Az alvás és a gyerekek


A kisgyereket nevelő szülők gyakori problémája, hogy a kicsi nem alussza át az éjszakát, gyakran felébred, felébresztve szüleit, akik nem tudják kipihenni magukat. Van néhány jellemző, amit érdemes figyelembe venni, hogy megtaláljuk a gyermek és a szülők számára is a legjobb megoldást.
A magzat nagyjából azonos körülmények között él, az oxigén, a táplálék, a hőmérséklet nem sokat változik, de a zaj és a megvilágítás is nagyjából egyforma.



Az újszülött világra jövetele után a nap nagy részét átalussza, nagyjából 18-20 órát tölt alvással vagy szundikálással. Ennek oka, hogy idegrendszere még nem érte el a kellő érettséget a külvilág ingereinek feldolgozására, másrészt gyorsan kifárad az ingerekhez való alkalmazkodásban, amikor ébren van. Az újszülött számára az alvás nélkülözhetetlen, kb. három óránként azonban felébred enni, akár nappal, akár éjszaka van.
Az újszülött alvása is sajátságos, a felnőttekkel ellentétben a REM alvásciklussal kezd, s ezután alszik el mélyebben. Ez a 2-3. hónapban megfordul. Alvásidejének kb. 50%-át REM alvással tölti, ez csak 5 éves kor körül csökken a felnőttekére jellemző 20-25%-ra.
Nagyon sok csecsemő inverz alvó, vagyis nappal hosszasabban és nyugodtan alszik, míg éjszaka okkal éberebben rövidebb időket tölt alvással. Ennek oka is az külvilág ingereiben keresendő. A nappali erős és sok inger ellen védekezik a kicsi a gyakori és mély alvással, s éjszaka, amikor kevesebb és kisebb intenzitásúak az ingerek, gyakrabban van ébren, ingerkeresővé válik. Az élet első 1-2 hónapjában tehát az alvás biológiai irányítás alatt áll, később azonban egyre inkább szociális irányítás alá kerül, vagyis a gyereknek meg kell tanulnia alkalmazkodni alvási ritmusával is a környezetéhez.
A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy az éjszaka és a nappal különbözik, ezért már nagyon korán követni kell azt a gyakorlatot, hogy ha éjszaka valamire szüksége van a gyereknek, azt gyorsan és lehetőleg csekély világosság mellett kell biztosítani. Csak addig vegyük ki a kiságyából, amíg eszik, a büfiztetés után tegyük vissza. Gondoskodjunk arról, hogy csönd és lehetőleg erős félhomály legyen.
A kiságy kizárólag az alvás helye legyen. Ne tegyük oda a gyereket, ha büntetni akarjuk s járókának se használjuk.
Azt, hogy az éjszaka alvásra való, a gyereknek szintén meg kell tanulnia, ezt viszont nekünk, szülőknek kell elősegítenünk. Persze nagy a csábítás, mert az anyák fáradtak, alváshiánnyal küzdenek, egyébként pedig jó összebújni a puha, selymes csomaggal, aki olyan békésen szuszog a karjaink között. Erre, mármint az összebújásra, dajkálásra szükség van, de próbáljunk nap közben időt szakítani rá, például a nap közbeni alvások idején. Egyébként is ajánlom, hogy a csecsemőt gondozó anyukák próbáljanak aludni nap közben, mivel ők a három óránkénti szoptatás miatt mindenképpen alváshiányosak lesznek.

Az evés miatti éjszakai többszöri ébredések kb. 4-5 hónapos korig általánosak. Nagyon gyakori, hogy egyéves korig egy vagy két alkalommal, minden éjjel felébrednek a gyerekek. Persze van olyan csecsemő, aki már 2-3 hónapos korától átalussza az éjszakát és vannak, akik csak három éves koruk után tudják ugyanezt. Akkor, amikor az evés miatti ébredések csökkennének, megkezdődik a fogzás, ami már hónapokkal korábban is okozhat nyugtalan éjszakákat.

Mit tehetnek a szülők, hogy nyugodtan teljenek az éjszakák?

Próbáljunk kialakítani alvási rendet, aminek igazodnia kell az életkorhoz. A csecsemők 3-4 hónapos korukra elérik, hogy napközben kétszer alszanak rövidebben, s egyszer hosszabban, éjszaka. Az azonos időben való elalváshoz viszonylag könnyen hozzá tudnak szokni a gyerekek. Az ideális időpont megtalálásában a gyerekek is segítenek, hiszen minden gyereknél viszonylag egyértelmű jelei vannak az elálmosodásnak (egyik ujját szopja, másik megkeresi az alvós állatát vagy játékát, eldőlnek a szőnyegen, kérik a cumit). Ekkor kell őket lefektetni, s itt jön a másik kérdés, hogyan? Egyedül tegyük az ágyukba vagy altassuk el őket, esetleg feküdjünk le velük együtt? Ez szülői döntés kérdése, bármelyik választható, csak egyetlen dologról ne feledkezzünk meg: bármelyik módot is választjuk, a gyerekünk hozzá fog szokni, és aztán majd mindig ragaszkodni fog hozzá. Addig általában nincs baj, amíg a kicsi apró és gyorsan elalszik. A gond a súly és az elalvási idő növekedésével szokott jelentkezni. Van olyan anyuka, aki már 1-1,5 órát ringatja kézben(!) a 10-12 kg-os gyerekét, vagy 1,5-2 órát tart az esti altatás, addig kell a gyerek mellett feküdni, míg elalszik. Az alvás-altatás így egyre több feszültséggel jár együtt: a szülő már előre ideges az estétől, ezt a gyerek megérzi, ami persze nem segíti az elalvását. Gyakori, hogy a szülő megpróbál “kiosonni” a gyerek mellől, amikor úgy véli, már elaludt. Aztán, mikor az ajtóban jár utána szól a gyermek, csengő üde hangon, hogy ne menjen még el, s kezdődik minden elölről.
Szintén gyakori helyzet, hogy a gyerek elalszik, visszakerül az ágyába, de felébred az éjszaka közepén. Az éppen jól alvó szülők ilyenkor a kisebb ellenállás irányába mozdulva, magukhoz veszik a gyereket, hogy tovább aludhassanak. Szerencsés helyzet, ha a gyerek nyugodtan alszik, problémásabb, ha nyugtalanabb, forgolódósabb, mert akkor könnyen megrúghatja, felébresztheti az éppen alvó szülőjét. Egyébként, ha a gyerek velünk alszik, szinte mindig “nyomakodik” vagyis igyekszik hozzánk bújni, ami teljesen természetes –megjegyzem nagyon jó érzés – csak éppen hosszú távon a nyugodt éjszaka ellen hat.
Ezek a gyakorlatok, s most szándékosan nem írtam a hibát, sokszor előfordulnak. Annak, hogy ki miért, melyik megoldást választja, számtalan oka lehet –talán a legáltalánosabb, hogy szeretnénk jót tenni a gyerekünknek-, egy dologra azonban érdemes figyelni: a gyerek megszokja azt az alvási, altatási formát, amit követünk, s ahhoz ragaszkodni fog akkor is, ha az már nekünk kényelmetlen.
A gyerekek pontosan megérzik a szülők feszültségét, de okát nem értik. Így aztán majd nem értik azt sem, hogy egyik napról a másikra miért kerülnek a kiságyukba, amit nem szoktak meg, miért hagyja ott őket az anyjuk, amikor máskor altatni szokta. Érthető a gyerekek tiltakozása, s az is, ha nem akarják abbahagyni a sírást, s már levegőt is alig kapnak kétségbeesésükben. Nekik az, hogy magára hagyták őket, nem jelent mást, mint a legfontosabbnak, a szülők szeretetének elvesztését, ez pedig félelemmel jár, amit ki kell fejezniük valamilyen módon, tehát sírnak, tiltakoznak.
Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy bármelyik megoldást követhetik a szülők. Van olyan szülő, aki szívesen alszik együtt a gyerekével, semmiféle feszültséget nem okoz, ugyanígy van, aki minden probléma nélkül altatja a gyerekét addig, amíg a kicsi igényli. Az általános tapasztalat, s ezt a rendelőbe érkező sok-sok kérdés is igazolja, ezek a megoldások hosszú távon –s itt évekre gondolok – nem problémamentesek.
Tapasztalat, hogy a gyermek növekedésével egyre megnyúlnak az altatási idők, egyre többet véve el a szülők egymásra szánható idejéből. Amikor a gyerek a szülők között alszik, akkor az intim együttlétek veszítenek még többet a spontaneitásukból, ami hosszútávon nem tesz jót a kapcsolatnak.

Visszatérve a gyerek alvására: ahogy hozzá tud szokni a kézben vagy a szülők közötti alváshoz, úgy meg tudja szokni a saját ágyában való önálló elalvást is. Ehhez azonban nekünk is segítenünk kell.
Gondoljunk azokra a tanácsokra amelyeket a felnőtteknél leírtam. Kis módosítással a gyermekek esetében is érvényesek. A nap közbeni sok mozgás, a szabad játék szabad levegőn, kisebbek esetében a levegőztetés, megalapozzák a nyugodt éjszakai alvást.
A lefekvés előtti nehéz vacsora a gyerekeknek sem tesz jót, s nekik ugyanúgy szükségük van az elalvás előtti rítusokra, mint nekünk, felnőtteknek.
A gyerekeknél, főleg a
nagyobbaknál, 2-3 éves kortól a nyugtalan éjszakáknak már más okai vannak, náluk már számolni kell a félelmekkel a szorongásokkal, amik részben a fejlődésük velejárója, részben a nappalok “maradéka” lehet (TV!).
Minden gyereknél változik a REM és a NREM fázis is, csak a gyerekek a REM-ből sokkal könnyebben felébrednek, felébredhetnek, mint a felnőttek. Ha megébrednek, akkor azt a helyzetet keresik, amiben elaludtak (ringatás, anya vagy apa közelsége), s mivel ezt nem találják, teljesen felébredve hívják anyjukat vagy apjukat. Ezért fontos, hogy a gyerekünket ébren tegyük az ágyába és hagyjuk, hogy egyedül aludjon el. Így ha éjszaka felébred, minden gond nélkül újból visszaalszik, mert abban a helyzetben aludt el, amiben megébredt.

Mit lehet tenni, hogy elérjük a nyugodt éjszakákat?

1./ ne legyen lelkiismeret furdalásunk, mert attól csak még jobb szülők leszünk, ha segítünk gyermekünknek abban, hogy megtanulja az önálló alvást. Ezzel nagyobbönbizalomra és önállóságra tesz szert,

2./ legyünk következetesek, minden alvással kapcsolatos dologban, az esti mesétől kezdve addig, hogy nem vesszük ki a gyereket a kiságyból, ha már egyszer lefektettük,

3./ legyünk türelmesek és nyugodtak,

4./ készítsük fel a gyereket az önálló alvásra, mondjuk el, hogy meg kell tanulnia egyedül aludni,

5./ számítsunk a gyerek tiltakozására. A szoktatás elején ne hagyjuk azonnal egyedül, maradjunk mellette, majd lassan csökkentsük az ágya mellett töltött időt. Ha sír, akkor mindig menjünk vissza hozzá kb 5 percenként, simogassuk meg, ismételjük, hogy aludjon, majd menjünk ki. A gyereknek tudnia kell, hogy nem hagyjuk magára. (közben gondoljunk 1-3 pontra!)

6./ ne legyen teljesen sötét, mert az zavaró, legyen olyan félhomály, ahol még látni lehet a tárgyak körvonalait.

7./ beszélgetni, házimunkát végezni nyugodtan lehet, de a TV villódzása, az esetleg átszűrődő hangok ellenünk dolgoznak, mert fenntartják a gyerek kíváncsiságát.

8./ alakítsunk ki esti szertartásokat, amik kb ¾ órásak, ebben legyen benne a fürdetés, a mese, a dajkálás, a babák, macik lefektetése. Ebben az időben csak a gyerekre figyeljünk, élvezzük a vele töltött időt. Ne engedjük megnyújtani ezt a 3/4 órát.

Ezek a pontok már többször beváltak, egy, két, maximum három hét után már nem lesz probléma az alvás. A nyugodt éjszaka és a nyugodt nappal egymás feltételei.

Végül még egy gyakori problémáról: kell-e aludnia a gyereknek délután? A gyerekek alvásszükséglete, csakúgy, mint a felnőtteké eltérő. Annak megítélése, hogy szükséges-e a délutáni alvás vagy sem, a szülő feladata, receptet adni nem lehet. Egyetlen tényezőre kell figyelni, ez a gyerek. Ha ő kiegyensúlyozott, nem ingerült, nem nyugtalan akkor nem szükséges a délutáni alvás. Azonban ha alszik a gyerek, akkor figyeljünk arra, hogy alvás után legyen lehetősége az újbóli elfáradásra, töltsön több időt szabadlevegőn. A délutáni alvásból fel lehet ébreszteni a gyereket, 1,5-2 óra elegendő, az éjszakai alvásnál jobb, ha magától ébred a gyerek.


forrás: http://www.babanet.hu/publ/alvasizso.htm

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.