18. nap: gyermekeim öröme

Ma dolgoztam délelőtt, délután pedig egy temetésre mentem. Ahogy a temetésen álltam, és láttam az elhunyt anyuka gyermekeit, azon kívántam, bárcsak az emberek ne kapcsolódnának ennyire egymáshoz. Könnyebb lenne az elengedés. Talán.

Jó dolog is történt velem, a lányaim arcán mosolyt láttam, megcsillogtatták az élet iránti elégedettségüket. Sőt, még az is elhangzott, hogy ez élete eddigi legjobb napja. Zene anyai füleimnek. És vettem egy kabátot, amivel már régóta kacérkodtam, de most lecsaptam rá.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.