Almamagok csoporttal a gyermekáldásért

Bóta Tímea és Fehér Erika pszichológusok, tanácsadók és nem utolsó sorban anyák, akik  nagyon szép feladatot vállaltak magukra. Önismereti csoportokat indítanak nőknek, mely által segítik, hogy a résztvevők mihamarabb anyák, majd “elég jó” anyák lehessenek.

Többfajta női önismereti csoport létezik, ennek mi a különlegessége?

Erika: Valóban, nagy a választék a női csoportok terén. A mi csoportunkat azért gondoljuk egyedinek, mert a gyermekvállalás biológiai okainak vizsgálatát tiszteletben tartva, a teherbe esés, illetve nem esés lehetséges lelki okait, elakadásait próbálja megmutatni csoport keretek között, saját élményen, tapasztalati tanuláson, művészetterápiás és dramatikus elemek használatán keresztül.

Honnan jött a névválasztás?

Erika: Kettőnk között bevett munkastílus, hogy amikor egy-egy alkotó folyamatban vagyunk, hosszan reflektálunk egymásnak az ezzel kapcsolatos gondolatainkról, ehhez fűződő érzéseinkről, asszociációinkról. Próbáljuk megfogalmazni az ehhez kapcsolódó hangulatot, érzést, képet, zenét, majd próbáljuk ezt átfordítani a szimbólumok nyelvére is. Ugyanígy tettünk, amikor a csoport elindításán gondolkoztunk. Azt tudtuk, hogy mindenképpen olyan szimbólumot kell keresnünk, ami meghívja az anyaságot, magában rejti a lehetőség ígéretét – ugyanakkor köznapi értelmezése sem bonyolult, és ezáltal hatni képes. Ugyanakkor a szóban rejlő szimbolikus szójáték is vonzott bennünket, ahogyan a honlapunkon fogalmaztunk: „Mert a szóban benne van az alma gömbölyűsége, a mag ígérete, és megbújik benne egy mama, akinek van egy a(á)lma…”

Milyen vágyakkal jelentkeznek a nők a csoportba, milyen hatást várnak a folyamattól?

Erika: A jelentkezők a legtöbb alkalommal az első beszélgetésen azt fogalmazzák meg, hogy rengeteg orvosi vizsgálaton, tortúrán, esetleg több beültetésen, lombik programon túl vannak, és ennek ellenére, még mindig nem estek teherbe. A legtöbben elkeseredésükben arra gondolnak – pláne, ha egyikőjüknél sem találnak konkrét orvosi problémát -, hogy hátha akkor ennek „lelki okai” vannak.

Timi: Azt gondoljuk, ha egy nő, egy pár idáig eljut, az hatalmas lépés, a tapasztalatunk ugyanis az, hogy sok pár évekig jön-megy az egészségügyi rendszerben anélkül, hogy bárki is javasolná neki, hogy foglalkozzon ilyen módon is a történetével, a sikertelenség okaival. A pszichológus, segítő hasznossága legfeljebb úgy merül fel ebben a rendszerben, hogy ő az, aki segít hogy „ a nő ne görcsöljön rá” a baba-témára. Ezzel egyrészt rossz szerepbe teszi a segítő szakembert, hiszen nagyjából abban látja mindössze a hasznát, hogy lesz valaki aki megnyugtatja a nőket, másrészt további terhet tesz a párokra – hiszen ha nem „görcsölnél annyira, biztos teherbeesnél”. Érted ugye, milyen paradox helyzet ez?

Kérdezted, hogy milyen vágyakkal jönnek a nők – például azzal, hogy úgy érzem, kicsit foglalkozni kell magammal, találkozni más, hasonló problémákkal küzdő nőkkel, és megtenni mindent, a vágyott gyermekért. Még ezt is. Hiszen az első beszélgetésen nyilvánvalóvá tesszük,  hogy ez nem feltétlenül lesz könnyű menet. Hogy fájdalmak, félelmek, bizonytalanságok kerülhetnek elő, amivel foglalkozniuk, szembenézniük kell. De legalább ami egyszer kint van – az már nincs bent…

Erika: Látensen persze ott van az az elvárás is, hogy hátha akkor én most  – akár a csoport ideje alatt is – áldott állapotba kerülök, és sikerülni fog, de azért azt a csoport elején közösen megfogalmazzuk, hogy mi a cél. És amiért mi, a tanácsadók is mindent megteszünk de mindenhatóak nem vagyunk. A cél tehát minden esetben az – hogy mindenki rálásson a saját elakadásaira, annak megoldási lehetőségeire – hogy ezek feloldásával sikeresen megfoganhasson és anyává válhasson. Mi ebben tudjuk segíteni őket.

Melyik korosztályból lehet hozzátok jelentkezni?

Erika: Minden olyan nő jelentkezését várjuk, aki elindult a gyermekvállalás folyamatában, amelyet a biológiai életkora is lehetővé tesz, de valamilyen elakadással szembesült.

Egy csoportos foglalkozásban mennyire nyitottak és őszinték a nők?

Erika: Csoportban dolgozni mindig nagy kihívás, és sokak számára szorongató, hiszen az az intimitás és a bizalom, ami páros terápiás helyzetben hamar megteremtődik, csoportban csak kellő idő, egymás megismerése után alakul ki. Mindig elmondjuk, hogy a csoportban akkor tudunk fejlődni, akkor tudunk „kivenni”, profitálni, ha mi is odatesszük a magunk részét.

Timi: Ennek ellenére tisztában vagyunk azzal, hogy különböző az emberek intimitás tere és zártsága, és tiszteletben tartjuk ezeket. Azt azonban mindig nyílttá tesszük, hogy ha valaki valamiről nem akar beszélni, azzal biztosan dolga van.

Erika:Az őszinteség elérésében nagyon fontos szerepe van a közös szabályok, keretek felállításának, és annak betartásának, pl. visszajelzés vagy egymással való bánásmód szabályai.

Timi: Az elfogadáshoz nagyon fontos a tanácsadók nyitottságának, toleranciájának folyamatos, transzparens „érzékeltetése”: hiszen ahogy mi bánunk egymással, a csoporttal, ahogy megközelítünk témákat az  mintaként szolgál a csoport számára is.

Hogyan kell elképzelni egy foglalkozást?

Erika: A csoport hét alkalmát hét különböző téma köré építettük, mely a foglalkozás fő fókuszát adtak. Ehhez a résztvevők az esetek többségében már otthon elkezdtek felkészülni: a kiadott „házi feladatokkal” már próbáltuk előkészíteni a következő téma feldolgozását. Igyekeztünk kiegyenlített arányban használni a kognitív értelmezéseket és a szimbólumokat. Kiemelt szerepet kapott a saját élményen alapuló megtapasztalás, az ösztönökre, érzelmekre, érzésekre való figyelés. Ezt erősítendő, az alkalmakon meghatározott céllal, az adott témához mindig kapcsolódott valamelyik művészeti ág is: zene, vers, képzőművészet.
A folyamat második felében valamennyire az otthon maradt fél, a férfi pár is szerepet kapott: az otthoni felkészülésben – ha csak kis mértékben is – szép lassan, közösen elvégzendő feladatok kerültek fókuszba, ami tőlük is aktivitást, időt és odafigyelést igényelt.

A résztvevők milyen változásokról számolnak be a visszajelzéseikben?

Erika: A résztvevők összefoglaló, visszatekintő visszajelzéseiről részletesen olvashattok a honlapunkon. Számunkra a változás szinte egyik foglalkozástól a másikig kitapintható volt: persze ennek iránya és mértéke egyenként változó volt. Amit a legtöbben megfogalmaztak, hogy mennyi érzelmi többletet adott nekik az, hogy kéthetente délután csak magukkal foglalkoztak, és együtt lehettek sorstársakkal. Megértették azt is, hogy az önismeret hosszú folyamat, és előbb vagy utóbb, de szembe kell nézni a valódi problémákkal, nem lehet megúszni, és ennek már a folyamat alatt számos jelét adták.

Timi: Jó érzés volt látni azt, hogyan változtak meg viszonyulások, érzések a csoporttagok számára fontos emberekkel, családtagokkal kapcsolatban, hogyan indultak el elfogadások – legyen szó konkrét személyről vagy eseményről. Különleges volt megtapasztalni az „otthonmaradt másik fontos személy” a férjek attitűdjének a változásait is – a távolságtartó szemlélődést felváltotta a bevonódás, és együttműködés. Megszerettük őket is – pedig velük soha nem találkoztunk.

Van-e olyan nő, aki nektek (is) köszönheti, hogy babát vár?

Timi: Vannak sikertörténeteink is, persze. Kismama, akinek az orvosa azt mondta, hogy próbálkozzanak csak nyugodtan, de ez lombik nélkül nem fog menni. De ment! Igaz, nagyon keményen megdolgozott mindazzal a csomaggal, amit a múltjából hozott. És nők, akik a babájukhoz vezető úton elhitték nekünk, hogy egy kicsit le kell venniük a szemüket, figyelmüket a vágyott célról és ránézni a saját szüleikre, családjukra, a születésükre, vagy akár a párjukra. Megengedték maguknak, hogy megérintse őket a saját történetük. Hogy folytatódhassanak – a gyerekükben.

Mikor indítotok újra Almamagok csoportot?

Márciusban szeretnénk kezdeni. További részleteket a honlapon találhatnak, de ha kérdés merülne fel, e-mailen, telefonon is szívesen válaszolunk. Itt: http://almamagokcsoport.wix.com/gyermekaldas

Ez is kedvelheted:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.