A szomszéd pulija mindig feketébb

“Ahhoz, hogy valós képünk legyen önmagunkról, szükségünk van egy (egy-két) kutyára, aki imád és felnéz ránk és egy (egy-két) macskára, aki lenéz minket… “

A szomszédunkban gombszemű, kicsi, fekete puli kutya született. Imádni való kis szőrgombóc! Délutáni programként gyermekeimmel leülünk a kert végében és nevetve gyönyörködünk a kicsi fekete pontban, ahogy felfedező útra indul a nagyvilágban.  Az is külön csodálatra méltó mutatvány, ahogyan a szüleit inzultálja, tépi a szőrüket,gyorsan  próbára teszi a türelmüket. (képek lejjebb)

Gyermekkoromban nagy híve voltam az állattartásnak, persze nyilván a szüleim annyira nem osztoztak ebben. Már csak azért sem, mert lakásban laktunk, és mint ahogyan azt a felnőttek tudják, az állat lakásba nem való.

Ha jól belegondolok, ennek ellenére eddig kb. 10-12 állatom volt.  Voltak nagyon édes  kiskutyáink, de egy sem bírta a bérházi kiképzést. Az is lehet, hogy a szüleim nem tudtak belesimulni a helyzetbe, de  ezt még így 20 év távlatából sem derítettem ki. Manó, Pici, Sziszi, Kócos… ők voltak a gyermekkorom kutyái. Mindegyik valamelyik kertes házban lakó rokonnál kötött ki.  A nővérem inkább macskapárti volt, így aztán népes macskatábort neveltünk ki. Cirmos, fekete, szürke,vörös. Cila, Ceci…és bár nagyon erőltetem, de nem jut eszembe több macskánk neve. Az egyik fekete macskánk például leesett a második emeletről (szerintem legyek után kapkodott a párkányon), természetesen talpra esett, és ott ült a bejárati ajtónál. Mikor  a hazaérkező szomszéd becsöngetett hozzánk a hírrel, akkor felhoztuk a macskuszt, és ment minden tovább. Noha könnyen lehet, hogy egy élettel mínuszba került.

 

A puli család

 

A szárnyasok felé is elköteleződtünk egy ideig, mert a nagyapánkhoz berepült egy papagáj, ami természetesen nálunk kötött ki. Ezen kívül akváriumunk is volt. Hol halak laktak benne, hol tengeri malac vagy hörcsög. Hörcsög több alomból is volt, emlékszem Gerzson és Pufók volt a kedvenc párosom, hozzáteszem szörnyű véget ért, háborgós egy házaspár volt…

Remélem nem hagytam ki egyetlen állatfajt sem, ami a lakásunkban megfordult az eddigi röpke életem alatt. Nem túl régen kertes házba költözünk, most már legálisan tartunk állatokat az udvaron. Kettő kutya gazdái vagyunk.  Nincs könnyű dolgunk velük, a villámlás, zivataros időszak például kész horror. Persze, ha őket meg tudnánk kérdezni, valószínű, hogy szintén felrónának néhány dolgot nekünk.

Felnőttként most már én is azt gondolom, hogy négylábú állat lakásba nem való. De így az udvaron nagyon szívesen nézem, ahogy a két kutya bolondozik, fitet vagy épp  gyakorlatokat mutat be a jutalomfalat reményében.

Ebben a mai, rohanó, robotizált világban jól esik visszatérni a természet közelébe, és még hasznos is: a kimutatások szerint a háziállatot tartó emberek jó kedélyűek és kevésbé gyakori náluk a depresszió kialakulása.

 

A kis felfedező

 

Kutyákkal lesünk kiskutyát 🙂

 

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.