Nagy kedvet és inspirációt érzek ahhoz a dologhoz, amit úgy hívnak: élet – Vinkler Zsuzsi képzőművész-pszichológus/coach

 

A pszichológus álmodta a képzőművészt vagy a képzőművész a pszichológust?

Akár Dsuang Dszi is feltehette volna ezt a kérdést, a „pillangóhatást” a kortárs képzőművészetre vetítve. Vinkler Zsuzsival legutóbbi, Középkezdés című kiállításán találkoztunk, amely különleges aspektusból közelít ahhoz a sokunkat foglalkoztató kérdéshez, hogy mi az, amit magunkkal hozunk, és melyek azok a dolgok, amiken változtatni tudunk életünk folyamán.

A kiállítás különleges záró elemei voltak a múlt, jelen és jövő feliratú rágó automaták, amelyekből a résztvevők a látottak és hallottak által inspirált érzéseiknek megfelelően választhattak maguknak egyfajta élménylenyomatot útravalóul.

Vinkler Zsuzsi egyedülálló művészetének varázsa abban rejlik, hogy a különböző anyagok és formák keltette impulzusok által a három idősík megismételhetetlen találkozását élhetjük át, miközben sétálunk a korántsem mindennapi alkotások között. Emléklabirintus ösvény a jelen kertjében. Lélekben zajló időutazás, ahol már az elindulás pillanatában úgy érezzük, megérkeztünk.

Miként fér meg egy képzőművész kreatív nyughatatlansága egy pszichológus/coach elmélkedő higgadtságával? Erre magától a művésztől kapjuk meg a választ.

 Az, hogy ez a két út átszövi az életedet, szerinted mennyire köszönhető annak az érzelmi és művészi értelemben is gazdag gyermekkornak, amelyben részed volt?

 Szerintem annyira gazdag egy gyerekkor – az enyém is – amennyire azt felnőttkorunkban erőforrásként használni tudjuk, legyenek azok bármilyen történések, emlékek. A művészeti szál esetében két meghatározó személy volt az életemben. Az egyik a nagybátyám, Vinkler László, aki Szegeden volt festőművész és tanszékvezető.

Az ő személyisége – bár 10 éves voltam, amikor meghalt – biztosan hatott rám. A másik pedig az általános iskolai rajztanárom, Szabó Imre, akinek kreatív műhelyében – amit anno szakkörnek hívtunk – sok közös mű, előadás és performance született.

 A művészi hajlam milyen módon tud megjelenni a pszichológiában/coachingban? Illetve fordítva is érdekel a kérdés, mármint miként nyilvánul meg a pszichológus/coach a képzőművészetben?

 A művészet ma már csakis úgy érdekel, ha hasznos. Hasznos olyan értelemben, hogy amikor a befogadó megnézni, megfogja, vagy meghallgatja a művet, bizonyos tekintetben módosult tudatállapotba kerül, és a mű, valamint ez az állapot együtt valamilyen magával kapcsolatos új élményt, meglátást hoz neki.

Egyébként azt gondolom – és ezzel nem vagyok egyedül, sem a művészek, sem a szakemberek között – hogy minden ember művész és a fő alkotása a saját élete. A kliensekkel való coaching munkában ez egy fontos kiindulópont számomra. Az én feladatom a velük való munkában az, hogy inspiráljam őket arra, hogy életük alakításában használják saját kreativitásukat.

 Mikor vagy közelebb a befogadóhoz, amikor coach-ként vagy jelen, vagy inkább művészként?

 Egy coaching ülésen együtt egy időben, közösen hozunk létre valamit, ez ott és akkor születik. A kiállítótérben a befogadóban zajló folyamatot – annak sebességét, mélységét, jellegét – teljes mértékben ő kontrollálja.

 Melyik terület kapott helyet előbb az életedben? Volt valaha válaszút, vagy ez a kétféle vonalvezetés mindig tudott egymás mellett létezni?

 Visszanézve, most úgy látom, hogy a két téma/terület mindig váltogatta egymást.  A Ferenczy Múzeumban rendezett önálló kiállítás, illetve a tanácsadói diplomamunkám már a kettő integrálásáról szól.

Testvér nélkül nőttem fel, hármasban éltünk az édesanyámmal és az édesapámmal. Ez azt jelentette, hogy gyakran voltam egyedül és “unatkoztam”. Ez az “unatkozás” azonban lassan átfordult valami nagyon izgalmassá és érdekessé. Valahogy el kellett szórakoztassam magam, be kellett népesítenem ezt az ürességet és ebből különböző alkotások születtek gyerekkoromban. Korábban említettem, hogy általános iskolában volt egy rajztanárom, a Szabó Imre.

Vele egészen különleges műveket alkottunk, a kövekkel zenedarab létrehozástól a vetítős – zenés – mozgásos performance-ig sok mindent. Ez már ugye a szobám határain kívül történt, másokkal együttműködésben, és persze közönség is volt.

Ha változtathatnál valamit az életeden, megtennéd, vagy úgy érzed minden úgy történt, ahogyan lennie kellett?

 Nem tudom, hogy hogyan kellene, vagy hogyan kellett volna. Azt tudom, hogy mi van, érzékelem miként változik és fejlődik az, ahogy a múltamat látom, és nagy lehetőségnek tekintem a jövőt.

Hogyan tud egy nő egyszerre két pályán is sikeres lenni? Mi a kulcs?

 Nem gondolom, hogy a klasszikus értelemben sikeres vagyok. Annyit látok innen, a saját szemszögemből, hogy nagy kedvet és inspirációt érzek ahhoz a dologhoz, amit úgy hívnak: élet.

Ami pedig a kulcsot illeti, szerintem nem létezik mesterkulcs, ami mindent nyit, hanem mindenkinek van egy saját kulcsa, amit egy életen át csiszolgat, formálgat és így egyre jobban és olajozottabban illik a zárba.

A már sokat említett két irányvonal miként hat a személyiségedre?

 Inkább fordítva látom. Bennem ez a kettő született meg és folyamatosan azon ügyködöm, hogy ebből a legtöbbet hozzam ki.

Szerinted a sorsunkat mennyire befolyásolják a döntéseink?

 Természetesen befolyásolják. De sokszor a döntéshelyzeteket kettő közötti választásként éljük meg. Szerintem fontos észrevenni, hogy sok esetben többféle lehetőségünk van, és érdemes dolgozni azon, hogy meglássuk ezeket.

Mire vagy eddig a legbüszkébb pályád során?

 Azt szeretném, hogy mindig arra legyek a legbüszkébb, azt tartsam életem fontos és értékes tettének, amit éppen befejeztem, vagy amiben vagyok. Engem ez a “még nem értem el, de megyek felé” érzés folyamatosan inspirál és lelkesedéssel tölt el.

 Számodra mi az önmegvalósítás?

 Vannak adottságaink, körülmények és lehetőségek – ha ezekből a lehető legtöbbet kihozom, akkor ez szerintem önmegvalósítás. A személyiségünk érésével egyre közelebb kerülünk magunkhoz, és én nagyon élvezem ezt az életen át tartó közelítést.

 

Orbán Bernadett

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.