A holnap túl késő!

Újévi fogadalmak? Mitől más ez a dátum, mint a többi? Miért ezekben a napokban tesz fogadalmat az emberek többsége? Úgy kezdődik ez a reggel is, mint bármelyik másik. Fölkel a nap, vele együtt mi is, talán esik a hó, talán százágra süt a nap. Délben olyan magasra ágaskodik, ameddig csak tud, majd nyugovóra tér.

Sokan ilyenkor azt mondják: holnaptól bizony ez másképp lesz. Megváltozom… Elhagyom a rossz szokásokat… Elindulok… Megállok… Kibékülök…

Éva is így tett. Megfogadta, hogy az új évben felhagy a családi viszálykodással, és kibékül az apjával. Régóta nem beszéltek már, nem is igen jutott eszébe az apja. Teltek rajta a napok, az évek, és úgy tett, mintha ez a probléma már nem is létezne. Csak belül fojtogatta néha. Mostanában egyre gyakrabban. Túl sok volt a méregből, a viszályból, az indulatokból. Telítődött velük.

Egyre sűrűbben akadtak napok, amikor eszébe jutott az apja. Születésnapok, névnapok, karácsony, szilveszter… És ilyenkor feltörtek a régi emlékek. Amikor azt a meseszép hintát megkapta még kislány korában; mennyit hintáztak azon az apjával. És mennyit mentek ki pecázni a közeli tóra. Saját csónakjuk minden hétvégén ismerősként köszönt vissza. Vasárnap volt, napsütés, csend, nyugalom. Szólniuk sem kellett, értették egymást. Vagy inkább érezték egymást…

És a karácsonyok. Akkoriban még fehérek voltak az év végi ünnepek. És együtt mentek fenyőt választani. Hatalmasat, szúrósat, méregzöldet. Hazahúzták a szánkón, és… Sokszor próbálta Éva letagadni ezeket az emlékeket, és a vele együtt érkező érzéseket. De idén karácsonykor nem ment. Nem hazudhat tovább magának. Idáig szőnyeg alá söpörte a múltat, beugrott a mókuskerékbe, és pörgött tovább. A külvilág így már nem tűnt olyan nyomasztónak…Egészen a mókuskerék megállásáig…

Hiányzik neki az apja. Szilveszter napja van. Holnap fölhívja. Illetve nem is holnap, talán holnapután. Holnap van az anyja halálának az évfordulója. Ilyenkor az apja egyedül akar lenni. Nagyon megviselte az anyja elvesztése… Akkor holnapután fölhívja.

Eltelt a szilveszter, és újév első napja is. Másodika van, vissza tehát a mókuskerékbe. Új év, új remények, új ügyfelek, régi hülyeségek. Az év első napja elég jól telt, s ez jó reményekkel kecsegtet. Ó, bárcsak ilyen lenne az egész év!

Hazafelé úton felhívta Évát a húga:

–          Apa meghalt…

Új év, új remények, elszalasztott lehetőségek. Egy órája sincs, hogy elbúcsúztam Évától. A hideg macskakövön bandukolok haza, és azon gondolkozok, hogy mikor van holnap. Talán nincs is… Csak ma van…

Én is teszek egy fogadalmat. Ezentúl minden fogadalmam ettől a perctől kezdődik. És most cselekszem. Mert a holnap talán túl későn van…

 

 

Török Klára

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.