34 éves lettem én… – születésnapi számvetés

Ahogy haladok előre az idővonalamon, egyre mélyebben érint meg a születésnapom megélése. Nem kerítek hiúsági kérdést a számokból, inkább az életben betöltött helyem és szerepem érdekel. Minden évben, miközben elfújom a tortámon a gyertyákat, kigondolom, hogy a következő jeles napra milyen életet kívánok magamnak. Az utóbbi időben leginkább az egészség, a biztonság, a megélhetés és a béke iránti igény kerül a kívánságlistára. Ez nem volt mindig így. Emlékszem, gyermekként, mikor már a naptár ismeretének birtokába kerültem, mindig számoltam vissza a napokat, hogy mikor jön el az én szüli-napom. Színes ajándékokról és finom tortáról álmodoztam.   Ahogy az általános iskola felső tagozatába léptem, magam mögött hagytam a játékok vízióit, és inkább a divatcikkek irányába fordítottam a fejem. Egy frankó kis farmer, egy csini cipő vagy épp egy menő dorkóra vágytam.

Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát – szokták mondani. Talán akkor érintett meg először a végesség szele, amikor már nem tárgyakat kezdtem a listámra tenni gyertyafújás közben, hanem érzéseket, élményeket. Így jóval a harmadik X után pedig már komplett jövőképet képzelek el és minden évben remélem, hogy egyre közelebb kerülök az általam megálmodott világomhoz.

Szeretek magam lenni a születésnapomon. Ez nem valamiféle sztárallűr, egyszerűen csak így áll össze a szülinapi számvetés. Nyugalom, béke, dallamos zene, édesség, gondolatok a múltról és a jövőről. Eszembe jutnak rokonaim, közeli és távoliak, akik már talán nincsenek is körülöttem a valós életben. Örömmel fedezek fel egy- egy jellemvonást magamban, amit még ők adtak nekem a kezdetek kezdetén.

A közösségi oldalaknak hála, rengeteg születésnapi jókívánságot zsebelhettem be a világhálón keresztül. Sőt, még a Google oldal is speciális címlappal köszöntött. A családom pedig igyekszik ezen a napon a kedvenc dolgaimat elébem hozni. A kedvenc ételemet, italomat, illetve lehetőséget teremtenek a kedvenc időtöltésem megvalósítására. Összefognak értem.

Ma a nagyobbik lányom egy távoli országban tölti a nyaralását, de mégis idecsempészte magát egy ajándékozás erejéig.  A család itthon maradt tagjai kezüket a hátuk mögött tartva vonultak elém, arcukon a szülinapi mosoly. Szeretet, kedvesség, kíváncsiság, izgalom.

Boldog szülinapot! – kiáltotta örömében a Kicsi, és átnyújtott egy borítékot meg egy csokor virágot.  – Én választottam a virágot! Látod milyen szép? Szagold meg!

Habár hárman álltunk a nappalink közepén, de mégis négy ember ünnepelt. A nagy fehér borítékon kézzel írt üzenetet találtam a Nagylánytól. Amikor megtudta, hogy nem lesz itthon a szülinapomon, akkor előre elkészítette a meglepetést nekem. Könnyekkel a szememben olvastam a kézzel írt üzenetét:

“Boldog születésnapot kívánok, Anya!”

Aláírása mellett ott sorakozott a többiek neve is. Meghatottan bontottam ki a borítékot. Noha a könnyeimtől fátyolosan láttam csak, de elolvastam a lap fejlécét. „Születésnapi képes újság 1978.”

Az öröm és a távolság okozta bánat könnyeivel harcolva bár, de mosolyogva tekintettem a Kicsire, aki tágra nyílt szemeivel várta, hogy megmutassam az újonnan szerzett portékát. Együtt olvastuk a születésem évében nyilván tartott világ – mérföldköveket.

„A Szent Korona hazatér”, „Olajkatasztrófa Franciaországban”, „Tüntetés a fekete dagály ellen”, „ A Queen koncertjén félmeztelen biciklista lányok karikáztak a színpadon”, „Meghalt Honthy Hanna színésznő”, „Megszületett az első lombikbébi”, „Aranyérmes magyar sakkozók a sakkolimpián”,  „Átadják a Várnegyedben az újjáépített Várszínházat”, „Bemutatják a Dallas első epizódját”

Zajlott az élet 1978-ban is.

Engem mégis Nagylányom kiemelt üzenete ragadott magával a legjobban:

„Sok fontos dolog történt 1978 –ban, de a legfontosabb, hogy Te is ebben az évben születtél, így része lettél a történelemnek. Boldog születésnapot!”

 

Köszönöm.

 

 

LN

 

 

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.