunk. Saját tapasztalatból mondom, melyet több anyuka véleményével alá is tudok támasztani,  hogy a legideálisabb a nők számára a részmunkaidős foglalkoztatás lenne. Ez nem azt jelenti, hogy minimális pénzért 4 órát dolgozik naponta. Ez rugalmas munkavégzést, megélhetésre alkalmas fizetést és megbízható munkavállalást jelent. Tervezhetőséget, érték teremtést és magabiztosságot adna, egyszóval biztonságot.

Egy nőnek – de gyanítom, hogy a férfiaknak is – a biztonságérzet az egyik alapkő a harmónia felé vezető úton. Ahhoz, hogy az élet területén alkalmazandó szerepeit elég jól el tudja látni, éreznie kell a kiszámíthatóságot. Lehessen nő, anya, feleség és munkavállaló egyszerre úgy, hogy egyik területen se legyen minőségében kihívásokkal küszködő.

Szép dolog, hogy stratégiát alkotnak a nők magasabb arányú foglalkoztatásának érdekében. A kérdés inkább az, hogy lesz -e erő, lehetőség és érdek arra, hogy ez meg is valósuljon. Egy biztos, hogy mindenkinek egy kicsit változtatnia kell a gondolkodásmódján, hiszen a születési ráta igen rossz híreket rajzol fel a demográfiai adatok bemutatását szolgáló grafikonra.

Mint mindig, most is sok múlik rajtunk, nőkön.

 

forrás: laskainelli.hodmami.hu

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.