A kizsákmányolás legdurvább formái

A növekvő prostitúció, a nyomor grafikonja?A női prostitúció – a női test árúba bocsátása, pénzért, ételért, ruháért, anyagi javakért, vagy védelemért. Az emberi történelem kezdeteitől köztünk él a prostitúció. Minden korban a férfiak ítélték el, a férfiak üldözték, ugyanakkor, minden korban a férfi volt vásárló, a vevő, vagy mondhatjuk úgy is a végfelhasználó.


Miként, hol, merre történt, már azt hiszem részletkérdés. Mert mindenütt találkozhatunk vele. Az utcasarkon, a bárokban, a „nyilvános” – rejtett házakban, összejöveteleken, tárgyalásokon… és sokáig folytathatnám a sort.

Talán itt az ideje, hogy a valahogy másként nézzük az utcalányokat, más „szemmel” próbáljunk hozzájuk közelíteni, más szemmel és szemlélettel tekinteni rájuk.

Itt az ideje megkérdezni ezeket, az asszonyokat: Milyen az életetek? Miként kerültetek ebbe a helyzetbe? Mit jelent a legmegvetettebb fogalakozást űzni?

Egyszer egy barátom azt mondta: „Nem volnának megcsalt asszonyok, ha nem volna kivel megcsalni őket!” De vajon, minden nő, aki ezt a fogalakozást űzi, önként, szabad akarattal választotta? Vagy kényszeríttették?

Az üzletszerű kéjelgés, – ahogy ezt mi magyarok olyan szépen meg szoktuk fogalmazni – asszonyai, általában a néprétegek legalsóbb rétegeiből kerülnek ki. A legszegényebb rétegekből. Sokunk otthontalan, vagy menekül, akár a pedofília elől, vagy „csak” családi zaklatásnak van kitéve. Sokukat az ítéletek sújtanak, a „jó” emberek ítéletei, akik büszkék arra, hogy „rendesen” – „szépen” élnek, és ezzel, aki kitaszított még inkább kijjebb taszítják. A társadalom ítélete is sújtja őket, bünteti, vagy „elnézi”, vagy „szemet hunyva” átlép felettük, de mindenképpen kizárja, pedig maga a társadalom az, amelyik kitermeli.

Nagyobb részük ezeknek, a nőknek nem tudja másként eltartani magát és gyermekét, és egyszerűen rászorul… nem élvezetből, nem a meggazdagodás reményében… hanem csak a mindennapi kenyérért.

A mai európai prostitúciónak – több formája „fejlődött”, ki és borzalmas tapasztalni, hogy nem csökken, hanem egyre inkább növekvőben van.

Miként jut egy nő abba a helyzetbe, hogy „erre” a sikamlós útra lépjen?

Egyes amerikai kutatások szerint, az utcalányok 98 százalékukat gyermekkori, szexuális zaklatás érte. Majdnem 90 százalékuk otthonról szökött (ahol szülők, nagyszülők, rokonok, vagy üzleti partnerek, zaklatásának volt kitéve) és inkább vállalta a hontalanságot, hogy végül „valaki” felkarolja, és az utcára dobja.

A legtöbbjük életkora, a kezdetekkor nem érte el a 16 évet. Nagyobb részük alkoholista, vagy egyéb kábítószer rabja, hogy el tudja viselni azt az érzelmi zavart, amely lelkében keletkezett, a zaklatás, az erőszak következtében.

Nálunk ez egészen másként van. A „mi lányaink” általában a nyomor, az éhhalál, „gyermekük élvételétől” való félelmükben lépnek ezekre, az ingoványos mezőkre, de vannak, akik hasonlóan amerikai társaikhoz, menekülnek otthonról. Én személyesen is ismertem egyet, aki ma már nagyon jó édesanya, és kiváló feleség, és akit a mostohaapja használt, míg el nem szökött otthonról.

A nagybátyám mesélte, hogy Kijev közelében a magyar katonáknak sokszor úgy kelet elkergetniük az éhező lányokat, akik egy kenyérért kínálták maguk. Sokszor a szurony nyelével verték őket hazáig…

Nem lehetett, volna így tenniük másoknak is… Nem lehetne most is így cselekednünk… megfognunk a kezüket, és felsegíteni, fel a földről. Mert a meleg szív, és a kedves szó, minden falat képes leolvasztani.

Talán ha a beszéd helyett a cselekvés mezejére lépnénk… Akkor talán a szegénység növekedésének a grafikonja nem a prostitúció lenne…

A szegénység mutatója, a segítő szándék növekedése kell, hogy legyen.

Minden, csak rajtunk múlik…

Forrás: My City RS

Forgó


A női prostitúció – a női test árúba bocsátása, pénzért, ételért, ruháért, anyagi javakért, vagy védelemért.

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.