A karácsony édes illata

6c79f7c72becb0e797ff5a398067afcdAmikor ráfókuszáltam, hogy mit jelent nekem a karácsony, akkor több gondolat is cikázott a fejemben. Derengeni kezdtek a gyerekkori emlékek, az örömkönnyek, de persze megjelent a felnőtt éveimre jellemző rohanás és a megfelelni vágyás is. Megfelelni a hagyományok tiszteletének, de mégis ellenállni a külvilág elvárásainak. Ahogy leültem egy papírral és tollal a kezemben – igen, úgy éreztem, hogy ez a téma többet érdemel, mint a pörgős digitális eszközök -, visszanyúltam a gyökerekhez.

Visszanyúltam egészen a gyerekkoromig, amikor is lélegzetvisszafojtva vártam a karácsonyt, és tökéletesen beleolvadtam az előkészületekbe. Imádtam kiválasztani a fenyőt, ami a családunk tagjává vált az ünnepek idejére, és amitől olyan nagyon nehéz megválnom minden évben.

Számoltam a napokat, hogy mennyit kell még várni, hogy megláthassuk a Jézuskát, aki hozza az ajándékokat. Emlékszem, a Szenteste napját megelőző éjszaka telt a legnehezebben. Örültem, hogy a szüleim megálltak egy pillanatra azon az estén, finom fenyőillat borította be a lakásunkat, és addigra nem csak a lakásunk öltözött ünneplőbe, hanem a lelkünk is. Édesanyám sosem felejtette el, hogy a családunk idős tagjainak egy-két fenyőágat díszítve összekészítsünk, és az asztalukra tegyük. Mert a szeretet mindenkinek jár.

Emlékszem, a fa díszítése után nővéremmel izgatottan ültünk a gyerekszobában, és csukott ajtó mögött vártuk, hogy a szüleim elpakolják a fenyődíszek dobozait, és rendet tegyenek a szobában, hogy a Jézuska zavartalanul jöhessen. Ebben sosem kellett segíteni, ami akkoriban természetesen nem szúrt szemet. Pisszenni sem mertünk, lábunkkal ritmust dobolva vártuk, hogy megszólaljon a csengettyű hangja, majd abban a pillanatban az izgalomtól kikerekedett szemmel egymásra néztünk és berohantunk a nappaliba. Csodáltuk a fa szépségét, és a köré került ajándékokat.

Körbeálltuk a fát, elénekeltünk egy karácsonyi dalt, meggyújtottuk a gyertyákat és én akkor mindig úgy éreztem, hogy többen állunk a fa körül, mint akiket látok. Örömmel gondolok vissza a gyermekkorom karácsonyaira.

Amióta anya lettem, másról szól a karácsony. Ugyanúgy várom a csodát, de azóta valahogy másként érkezik. Már nem hozzám jön, hanem a gyerekeimhez. Igazán akkor válik láthatóvá, amikor a remegő kis kezek kibontják a csomagot, előkerül a kívánság-kincs és önfeledt mosoly jelenik meg az izgalomtól kipirult arcocskákon. A gyermekmosolytól fénnyel telik meg a szoba és olyankor érezni lehet a szeretet kellemes, édes illatát.

Azokban az órákban nem felejtem el, hogy pontosan ott vagyok, ahol lennem kell, és minden úgy van jól, ahogy van.

 Hogy mit jelent nekem a karácsony?

– béke, fény, csoda, mosoly, csilingelés, elhalkulás, fenyőillat, ima, szeretet, bizonyíték.

Karácsonykor mind együtt vagyunk a fa körül. A dédszülők, a nagyszülők, szülők, férjem, gyerekeim, testvéreim. Ha csak egy pici időre is, de mind benne vagyunk  a fán mosolyogva csüngő gömbdíszben. Szeretetben, békében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.