A titokzatos asszony: Ki volt Dora Maar!

A művészet szerelmese, Pablo Picasso múzsája és szeretője majd áldozata, világhírű fényképész, szép, erős, energikus nő, és mégis örök titok!

Dora Maar, akit nem ismerünk!

„Többé ne hívjatok fel! Nem veszem fel a telefont, és nem akarok látni senkit sem! Kérlek, benneteket tartsátok tiszteletben a döntésemet!”

 

Miután kifejtette eme véleményét, elvonult a világtól. Száműzte saját magát. Teodóra Markovics, művészi nevén Dora Maar, közel negyven év magány után, visszaadta lelkét Teremtőjének, a világra hagyva művészi munkáit, Pablo Picasso róla készült festményeit, és egy nagy kérdést: Ki volt ez a híres nő, vagyis: Ki volt Dora Maar?

Dora Maar, 1907-ben, Párizsban látta meg a napvilágot, mint Teodóra Markovics, majd Buenos Airesben gyermekeskedett, ahol szülei szerencsét próbáltak, mint akkoriban sok ezer ember. Apja Josip Markovics, horvát származású építész, anyja francia zsidó leány, akit a dívat vonzott. Teodóra anyjától örökölte a művészet utáni vágyat… s, miután a Kodak fényképezőgépek első példányai napvilágot láttak, Teodóra ajándékként kapott egyet szüleitől. Így kezdődött a karrier… Ezzel a géppel örökítette meg utazásaikat, életének egy – egy pillanatát, amelyből később egészen más alakult ki, mint egyszerű emlék…

1920-ban visszatér édesanyjával Párizsba, ahol előbb a gimnáziumot végzi el, majd beiratkozik az Ecole d’Art Decoratif, főiskolára, de közben fényképészetet is tanul. Kiváló művész lévén, festőleckéket vesz, Andre Lhote-tól a „geometria vírusával fertőzött” művésztől. Tőle tanult, és itt tette első próbálkozásait. Reneszánsz festők reprodukcióit vitte át pausz papírra, egyszerű geometriai alakzatokkal.  Az így keletkezett első képek, bizonyították az absztrakt művészet létjogosultságát. Dóra ezen az úton indult el…

Bár az akkori párizsi szokások tiltották, hogy egy tisztességes lány a Montmartre-on sétáljon, (Párizs bohém negyedében), Dora egyre többet vett részt a férfiak kocsmai találkozóin, ott ahol a művészek, és lepusztult entellektüelek találkoztak, s osztották meg nézeteiket. Mivel rengeteg modellt ismer, meg akik 15 frankért kínálták szolgáltatásaikat, – mármint három órát pózoltak e csekély összegért a művészet kedvelőinek – Dora fényképezni kezd Párizs utcáin, igénybe véve a modellek adta lehetőséget. Ekkor vásárolja meg első igazán jó gépét a híres Rolleiflexet, illetve az akkor ismerkedik meg, a már híres Man Ray-al, az orosz származású amerikaival, akinek felajánlotta, hogy asszisztense lesz. Ray egyértelműen elutasítja Dorat, kijelentve: A festészetben látja élete értelmét, a fényképezés nála csak a kenyérkereset egyik forrását jelenti. Dora csalódása még nagyobb, mivel újdonsült ismerőseinek a zöme is ugyanezt a nézetet vallja: a fényképészet nem művészet! Ám Dora Maar nem adja fel, tovább folytatja a munkát, vallva: „a fényképészet a festészet kishúga!”

Az 1930-as esztendő, változást hoz életébe, és ez jó értelemben vehető. Ekkor ismerkedik meg, Pieere Kefer-rel. Kefer villájának udvarán modern stúdiót rendeznek be. Annyira mennek, hogy a stúdió közepén hatalmas medencét is építenek, melyet hol vízzel, hol homokkal töltenek meg, hogy fényképeiken a tengerpart, vagy maga végtelen óceán illúzióját kelthessék. És nyílnak az ajtók… Dora a divatfényképezés felé fordul. A következő évben, Dora Maart, már a méltán híres Merson oldalán találjuk (aki Marlene Dietrich-et fényképezte egykor, és vált híressé ezzel), tőle átveszi a jellegzetes „hideg” stílust. Ekkor a divatfényképészet mellett, már az akt a kedvenc témája, melyek igen kapósak a magazinok szerkesztőségében. Mikor már úgy tűnik, befut hirtelen stílust vált. Elhatározza, utazva „lövi” fényképeit, a pillanat adta lehetőségekre kezd el vadászni.

Hosszú, kínos veszekedések következnek a szülői házban, végül győz. Megengedik, hogy elutazzon Barcelonába. És ekkor új fordulatot vesz művészete. Mindent fényképez, épületeket, vásártereket, hentesüzletben lógó sonkákat… majd folytatja, útját. Londonban, a gazdasági válság okozta nyomorra szegezi fényképezőgépét. Vakok, nyomorékok, rongyos gyerekek, éhes anyák és csecsemők, kerülnek lencséje fókuszába. A realizmus vonzza. 1934-ben kiváló kritikát kap a „L’Art Vivant” magazinban. Azt írják róla: „Képvadász, aki az utazások pillanataiban leli meg az ihletet, gyermekien őszinte, de mégis igazi nő!” Később életének erre a korszakára így emlékezett: „Úgy elhalmoztak, mint egy királynőt!”

Ebben az időszakban Man Ray, két portrét is készít róla, és a híres festő Pablo Picasso beleszeret, mielőtt megismerte volna. Találkozásukról, a sors gondoskodott. Mivel Dórának műteremre volt szüksége, édesapja segítségével bérel egyet a D’Astorg utcában, Párizs azon negyedében, ahol Pablo Picasso kereskedőjének üzlete van, és mag a „nagy” művész is, csak egy kőhajításnyira lakik. A „végzetes” találkozás 1935-ben következik be. Picasso éppen egy kávéház teraszán üldögélt barátaival, amikor egyszer csak megjelent, szerelme a „nő a képről”. A férfi kihívóan bámulni kezdi Dórát, aki viszonozza a tekintetet, majd a másik pillanatban az asztalhoz lép, kiveszi táskájából kését, majd belevési kezének alakját az asztal lapjába. Közben megvágja magát… Pablo elkéri a véres fekete kesztyűt, melyet rózsaszín virágok díszítenek. „A kéz feláldozása” – kapcsolatuk kezdetét jelenti…

Hosszú séták következnek, és beszélgetések. Pablo el van ragadtatva az asszonnyal, aki szerinte, olyan okos „akár egy férfi!”. Bár Pablo nős, és gyermeke is van, Dora lesz a választottja, kísérője… és végül majd áldozata is.

A művésznek kellett ez a nő, aki felnézett rá, aki becsülte, aki buzdította, írásait, verseit, kincsként őrizte. Dora mindent megvigyázott. A telerajzolt Picasso gyufákat, szalvétákat, még az kocsmai asztalterítőket is, ahova a művész egy-egy skiccét lejegyezte.

Amikor 1937. Április 28-án, a német bombázók megtámadták Spanyolországot, és 1650 ártatlant öltek meg, Dora meggyőzte Pablót, hogy mint a világ leghíresebb festője, és mint spanyol, álljon ki a nyilvánosság elé… és ítélje el az eseményeket. Miután a művész látta a borzalmas pusztítást, melyet a bombatámadás vitt végbe, megfestette egyik leghíresebb képét a „Guernica-t”. A háború borzalmait szimbólumokkal jelképezte, a sötétség erőit – bikával, a szabadságot, egy asszonnyal, aki gyertyát visz, az ellenállást – halott harcossal, aki görcsösen szorítja kardját.

Ettől a pillanattól kezdve Pablo Picasso festészete, fegyvernek minősült, ezzel próbált meg ellenállni. A háború alatt, miután német tisztek tettek nála üdvözlő látogatást, és meglátva a Guernica képet megkérdezték: „Ön festette ezt?”, Picasso így válaszolt: „Nem én, hanem Önök!”.

Dora Maar bálványozta a festőt. Állandóan fényképezte, a festő mozdulatait, egy – egy kép születését, de ez nagyon sokba került neki. Picasso hirtelen féltékeny lett az asszony tökéletes képeire, hiszen el nem bírta viselni, hogy valaki nagyobb legyen nála! Ezért követelte, hogy Dora hagyjon fel a fényképezéssel, a művészettel, és csak vele és munkáival foglalkozzon. Sajnos, a „szerelemes asszony” engedett. Ezért letette a fényképezőgépet és a festészet felé fordult. Amikor első képein felfedezte, hogy szinte másolja imádottját, összetört, és erre Pablo még rá is segített szüntelen ócsárolva az asszony művész munkáit. Ekkor festette meg Picasso, a híres festményét „a Síró nőt”, és miközben barátainak mutogatta a képet, azzal kérkedett: „Látjátok értem sír!”.

Dora harcolt a férfival, önmagával, a szerelemmel, és lassan kezdett kiforrni művészete, egy egyéni stílus, amelyben nagyon sok mondanivaló rejlett. Ám Picasso egyre inkább úgy viselkedett vele, mint egy rabszolgával. Míg a képein királynőként festette meg, a magánéletében állandó megaláztatásban részesítette. „Kihasznált engem a végtelenségig, – írja Dora Maar naplójában – annyira, hogy a végére nem maradt más belőlem, mint több száz festett portré!”

1938-ban Dora összetörik, különleges kalapokban jár, melyeket madarak, virágok, üres konzervdobozok díszítettek. Pablo ekkor tette fel először a kérdést:”Hol a határ, a fantázia és az őrület között!”

Az asszony is érezte ezt, mert egyre inkább magába zárkózik, sőt, már meg is festi önarcképét, a „Síró nő” alteregóját! A képei egyre komorabbak lesznek, átveszik a sötétséget, amely körülötte ólálkodik, és csak azt lesi mikor falhatja fel. Ekkor írja be naplójába, Picasso jellemének legnagyobb kritikáját: „az igazságtalan herceg, aki gyűlöli a szerelmet!”

A felszabadulás után 1945-ben, Dora Maar idegileg összeomlik. Ebben, a depresszió, az üldözési mánia, és a Pablóval történő végleges szakítás is közrejátszik. Első idegrohama, épp egy moziban éri utol. Mezítelenre vetkőzik, így járkál a nézők között, közben azt hangoztatja magáról, hogy „Ő Tibet királynője!” – közben grófokat és bárókat keres.

Mentővel szállítják a klinikára. A kórházból történő szabadulása után, mindenki azt hitte, hogy az őrület megmarad, de egy egészen új nő lépett ki az ajtón. Egy szomorú, fehér arcú asszony. Ekkor szakít mindazzal, melyet Pablóval együtt oly vígan űztek, az asztrológiával, az okkultizmussal, a buddhizmussal, és a kereszténység felé fordul. „Két választásom volt, vagy az őrület, vagy a bűnbánat! – írja, én a másodikat választottam.”

Ismét visszatér az életbe, önálló kiállításokat rendez. Elfogadják, mint nagy művészt, de hírneve, inkább Picasso szeretőjeként illeti meg. Akad kérője is, de elutasítja: „Picassóval én befejeztem, most már csak egyetlen szerelmem van Isten!”

Amikor a festő Pablo Picasso 1973-ban meghal, hagyatékai között, egy apró csomagot találtak, mely Dora Maarnak volt címezve. Amikor kinyitották, a csomag egy gyűrűt rejtett, amelynek belsejébe szög volt verve. Egyértelmű üzenet, a szenvedés üzenete, amelyet el kellett volna fogadni, vagy egyszerűen elutasítani, ahogy Dora Maar tette.

Ezután számos kiállítása nyílik meg, mint New Yorkban, mint Londonban, de ez a Dóra már nem az a Dóra Maar. Elvonul a világtól… csak hajnalban lehetett őt látni, szürkébe öltözve, ahogy a misére siet. Jézus, feleségül kérte, és ő igent mondott…

1997-ben hal meg az utcán. Egyszerűen összeesik. Hatalmas kincseket rejtett otthona, melyek árverésre kerültek halála után. Csak „Síró asszony” 37 millió frankért kelt el…

Kincsei, ereklyéi, művészete, mind-mind megmaradtak… és maradt a nagy kérdés: Ki is tulajdonképpen Dora Maar?


 

 

(Forrás p-pz,zv) A cikkhez a kép: Pablo Picasso: Dora Maar arcképe

 

Forgó László


Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.