Karácsonyi készülődés – beszélgetés Bóta Tímeával

Ünnepre hangolódván megkérdeztem a minelli.hu szakértőit, hogyan telik számukra a karácsonyi készülődés. Ebben a bejegyzésben Bóta Tímea pszichológus, a Nő a tükörben blog szerzője válaszol a kérdéseimre.

 

Milyen gondolatok kerülnek előtérbe egy önismereti blog, a Nő a tükörben szerzőjeként így karácsonykor?

Például az, hogy a karácsony közeledtével milyen erős fénybe kerül mindaz, amit az életünkkel kapcsolatban gondolunk, érzünk. Felerősítve a lelkünk legmélyén megbúvó elégedettséget, vagy elégedetlenséget. Élesebb kontúrral látszik mindaz, amink van – és az is, ami hiányzik. Éppen ezért önismereti szempontból ez az időszak különleges lehetőségeket is rejt magában. A Nő a tükörben blognak az idei lesz a harmadik karácsonyi bejegyzése. Bár a téma évről évre adott, igyekszem megtalálni azt a nézőpontot, amelyik most kicsit előrébb van, fontosabb, karakteresebb, mint a többi. A bloggal, úgy érzem, egyensúlyozom a pszichológia tudományossága és közérthetővé tétele határán, és többnyire az navigál a témaválasztásban, hogy minél több szinten is, érzelmileg is, kapcsolódni tudjak. A karácsonyi téma pont ilyen. Még formálódik, készül bennem.

Nálad mikor kezdődik, és hogyan zajlik az ünnepre készülődés?

Nálunk az adventtel indul, vagyis az adventi naptárral. Az utóbbi években, amióta a kisfiam nagyobb lett, már én készítem el. Előtte hetekkel kreatív magazinokat böngészek, milyen lenne a „nekünk való” naptár. Fejben persze hamar megvan, de az elkészítése valahogy mindig az utolsó pillanatra marad. Ahogy most is lesz egy hosszú éjszakám, hogy reggelre kész legyen a meglepetés naptár, aminek a fiókjaiban kis csoki lesz. Így reggelente a gyerek egy kis kocka csokit majszol (tudom, tudom, de belefér…), aztán indul a nap. Ezt a részt szeretem a legjobban a karácsonyi készülődésben, meg az adventi gyertyagyújtást vasárnaponként.

Mennyire jellemző rád a karácsonyi sütés – főzés, mi számít neked hagyományos karácsonyi ételnek? Van-e valami különleges étel/ital, amivel idén előrukkolsz?

Inkább a karácsonyi sütés. Ilyenkor előkerülnek a karácsonyi keksz receptek, megtelnek a fémdobozok – egy időre…- finomságokkal, aztán újra sütünk, újra töltjük őket. Van hozzá lelkes segítségem, aki velem ellentétben mindig újabbakat akar kipróbálni és kitartóan böngészi a „nószaltit” hogy „ilyet még nem csináltunk”. Én szívesen csinálom a bevált recepteket, de a gyerekem változásra/változtatásra kényszerít. Nyilván, ez a dolga…

Én úgy nőttem fel, hogy a karácsonyi menü elkészítése Anyukámat a konyhába száműzte, és bár csodás dolgok kerültek ki a keze alól, arra jutottam, én másképp szeretném. Éppen ezért nálunk a karácsonyi vacsorával én olyan vállalásokat teszek, ami még komfortzónán belül megoldható – bevált recepteket csinálok, olyat, amit mindhárman szeretünk – ami már önmagában feladat…- és annyi időt töltök ehhez a konyhában, amennyi feltétlenül szükséges. Megtehetem, mert másnap hazamegyünk a szüleimhez, és végigesszük az Anyukámék menüsorát, aki nem tett fogadalmat, hogy enyhíti a saját karácsonyi konyhai készülődés terheit. Szerencsére.

Hogyan zajlott a karácsony gyermekkorodban?

Villanások vannak bennem, érzések, képek, de többnyire sokfélék. Vannak persze klasszikus elemek. Nálunk sem stimmelt soha a karácsonyfatalp. Látom magam előtt Apukámat, hogy hosszan – és egyre mérgesebben – faragja a fát, hogy beleférjen. A fával minden évben megvolt a családi játszma – Anyukám évről-évre elmondta, hogy „kicsi fát vegyünk – nagyok vagytok már”, mert az ő fejében a mi nagyságunk és a fáé fordított arányosságot mutatott. A fa beszerzés viszont Apu reszortja volt, és az ő fejében nem volt ez az aránypár, szerencsére. Mindig nagy fánk volt, ami nem jelenti azt, hogy szépek is voltak mindannyian, mert volt egy-két suta darab, csálé, dőlős, ritkás ágú, de azt mondtuk ilyenkor, hogy ezeknek a fáknak is jár a karácsony. A családi kör meg a díszek.

Szenteste vacsora, ajándékbontás, csomagolópapír-halmok, majd már pizsamában megnéztük a szokásos karácsonyi romantikus filmet, amikre úgy emlékszem, szomorúak voltak és hogy többnyire sírtam a végén. A másnap hosszan pizsamázós, összevissza evős volt mindig. Igazából ezt szerettem a legjobban. Senki nem kapkodott, nem izgult – mert erre a napra nem nehezedett már semmiféle elvárás. Csak hogy érezzük jól magunkat.

Melyik a legkülönlegesebb karácsonyi emléked?

Egyszer a karácsonyi ünnepek alatt nagycsaládostul – unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik, úgy húszan lehettünk, elmentünk a Mátrába néhány napra egy téliesített házba. Mint a filmeken – legalábbis így maradt meg bennem. Sokan voltunk, mind egyszerre beszéltünk, ettünk, ittunk, beszélgettünk. Kint szikrázó hó, sehol egy teremtett lélek rajtunk kívül, csak mi zsibongunk benn a házban. Szeretem ezt az emléket.

Mi szimbolizálja számodra leginkább a karácsonyt?

Illatok. Kicsit szentimentálisan hangzik, de ilyenkor kicsit tényleg megtestesül a szeretet, aminek nekem fahéj illata van.

Mit gondolsz a karácsonyi kirakodóvásárról?

Nagyon szeretem. Szeretem, hogy hideg van, hogy forró teás bögrékkel melegítjük az  elgémberedett ujjainkat, hogy kürtőskalácsot eszünk, nézelődünk. Nem a vásárlás része az érdekes – azt nem is szeretek – hanem a sokféle ember, a korán sötétedéses, égősoros varázslat.

Van-e kedvenc karácsonyi zenéd, amit évről évre meghallgatsz az ünnepi készülődéskor?

Karácsonyi kedvenc? Van, igen. Chris Rea – kisfiamnak Kistea – Driving home for Christmas. A tökéletes karácsonyi hangulat. Meg is kerestem, és már szól is. Lehet, mindjárt nekikezdek az adventi naptárnak…

 

Laskai Nelli

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.