Május elsejei emlékezés

Bizony már nagyon régen volt, mikor kötelező jelleggel ugyan, május első napján
megélénkült a város. Némi fénykopást okozott igaz, hogy menni muszáj volt, és ráadásul
már kora reggel. Kárpótlás volt azonban az iskolásoknak, hogy főpróbákat tartottak tanulási
időben, a papírzászlókat dolga végeztével haza lehetett vinni, sőt csurrant – csöppent néhány
lufi is.

A szocialista brigádok szorgos tagjai pedig kicsit lóghattak a teljesítményrendszerből, míg
az aktuális teherautókat krepp papírral és különböző feliratokkal előkészítették, dekorálták a
nagy napra .Lehetett előkészíteni az ünneplő ruhákat, és drukkolni – mert imádkozni nem volt szabad -, hogy legyen jó idő is a felvonulás öröme mellé.

A Munka Ünnepe napján, már kora reggel 7 órakor megindult a zene a főutcán felszerelt
hangszórókból, s az indulók pattogós ütemére igen gyorsan magára is kapta mindenki a már
előző este odakészített díszrucikat. Fehér blúz, sötét szoknya, fehér térdzokni. Fekete szandi
vagy cipő. A gyülekezőhelyek előre voltak kijelölve, a főutca távolabbi végétől haladva
a központi tribün elé. Ahol is a város nagyjai hatalmas politikusi arcképek alatt, pirosra
díszített magaslaton integettek, amolyan szépségkirálynősen. A felvonulók pedig lépést
tartva, sort megőrizve, távolságra vigyázva, és soronként ugyanannyian lépkedtek ritmusra, és szinkronban énekelték az előre megadott dalokat. Éltetve a szocializmust, az oroszokat és a „nagy” vezetőket.

Az utcán végig padok voltak kihelyezve különböző távolságokra, az útszélén pattogatott
kukoricát és üdítőt is lehetett venni,de csak egy-két ponton. Szeszt nem árultak a felvonulás
végéig, arra ott volt a város nagy parkjában felállított sok sörsátor a megmozdulás
végetértével. A bámészkodók,az idősek a járdán követték a felvonulókat és csüngtek a
bérházak erkélyein is.

Habár kötelező volt, és előre koreografált, én szerettem a majálist, kicsinek és nagynak is.
Minden koordinált volt és ellenőrzött, mégis jól éreztük magunkat. Felszabadulva érezte
magát mindenki – még ha oly csalóka is volt-, mikor a gyárakban előre megvásárolt virsli,
vagy pörkölt jegyével beállt a hosszú sorokba, ételért és italért. Kötelező békességben,
családi vagy baráti körben múlatták az időt az est leszálltáig. Akarták elhinni, hogy ez a nap a  munkásokról szólt…róluk.

Csepp a tengerben, ideológia, szocializmus, ellenőrzött politikai ünnep – bárminek lehet
nevezni, de a varázsát, az illúziót meghagyta az embereknek…

K.M.

 

kép:fortepan

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.