A magyar MÉDIA


Nemrég részt vettem egy partin. Rengeteg „sztár” volt jelen, azok közül is inkább olyanok, akik sokszor szerepeltek ugyan a TV-ben, hallatták a nevüket, de az igazi sztárokhoz nem sok közük van.

Én, mint újságíró gyakornok vettem részt a rendezvényen, és az volt a feladatom, hogy a V.I.P. részen szórakoztassam az igen fontos és komoly befolyással bíró vendégeket. Magyarul én voltam az a személy, aki mindig gondoskodott elegendő italról-ételről és persze néhány szemrevaló hostess lányról is, akik az urakat szórakoztatták.


Nem is volt ezzel gond, egészen addig a csalódásig, mígnem szembesülnöm kellett azzal a helyzettel, hogy ezek a „sztárok” valójában egytől-egyig rendkívül alacsonyak, picik, vékonyak, szinte jelentéktelennek tűnő figurák, akik ha nem vagyok a V.I.P. részen észre sem vesznek.

Pusztán a TV nagyítja fel, ill. a MÉDIA ruházza fel őket olyan tulajdonságokkal, személyiségjegyekkel, melyekkel egyáltalán nem, vagy csak alig rendelkeznek. Nehéz volt túlesni ezen a csalódáson, de minthogy ezeket a dolgokat ezt megelőzően is tudtam (csak nem sejtettem) J valahogy túltettem magam rajta.

Ami ezután következett az volt az igazi kiábrándulás, a teljes csalódottság, melyből a mai napig is nehezen lábalok ki.

Van egyfajta életfilozófiám a vészhelyzetekre, ami így szól: Még ha tisztában is vagy vele, hogy a párod megcsal, mindez csak akkor tudatosul benned igazán, mikor szembesülsz vele!

Így voltam ezzel én is. Mindaddig, míg nem láttam a saját szememmel, hogy mi folyik egy ilyen partin, és hogy milyenek is valójában ezek a „sztárok” nos, addig csak azt hittem, hogy tudom, milyenek is ők. „Akkor tudatosult bennem igazán, mikor szembesültem vele!”

Természetesen itt is, mint minden ilyen partin az volt a cél, hogy mindenki jól érezze magát, melyhez elengedhetetlen eszközül szolgál, az alkohol. Volt belőle itt is bőven, ráadásul ingyen. A V.I.P. részt pont azért hívják így, mert mindenféle ellenszolgáltatás nélkül jár neked mindenféle finomság, amit csak megkívánsz…

Mint mondtam az én dolgom volt az ételek-és italok megfelelő ellátása, valamint a vendégek szórakoztatásának maximális kielégítése. Mindez olyannyira jól sikerült, hogy majd minden második férfi vendég, aki persze amúgy családos volt, engem akart feleségül venni. Nyilván egészen mást akartak, de ez a kijelentés még az udvarias bók kategóriába tartozott, így néhány mosoly kíséretében távoztam, és úgy gondoltam ideje lesz megkeresni a főnökömet, aki ezt a „hálás” feladatot bízta rám.

Mikor megtaláltam, közöltem vele, hogy páran szeretnének elvinni magukkal egy másik buliba, ahol még az is megeshet, hogy feleségül vesznek…

Persze kedves „feljebbvalóm” már nem találta ilyen viccesnek a sztorit, így mondta, hogy szó sem lehet róla, maradok a műsor végéig, azonban azt is hozzátette, hogy ne rójam fel egyikkőjüknek sem tettüket, mivel gyerekkori országos cimborák.

Végül azt kérte, hogy az est hátralevő részét inkább mellette töltsem, és persze hozzak neki még egy italt.

Az újabb 20-30 perces álldogálásnál (mivel szegény bártender egyedül volt a V.I.P. pultban) elgondolkodtam… Vajon tényleg ilyenek ezek a „sztárok?” Tényleg azt hiszik, mert ismertek, és mert talán van egy kevéske pénzük is, már rögtön mindent megtehetnek, és bármit megvehetnek, ami csak megtetszik nekik? És mit szól vajon ehhez az asszony, aki otthon várja őket haza a gyerekekkel, miközben ők itt dorbézolnak, és ki tudja, milyen kamu dumával sikerült lelépniük?! És nem utolsó sorban, mit gondolnak ezek az „urak” rólam, aki „csak” a főnököm által kirótt feladatot kell, hogy teljesítsem? Vajon mit képzelnek ők, a nőkről? Hova lett az érték, a tisztelet, az illem? Vagy ezek a mai társadalmunkban, ill. ebben az iparban, a MÉDIÁBAN ismeretlen fogalmak? Hová fejlődött a világ, és egyáltalán ez a való világ???

Persze mire az utolsó kérdésemet tehettem volna fel magamnak, a pultos fiú megelőzött egy hanyagul odavetett „Na mi lesz?!” válasszal. A kérdésem épp az volt, ami mindenkinek eszébe jutott volna egy hasonló helyzetben és melyet általában egy ilyesfajta eszmefuttatás követ. Mit keresek én itt??? És jött a válasz: Hát persze, kiviszem az italt, és szépen lelépek. Ez nem az én világom!

Oly sokszor halljuk ezt mások szájából, pedig sajnos, ez is a mi világunk. Akár tetszik, akár nem. És minél inkább kapálózok ellene, annál inkább az enyém…

Kivittem az italt és szó nélkül eljöttem. Mielőtt azonban kiértem volna a ruhatárba, egy jóképű fiatalember megragadta a karom és az énekes „sztárok” felé húzott. Mondtam, hogy épp menni készülök, mire már a híres emberek asztalánál találtam magam három másik igen csinos hostess lány kíséretében. Szinte mindegyikük taj részeg volt, és szerintem csak azért nem álltak fel, mert nem is tudtak volna. Persze az ismert emberek igencsak marasztalták őket, misem bizonyítja ezt jobban, minthogy egymás szájában voltak…

Kérés nélkül kaptam egy italt, és persze az addig egyedül ülő „sztár” mellé raktak. Mielőtt azonban rám is ugyanaz a sors várt volna, mint a hostessekre, felálltam és kiviharoztam a helyről. Olyan gyorsan és hirtelen, hogy talán még ma is engem keresnek… J Később tudtam meg, hogy állítólag mindegyikük komoly és őszinte kapcsolatban van a kedvesével. Egyik-másikjuknak áldott állapotban van a párja, ill. gyerekek várják őket odahaza. A csalódottságom teljes volt és leírhatatlan.

A világ vége hangulatomat ma már kissé enyhítette az a tudat, hogy nem ítélkezhetek, hisz ők is csak emberek, akik egy róluk szóló évzáró bulin kiengedték a fáradt gőzt, de valójában nem ismerem őket, csak egy alkalom után ítélek. Mindezekkel együtt azonban már értem, hogy miért is féltettek, és féltem magam is a MÉDIA világától. Ez egy olyan mézes-mázos, csillogós lufi, ami bármikor kipukkanhat és az eredmény egy üres értékek nélküli, eldeformált világnézettel és buta ideológiákkal felszerelt minta, mely soha nem is létezett. Nem más, mint egy illúzió…

Somlyai Mónika

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.