20. nap: a feladatok tengerében

A mai hála bejegyzésem kissé nehezen született meg, mert a sok feladat, amit meg akarok csinálni elviszi a fókuszt arról, ami körülöttem történik, azokról a jó dolgokról, melyek már megvannak, amiknek örülhetek. Nyilván ezzel nem vagyok egyedül. Sokkal nagyobb ereje van a halogatott dolgoknak, az előttünk álló, megvalósításra váró dolgoknak, mint a pozitív, már megtörtént eseményeknek. Miért is ne örülhetnék a feladataim közepette annak, hogy milyen finom vacsorát ettem tegnap? Vagy miért nem dob fel hétfő reggel az, hogy a péntek estém milyen nagyszerű volt? Azért nem dob fel, mert nem arra koncentrálok, nem használom a pozitív nosztalgiát ahhoz, hogy jobb hangulatba hozzam magam, és abban a jó hangulatban fogjak bele a munkámba.

Az egyik kedvenc halogatós sopánkodásom, hogy “olyan sok feladatom van, hogy inkább egyikbe sem kezdek bele”. Ez gondolom, sokak számára ismerős hozzáállás.

Viszont én nem szeretném, hogy mélabúban dolgozzam, ezért most kapcsolok egy kis zenét, táncra perdülök a magam kedvéért, és emelkedett hangulatban fogom folytatni a feladatomat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.