Az emberszippantó spirál-hatás

“Ha valaki meglátja, hogy miért és hogyan forog rossz irányba a világ és milyen negatívan fog ez hatni ránk, annak vajon véget ér a küldetése azzal, hogy mindenkinek “felnyitja a szemét” és bizonytalanságba taszítja őket? Az emberi kiszolgáltatottság bemutatása a végcél maga?Szerintem nem és nem is lehet az.”

Megkezdődött a június, a meteorológiai nyár. Egyre gyakoribb az égzengés, dörgés, villámlás. A kutyánk ilyenkor borzasztóan retteg, és hiába engedjük be a lépcső alá, mindenáron ajtót keres és kétségbeesetten kapar.  Talán csak a feszültségét akarja levezetni… Járkálni, barangolni vagy biztonságos pontot keresni, ahova elmenekülhet a rossz elől, és véget ér számára a rémálom. Versenyt szeretne futni az idővel, a természet törvényeivel.

Eszembe jut a gyermekkorom. Amikor féltem a vihartól, a dörgéstől, a villámoktól. Azt gondoltam, hogy kiszolgáltatott vagyok egy jóval erősebb hatalom haragjával szemben.

A mai világban több helyről olvassuk és halljuk, hogy nagy baj van a világunkkal. Azzal, hogy felgyorsult, nem azt értük el, hogy fejlődésünk magasabb fokára kerültünk, – egyből két lépcsőt átugorva – hanem csak azt, hogy minden negatív irányba mozgó spirál egyre gyorsabban forog.

Mindannyian érezzük, ha beszippant minket ez az örvény. Olyankor semmi nem sikerül, fáj mindenünk, mindenki kiabál körülöttünk, mely végeredményeként legszívesebben törnénk – zúznánk. Nehezen fogadjuk be a káoszt, az őrületet. Más minőségre vágyunk. Egy kiszámíthatóbbra, egy biztonságosabbra, egy halkabbra.

Napjainkban egyre több ember foglalkozik egyfajta (olykor kétes) küldetéstudatként azzal, hogy tájékoztassa a körülötte élőket arról, hogy mekkora a baj és a veszély! Meglátásom és tapasztalatom szerint, ha ezt kimondhatják, akkor egy szelepet megnyitva távozik belőlük a félelem. Eleinte megkönnyebbülnek, úgy érzik, erről szól az „ébredés”. Felismerni a rosszat és terjeszteni azt.

Míg ezek a sorok íródnak, most is nagyon dörög ég, hihetetlen mély égi dobpergés hallatszik odafentről. Eszembe jut a gyermekkori félelmem: Az égiek harcát nem lehet kontroll alatt tartani… Mennyivel jobb lett volna a szépségére, a mulandóságára koncentrálni.

Ha valaki meglátja, hogy miért és hogyan forog rossz irányba a világ és milyen negatívan fog ez hatni ránk, annak vajon véget ér a küldetése azzal, hogy mindenkinek “felnyitja a szemét” és bizonytalanságba taszítja őket? Az emberi kiszolgáltatottság bemutatása a végcél maga?

Szerintem nem és nem is lehet az. Nem az a nagy mutatvány, ha képesek vagyunk egy hetedik érzékkel megjósolni a jövendő rosszat. Majd hátradőlve, mellet verve harsogjuk, hogy lám, mi megmondtuk.

Ott kezdődik az igazi tudomány, amikor képes vagy visszafordítani a negatív folyamatokat, amikor mersz irányt váltani és biztos léptekkel haladni az új utadon.   Amikor nem azt hiszed és mondod, hogy az égiek vagy bármely földi nagyhatalom harcát nem lehet kontrollálni, hanem amikor az egység érzést megtapasztalva hiszed és tudod, hogy minden megváltoztatható. Hiszen minden  képes 180 fokos fordulatot váltani. Személyiségünkben, családi kapcsolatainkban, munkahelyünkön, a világban.

A minap egy hasznos mottóra bukkantam a Neten: Ne félj, szervezz!

 

Laskai Nelli

 

 

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.