A családállítás művészete – góckutatás a családban

Megosztás


A felkészületlenül megélt mindent rázúdító „létjaj”, és az olykor kilátástalannak tűnő élethelyzetek sodorták a kineziológia, családállítás, és a tudat alatt zajló temetetlen múlt közelébe. Egy biztos, mikor ugyanazt a fájdalmat látja a hozzá fordulók szemében, amivel anno jómaga viaskodott, akkora energia költözik belé és olyan csillapítatlan vágy a segítségnyújtásra, hogy ilyenkor érzi igazán, az útját járja.



„Hallom, amit a szemed lát, és már látom a hangokat…

Keresem a múltamban szunnyadó vírust,

Mely a jelenemet fertőzi hangtalan,

Én meg csak nem értem az életem,

és sírok a félrecsepegő könnyeim után,

Pedig minden válasz ott van… mélyen,

Csak el kell dobálnom a köveket…

Aztán már látom a két lét közé szorult vírust, ahogy gyulladtan

Várja, hogy valaki kiirtsa… majd a vírus átájul a jelenbe,

Ahol gyógyír szület belőle….”

Garbacz Ildikó, az elmúlt 10 évben folyamatos szellemi útmutatás segítségével tanulta és számtalan módszerben mélyítette el tudását: /kineziológia (One Brain, TFH, Stress Release), prána nadi (VII. fokozat), fülakupunktúra (addiktológia), meditációs technikák, Hellinger-féle családállítás/. Eredeti szakmája pedagógus és androgógus (felnőttnevelés). Civilben boldog párkapcsolatban élő háromgyermekes anyuka, aki saját lányain már végigzongorázta az emberi kapcsolatok, kihívások, kudarcok, megélt örömök és szélsőséges hangulatok megannyi skáláját. Aztán gazdagodott a paletta. Jöttek a barátok, ismerősök, az ismerősök ismerősei… Ma már olyan hatalmasra duzzadt ez a család, hogy maga is elcsodálkozik. Munkahelyi minőségre, életszínvonalbeli különbségre, társadalmi helyzetre és ranglétrára való tekintet nélkül minden korosztályból járnak hozzá. A Hellinger-féle családállítás, nála már túlnőtt a klasszikus családállítás modelljén, hisz speciális oldásokkal és összefüggésekkel segíti az élményt, és a katarzist.

Mikor először voltam nála családállításon, nem hittem sem a morfogenetikus mezőben, amit Ildikó segítségével hoztunk létre, sem a csoportból hirtelen „verbúvált” családtagok e mezőben történő véletlenszerű mozgásában, sem a színpadias „családi” képek magyarázatában. Nem hittem el, hogy az egyik férfi édesanyját megtestesítő idegen, – csak azért mert elmozdult a szobában jobbra, – miért rekesztette ki magát a családból, és miért jelentené azt, hogy valami tragédia történt a családban, és ez miért is hat ki a hölgy sikertelen, boldogtalan életére? És honnan tudja az a másik, hogy mondjuk milyen volt az én apám, és bizonyos szituációban hogyan reagál? És micsoda energiamező az, amelyben mindenki pontosan tudja, érzi, hogy mit kell csinálnia?

De be kellett látnom, hogy Ildikó logikusan építkező magyarázata, a döbbenet erejével hat, és a családállítás résztvevői egyik ámulatból a másikba estek. Ugyanis kiderült, hogy az egyik férfit 4 éves korában elhagyta az édesanyja, vagyis nem véletlenül „ment ki” a képből. Kiderült az is, hogy annak a hölgynek a „nagymamája”, aki szerepjáték közben hátfájásra panaszkodott, tulajdonképpen egy szerelemféltésből elkövetett gyilkosság áldozata volt. A hölgy ugyan nem akarta elmondani ezt a régóta őrzött családi titkot, de hát itt kiderült, hisz a mező nem hazudik. Végül arra is fény derült, hogy a hölgy háta is évek óta fáj, orvosok százai vizsgálták már, de eddig nem sikerült az okot megtalálni, csak tüneti kezelésekben volt része.

A generációkon áthúzódó elfojtott érzelmek, mély nyomokat hagynak az életünkben. Azokat a történeteket pedig, amelyek hatnak ránk, vagyis tudat alatt zajló érzelmeket tárolnak, oldani kell.

Őszintén elárulom, hogy egy ismerősöm úgy vezette fel nekem a családállítást, mint valami mágikus csodamódszert, holott addig azt sem tudtam, mi fán terem. Tulajdonképpen mire jó a családállítás?

Ez a módszer nemcsak megmutatja a tudat alatt működő családi viszonyokat, hanem olyan régóta cipelt, fájdalmas elemeket láttat, és éltet át újra, amely a döbbenetes felismerés után egy teljesen új utat mutat a páciensnek.

De miért fontos tudnom, hogy miként működik tudat alatt a családi viszonyom?

Mert minden kapcsolatot, minden családon belüli reakciót, minden veszekedést, előítéletet és berögződést a tudat alatt futó, a családunkban már megélt érzések, történtek, tragédiák irányítanak.

Mikor részt vettem a családállításon, eleinte nem értettem, hogy egy ránézésre nagyon jó anyagi körülmények között élő, sokat mosolygó hölgy, aki elmondása szerint boldog feleség és anya, mit keres egy családállításon?

Mindenki a saját szintjén a saját helyzetében, függetlenül a pénz által megteremtett társadalmi helyzettől, éli meg a saját problémáját. Sok olyan terhet cipelünk magunkkal, amely nem is a mi problémánk, hanem egyfajta genetikai öröklődés, egy megszokott és elviselt szituáció, ami anyáról lányra és így tovább száll. Magunk sem tudjuk miért, egy minta, vagy erős sokk hatására reagálunk hasonlóan bizonyos szituációra, mint apáink, anyáink. Vagyis azonosulunk a családrendszeren belül korábbi sorsokkal és eseményekkel.

Érdekes volt látnom, hogy itt szinte mindenki sír. Bevallom engem is szíven ütött, miután megtudtam, „megláttam”, hogy édesapám milyen szörnyű fájdalommal, múltból hozott örökségekkel küzdött, melynek alkoholizmusa, majd halála vetett véget. Annyira haragudtam rá… akkor, amikor még élt.

Ez az! Megtudjuk, meglátjuk, megértjük a történéseket. Ezek után másképpen is ítélkezünk. Illetve már nem is ítélkezünk…

Gondolom, sok-sok visszajelzés van. Milyen eredmények születtek?

Nagyon sok ember élete változott meg a segítségemmel. Volt már nálam főállásban takarító lelki akrobata, aki születésétől édesanyja szerepét cipelte a hátán és nem értette, hogy az ő tudásra szomjas lényét miért nem értékeli a családja. Azért, mert az élete: szerep. S mikor ezt felismerte, és lépett, minden megváltozott. Ő maga is, ha csak a külsőségeket nézzük, de a legfontosabb változás a belső átalakulásában rejlett. Kicsit megkésve bár, de a Jogi egyetemen tanul. Volt egy fiatalember, aki nagyon nehezen jött el hozzám, hisz az erős férfiak nem szeretik el és befogadni a megfoghatatlant. Mégis eljött. Kiderült, hogy sok más gondja mellett állandó hátfájással küszködik, sokszor levegőt sem kap. Kezelték már mindennel, de a hátfájása nem szűnt meg. Miután az apai oldalt felállítottuk, már látható volt, hogy a nagypapánál kell feltárni a problémát, aki néhány perc múlva már földre is rogyott, előre, miközben összehúzta a hátát, és iszonyatos fájdalmakra panaszkodott. Minél mélyebbre ástunk, annál inkább kezdett kikristályosodni a családi háttér. Annyit még érdemes tudni a hozzám fordult fiatalemberről, hogy már a második házasságában élt, és az élete ismét krízisben volt. A második feleségét készült éppen elhagyni egy újabb kapcsolat miatt. Kiderült, hogy a nagypapa hasonló élményt élt át csapodársága miatt, s az élete egy késszúrással ért véget, amit a szeretőjének feldúlt férje okozott. Az én fiatalemberem remegett mikor végignézte szinte kísértetiesen ismétlődő életét. Rendbe hozta a házasságát.

Mit szeret legjobban a családállításban?

A családállítás olyan, mint egy pszicho dráma. Sok családi titok tárul fel így, s mivel az a célom, hogy segítsek felismerni a korlátozó mintákat, viselkedéseket, gondolatokat, érzelmeket, szokásokat, így képesek lesznek azok megváltoztatására is. Ez a módszer segít letenni a családi múlt, vagy jelen terheit és akkor újult erővel elindulhat az ember a saját útján. Nincs csodálatosabb érzés, mint meglátni először a felismerés döbbenetét az arcokon, majd azt a katartikus élményt, amely a felismeréssel együtt zsigerileg áthatol a beidegződéseken, és hozott mintákon, majd oldódik a sírásban, a terhek elengedésében, és egy ölelésben. Egy idő után ezt a nyelvet elkezdjük érteni, beszélni, és mikor útjára „szabadul” a folyamatos felismerések, és életértelmezések spirituális vihara, átadjuk magunkat ennek az ismeretlen, mégis annyira biztos és biztonságos világnak, és minden kitisztulva a helyére kerül.

Tarnócai Éva

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.