AMELIA MARY EARHART – A levegő hercegnője

1897. július 24-én született, hogy pontosan negyven év múlva 1937-ben örökre eltűnjön a Csendes-óceán felett, amikor a világot próbálta meg körülrepülni. Eltűnt…

a mai napig nem tudni mi történt vele.  Utolsó szavai ezek voltak: „KHAQQ – alig sikerült kapcsolatot teremtenünk veletek, nem vagytok hatósugáron belül, de valahol a közeletekbe kell, hogy legyünk. Nem látlak benneteket, sőt a sziget körvonalait sem, elfogy az üzemanyagunk…– és itt örökre elhallgatott, húsz nap múlva lett volna negyven éves..

 

A Szivárvány mögött

1897. július 24.-én született a gyönyörű Kansasban, ahol a búzaföldek nőnek, és ahonnan „Óz a nagy” varázsló Dorotija is elindul. A „Szivárványon túl” dal talán neki szólt, és ő is, a sárga ösvényt akarta járni, a maga bádogemberével, oroszlánjával, és madárijesztőjével. A bádogembert ma már tudom kicsoda? A Lockheed Electra10E típusú gép, amellyel végleg eltűnt. Az oroszlán? Az benne élt… de hogy ki volt a madárijesztő, az mai napig talány. Ha megtalálnánk, meglelnénk őt is, Mary Earhartot.

Ha a lány repülni akar

Szülővárosában járta ki az általános iskolát, majd jelentkezik a Chicagói egészségügyi középiskolába. Az első világháborúban, mint ápolónő vesz rész, és Kanadában tevékenykedik.  A háború végével, Bostonban bejezi az egyetemet, és mint szociális munkás áll munkába.
Bár szülei nagyon is ellenzik, 1920-ban beiratkozik egy repülőiskolába. Első tanára Frank Hawk pilóta, már az első próbák alatt megérzi a lányon, hogy nagy tehetsége van a repüléshez.

 

Egy évvel később mégis pilótatanárt vált, ma sem tudni miért. Az új oktatója nem más, mint későbbi lelki barátnője, Neta Snook.

 

Hat hónap múlva Amélia úgy dönt, eleget tud már a szárnyalásról, és megveszi első használt kétfedelűjét egy Kinner Airster gépet, melynek sárga festése madárra emlékezteti.

 

El is nevezi rögtön Kanárinak. Ezzel a géppel, 1922 októberében megszerzi első győzelmét. Mint pilótanő első ízben éri a 14.000 láb magassági rekordot és ezzel csúcsot dönt.
1928 áprilisában meghívást kap Louis Gordon és Wilmer Stultz pilótáktól, hogy vegyen részt velük a nagy Atlanti versenyben. Egy Fokker F7 „Friendschip” géppel, mint a segédpilóta, átrepülik az Atlanti óceánt, és ezzel első nő lesz a világon, akinek ez sikerül.
Még ez év nyarán megjelenik első könyve „20Hrs.40Min” – 20őra és 40 perc – címmel, ami a repülési időt jelenti, amelyet az óceán felet töltöttek. A könyvben részletesen leírja a repülés minden mozzanatáét, és azt a belső átalakulást, amelyet a majdnem három óra alatt átélt. Őszintén bevallja, az átkelés egész életét megváltoztatta.
Még a nyáron lecseréli kedves kis Kanáriját, egy jobb, erősebb gépre.

 

A tulajdonába került Avro Avian brit kétfedelű híres arról is, hogy Lady Mary Heath, az első pilótanő tulajdona volt, aki Dél-Afrikából Londonig repült vele, és ezzel világcsúcsot állított fel.
A következő években csak a repülés foglalkoztatja. Egymás után vesz részkülönböző versenyeken, és a bemutatóon.
Új divatot teremt a női öltözködésben. Elhagyja a pilótaöltözetet, és helyette könnyű blúzt, nadrágot és kendőt használ, fejére kalapot húz.

A győzelmek sora

Az első nagy sikerét 1929-ben könyvelheti el, amikor harmadik helyezést ér el a „First Woman’s Air Derby” versenyen melyet Clevelandban rendeznek meg. A gép, amelyet vezet egy felerősített Lockheed Vega.

A siker után meghívják a Fehérházba, és itt ismerkedik majd meg másik nagy barátnőjével, Eleonóra Roosevelttel a „First Ladyvel”, az Egyesült Államok első asszonyával. Eleonóra arra kéri, hogy tanítsa meg repülni, de ezt a férj Roosevelt Amerika elnöke megtiltja, hiszen az „Első Asszonynak” ez szigorúan tilos.
1929 végén Amélia átveszi a „Cosmopolitan” újság aviatikai részlegének a vezetését. A Fédération Aéronautique Internationalé – FAI – még ez évben elismeri gyorsasági rekordjait.
Az 1930 esztendő új pozícióban találja. Az újonnan alapított „New York, Philadelphia & Washington Airways” alelnöke lesz.
A következő évet egy titkos terve megvalósításának előkészítésére szenteli. Át szeretné egyedül repülni az Atlanti óceánt. Az előkészületek közben ismeri meg Gorge Palmer Putnam publicistát, akivel közeli viszonyba kerül, annyira, hogy azonnal összeházasodnak. Amélia megtartja leánykori nevét. Érdekes élete lesz a párnak, melyet a feleség majd így jellemez: „Kettős parancsnoki barátság!” Az 1932 év elején, még mindig a titkos terv fogalakoztatja a házaspárt. Így érkezik el a várva várt nap. Május 20-á elindul a Locheedjával, egyedül az óceánnak. 14 óra és 56 perc múlva kénytelen leszállni Írországban egy legelőn az időjárás miatt. Öt év telt el Linbergh repülése óta, és Amélia megkapja a „Lady Lindy” becenevet. Azt írják róla az akkori újságok, hogy maga Charles Lindbergh, csak női kiadásban. Hirtelen nagyon híres lesz. Az első asszony, aki átrepüli, egyedül az óceánt, megkapja az USA, majd Franciaország elismerését. A nagy utat a „The Fun of It” könyvében adja közre.

A világ körül

Attól a pillanattól fogva városról városra repül az USA-ban, és azon dolgozik, hogy megszervezze a női pilóták kiképzését, segít a nőknek repülni tanulni. Erőfeszítései meghozzák gyümölcsüket, mert megtörik a repülés „férfi” egyeduralma. Az Amerikai Kongresszus nem marad hálátlan, még abban az évben megkapja a „Distinguished Flying Cross” – kitüntetést. Ezt soha nő még nem kapta meg. A Kongresszus megjegyzése: „Amélia Erhard egy hősnő, aki szembenézve a halállal, megmutatta bátorságát, készségét, gyorsaságát, kitartását, hidegvérét, és hatalmas akaraterejét, és ezzel megszüntette a nő, férfi különbségéket a repülésben.”
Ám Amélia nem elégszik meg ennyivel, nem hagyja abba, és egymás után dönti meg hosszúsági rekordokat, végigrepülve Amerikát, egyre nagyobb távolságokat hódítva meg.
1937 júniusában navigátorával Frederick Noonannal felkészülnek a világot megkerülő útra. A gép egy Lockheed Electra 10E Special (Pratt & Whitney „Waps” 550LE), mellyel a Floridai Miamiból indulnak.  Miután már az út két harmadán túl vannak, július 2-án, a Howland szigeteknél a Csendes – Óceán középső részén (Kiribati szigetcsoportnál) a dátumvonal szélén minden kapcsolat megszakad vele… és Amélia átlépi a szivárványt.

 

 

Ezen a titokzatos útról, melyről sohasem tért vissza férje írt a „Last Flight” (Utolsó repülés) illetve a „Soaring Wings”(lebegő szárnyak) könyveiben, és maga is megoldást keresett az eltűnés okaira. Később sokan próbálták meg megmagyarázni, rejtélyek sorát felsorakoztatni, illetve légből kapott elméletekkel bizonyítani az asszony hirtelen eltűnését.
Számos könyv, tanulmány jelent meg… de egyik sem adott kielégítő választ.

A végzetes utazás a Szivárvány túloldalára

A negyvenedik születésnapjára készült, amikor kész volt élete legnagyobb kihívására. 1937. június 1-én a kétmotoros Locheed felszállt a Floridai Miamiból. Amélia útitársa Frederick a navigátor, nagyon biztos kezű pilóta volt. A tervezett 29.000 mérföldet, San Juan, Puerto Rico, majd a Dél Amerika északkeleti vonalán keresztül, Afrikáig, onnan tovább a Vörös tengeren keresztül, Indiáig, majd Bankok, Szingapur érintésével, egészen Ausztráliáig akarták megtenni. Ez sikerült is, ami már magába véve hatalmas teljesítmény volt. Ausztrália érintése után, miután megtettek közel 22.000 mérföldet és már az út háromnegyedénél tartottak, június 29-én megpihentek az Új-Guineai Lae városkában. Úgy gondolták a megmaradt 7000 mérföld már nem lesz nagy távolság.
A térképek tanulsága szerint Frederick, a Howland szigetet jelölte meg a következő állomásnak. Az állomáshelyüktől ez a kicsiny sziget, amely alig 2000×800 méteres, 2556 mérföldre volt. Csak egy pont a végtelen óceánban. A sziget könnyebb meghatározása érdekében, Frederick összeköttetést teremtett a közelben cirkáló „Itasca” amerikai hajóval. Bár az időjárás rosszra fordult, mégsem mondtak le az indulásról. 1937, július 2-án, a gép felszállt. Az ég borús volt, és esett az eső, ami nagyon megnehezítette a navigációt. Indulás előtt minden felesleges csomagtól megszabadultak, és csak pár személyes dolgot tartottak meg, hogy a gépet fel lehessen teljesen tölteni (1150 US gallon benzinnel), ami számítások szerint 21 órányi repülésre elég. Amélia pontos időközönként jelentkezett rádión. Az utolsó bejelentkezése, amelyet az „Itascán” rögzítettek 21.30 perckor volt. Amélia jelentette a a pozíciójukat: „157-337 – irány, észak-dél, útban Howland sziget felé, magasság 1000 láb”. Majd jött egy újabb: „KHAQQ – alig sikerült kapcsolatot teremtenünk veletek, nem vagytok hatósugáron belül, de valahol a közeletekbe kell, hogy legyünk. Nem látlak benneteket, sőt a sziget körvonalait sem, elfogy az üzemanyagunk…” – és itt megszakadt az összeköttetés.
Az „Itasca” azonnal jelentette az eltűnés. A hajó parancsnoka szerint Améliának a vízre kellett leszállnia a szigettől mintegy 35-100 mérföld távolságra, mert sem a repülőt, sem pedig valami tárgyat sem sikerült fellelni. Mintha a föld nyelte volna el, a gépet a személyzetével együtt.  A szigeten nem láttak semmit, nem halottak semmit, de még repülőzúgást sem. Még azon az éjjelen elindultak a mentőexpedíciók, és a tengeren a levegőben 17 napon át keresték az eltűnteket. Roosevelt elnök személyesen 9 hadihajót rendelt ki, és 66 repülőgépet a keresésükre, valamint 4 millió dollár jutalmat. 250.000 négyzetmérföld óceán lett átkutatva, de minden hiába. Így 1937. július 19-én az amerikai kormány megállította a kutatásokat. A Howland szigeteket az amerikai légierő többször átrepülte, majd leszállási engedélyt kértek a Japán császártól, mert a szigetek japán felségterülten voltak, de a szigeten senki sem halott, sem látott semmit. A férj még próbálkozott a keresésükkel, de neki is fel kellett adnia. Egy évvel később, az amerikai kormány a szigeten világítótornyot állított fel Amélia és Frederick tiszteletére.

Amélia Mary Earthart 1897. július 24.-én születik a gyönyörű Kansasban, ahonnan „Óz a nagy” varázsló Dorotija is elindul meglelni álmait, és 1937. július 4-én tűnik el örökre a végtelen Csendes – óceánban.

 

A „Szivárványon túl” dal neki szólt, és ő is, a sárga ösvényt járta, a maga bádogemberével, oroszlánjával, és madárijesztőjével.
A bádogembert ma már tudjuk kicsoda? A Lockheed Electra10E típusú gép volt, amellyel együtt tűnt el. Az oroszlán mindig benne élt… de a madárijesztő… Az vajon ki lehetett? A navigátor? Az időjárás? A Japánok? Vagy a benzin?
Ha megtaláljuk a madárijesztőt, megleljük Améliát is.

Forgó László

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.