A szerető jogai ?!

Olvastam a cikket a megcsalásról. Szeretném az én meglátásomat elmondani. A közhiedelem szerint a női szerető mindig csinos, ápolt, megértő és vadmacska az ágyban.  Finomat főz, ha éhes a Pasi, csendben van, ha fáradt a Pasi, szóval ideális “lakáskiegészítő”. A történetben a férfi nyugalomról beszél, a nő lelki társról. Hogy miért nem vállalják kapcsolatukat, az indok: nehogy megbántsák szeretteiket. Érdekes meglátás. Vagy inkább gyávaság…

Egy szexuálpszichológus szerint, ha az odafigyelés, a törődés elveszik egy kapcsolatból, az bizony hiányérzetet kelt nőben is, férfiban is egyaránt. Házasságban élni úgy, hogy közben beteljesületlen szerelem van a háttérben nagyon nehéz. Lelki társ – kapcsolat ide vagy oda, általában azért egyik fél sem hagyja el olyan könnyen a családját. De, ha tényleg lelki társra talált, miért nem bízik a sorsában?

Amikor arról hallok, hogy valaki már vagy húsz éve harmónikusan él szeretőként, a hideg futkos a hátamon. Hát hol ott a harmónia? A hazugságok sorozata mögött még hitelesnek érzi az életét? A boldog, felnőtt párkapcsolat nem épülhet hazugságra.

A következő, amit még szeretnek kihangsúlyozni, hogy mit tehet a szerető arról, hogy a férfi/nő nem lép ki a párkapcsolatából, és így hárman vagy négyen bújnak “hitvesi ágyba”. Persze képletesen. És hogy a szeretőnek is joga van boldognak lenni.

Hát, szerintem a szeretőnek nincsenek jogai, ő egy olyan utat választott magának, ami a semmibe vezet. Ostoba dolog egy olyen sokadrangú kapcsolatot fenntartani, melyben a fejlődés eleve kizárt. A jogait pedig szinte sosem tudja érvényesíteni, mert a házasságok nem véletlenül nem bomlanak fel olyan könnyen egy harmadik fél okán…

 

Gerda

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.