Az igazság nyomában


Nem tudhatjuk, mikor ér utol bennünket. Eljövetele kiszámíthatatlan. Lecsaphat bárhol, bármikor, bárkire és bármilyen körülmények között. S abban a pillanatban, amikor hozzánk érkezik, egy különös érzés kerít hatalmába minket… 

Van, aki ritkábban, van, aki sűrűbben tapasztalja meg azt a folyamatot, amikor úgy véli, egy bizonyos eseményt már átélt egyszer. Természetesen, ha ezt a körülöttünk lévőknek említjük, egyből mosoly telepszik arcukra.

Ezt déjá vu-érzésként emlegetjük.




Ezt a jelenséget szakszóval paramnéziának nevezzük, a déjá vu kifejezést pedig Émile Boirac vezette be a L’Avenir des sciences psychiques – A pszichikai tudományok jövője c. könyvében.

Amikor ez a felettébb érdekes érzet magával ragad bennünket, akkor úgy érezzük, mintha az éppen történő cselekvést vagy beszélgetést már korábban megtapasztaltuk volna.

Ennek az élménynek a kialakulása homályos, de akad rá több magyarázat is:

Pszichológiai szempontból a déjá vu – érzés oka az, hogy míg általában mind a két szemünkből ugyanabban az időben ér el az információ az agyunkba, előfordulhat, hogy csekély idő alatt, tehát a másodperc töredékének különbsége alatt jut el kétszer az inger az agyba mind a két szemből. Ilyenkor az agyunk azt a hatást kelti, hogy egyszer már átéltünk bizonyos helyzeteket, mivel már egyszer feldolgozta a kapott információkat.

Az előző teóriát viszont cáfolja a leedsi egyetem emlékezetkutató csoportja, amikor hipnózis útján sikerült előidézni a paramnéziát. Ugyanezek a kísérletezők számoltak be egy vak emberről is, aki szintén átélte a déjá vu-t halláson, szagláson és tapintáson keresztül. A vizsgálatokkal a memória működését akarták minél jobban megérteni.

Egy harmadik szemlélet szerint viszont annak köszönhető ez a furcsa történés, hogy az egyik szemből az inger mindössze néhány mikro szekundummal hamarabb kerül az agyba, mint a másikból, ebből kifolyólag az agyban összemosódnak az információk és olyan érzést hoz elő, mintha egyszer már láttuk vagy megéltük volna az adott pillanatot.

Mindezekkel szemben Susumu Tonegawa, a Massachusettsi Műszaki Intézet biológia- és idegtudomány-professzora állítja, hogy több más kutató segítségével rájöttek a déjá vu – érzés valódi titkára:

Az agyunk memóriaközpontjában található neuronok egy úgynevezett mentális térképet vázolnak fel a már meglévő tapasztalatainkról, s ismert helyekről, hogy ezeket a „térképeket” eltárolják, s majd a későbbi életünk során újból felhasználják. Ám előfordul, hogy ezek a térképek összekeverednek, így előidézik a „már láttam” érzést.

A tudós egereken való kísérletezés által gyártotta ezt az elméletet.

Mindegyik magyarázat reálisnak hangzik, de vajon melyik a valódi válasz a déjá vu kérdésre? Az egyetemi kutatás is bizonyít valamit, de ott ők állították elő a jelenséget hipnózissal, Tonegawa pedig egereken vizsgálódott, amik azért mégsem emberi lények…

Lehet, hogy tényleg szemünk a hibás, vagy az elménk játszadozik velünk?

Az biztos, hogy még a tudomány sem volt képes holtbiztos tézist elénk állítani, ezzel bővítve azok táborát, akik a reinkarnációnak tulajdonítják ezt a jelenséget.

Kocsis Tünde

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.