Beszélgetés István Attilával, az Aranyossy Ágoston Általános Iskola és Óvoda Alapítványának elnökével

Megosztás

A márciusban megrendezett Aranyossy – Gála kapcsán István Attilával az Aranyossy Ágoston Általános Iskola és Óvoda Alapítványának elnökével beszélgettem az alapítvány életéről, a segítői munkáról, a gyermekek és a kultúra kapcsolatáról.

istvanattilaMi az Alapítvány a célja?

Az intézményben (Aranyossy Ágoston Óvoda, Általános Iskola) tanuló enyhe fokban értelmileg akadályozott, sajátos nevelési igényű és autista gyermekek úszás- és lovasterápiás foglalkozásainak a támogatása, ennek anyagi hátterének a megteremtése.

Milyen apropóból rendezitek meg évről évre az Aranyossy Gálát?

Az Aranyossyban (anno Nagy Sándor Utcai Ál. Isk.-ban) már 20 évre visszatekintő hagyomány a kulturális bemutatók megtartása. Eleinte az osztályok mutatkoztak be különböző műfajú produkciókkal, amelyeket a Mozaik Kamarateremben rendeztek meg.

Tíz évvel ezelőtt rendeztünk egy jubileumi gálát a PMK-ban, amelyet Antal Imre vezetett. Azóta több, országosan ismert művészt kértünk fel különböző művészeti programok (önálló estek, kiállítások) megtartására. Ezek a nagyszerű emberek a tehetségüket „felajánlva”, tiszteletdíjukról lemondva támogatták az Alapítványt.

Mivel az utóbbi 10 évben a vállalkozói és egyéb céges anyagi támogatásokra nem számíthatunk, így kitaláltuk magunknak ezt az utat. A művész adja a tehetségét, a közönség színvonalas élményhez jut, az Alapítvány bevétele növekszik. Ez egy körkörös mechanizmus, amelyet az igényesség jellemez. Akármilyen nagyképűségnek is hangzik, de a művészek kiválasztásánál fontos szempont a megkérdőjelezetlen érték. Nem szappanopera hősöket, „nevesincs”, egy-egy idényre felkapott „sztárocskákat” kérünk fel, hanem olyan művészeket, akiknek a neve már hosszú évtizedek óta fogalom és vitathatatlan garancia a hiteles tolmácsoláshoz.

A márciusi est folyamán varázslatos előadóktól idéztetek. A program összeállításakor milyen hatásra törekedtél, mi kapott hangsúlyt a műsorszámok kiválasztásánál?

Hatásra nem törekedtünk. Nem ez volt a cél. A cél, hogy megmutassuk, hogy mire is képesek ezek a gyerekek, és hogy micsoda érzékenységgel tudják közvetíteni a lényeget, a mondanivalót.

A valóság és az álom. Két igen különböző, látszólag ellentétes fogalmak, pedig érzelmileg nagyon sok azonos megnyilvánulásai vannak. Az álmok jók. Kellenek. Azok nélkül igen nehéz a valóság irdatlan sok negatív tényezőjét elviselni.

Az ilyen jellegű műsorok összeállításánál engem pl. mindig egy, állandóan a fülemben csengő idézet inspirál. „Nagyot kell álmodni, mert kicsit a cseléd is tud.” Ez az idézet a nagy színészpedagógus Nádasdy Kálmán szájából hangzott el, és milyen igaz.

Nem olyan produkciókat, színdarab, musical részleteket viszünk színpadra, amit már az ország 33 iskolájában már feldolgoztak, bemutattak, hanem egyedi, merész vállalkozásokat.

A gyermekek hatalmas sikert tudhatnak magukénak a szereplésükért, hogyan zajlott a betanítási időszak?
A Fellinire emlékező pantomim előadás pl. úgy született, hogy dráma-színjáték foglalkozásokon több régi filmet, előadót ismertek meg a gyerekek. Színházi előadások és filmek részleteit néztük meg, utána pedig beszélgettünk róluk. A szereplőkről, az ábrázolt jellemekről az előadókról. Így került sor pl. az Országúton c. film megtekintésére is. Döbbenet volt hallgatni, milyen realitással, érzékenységgel fogalmazták meg a gyerekek a film mondanivalóját, a főszereplő sorsát, és ahogy elemezték az alakításokat. Utána nagyon sokat beszélgettünk ezekről. Tehát a témát ők hozták. Nem mi (én) erőltettem rájuk. Természetesen a kidolgozás, a kivitelezés vezetést igényel, de hát hol nem!

A vendégművészek meghívásakor milyen karaktert kerestél? Mi alapján esett a választás idén Almási Évára és Vajda Júliára?

Vajda Júliához régi barátság fűz. Nagy előadó és nagy ember. Ennél talán csak a szíve nagyobb. Tehetsége, s a színház iránti alázata példaértékű.

Több évvel ezelőtt ő toborozta össze kollégáit és rendezett egy opera-operett gálát az alapítványunk támogatására. Akkor kértem fel, hogy hivatalosan is legyen tagja a kuratóriumnak, amit ő azonnal elvállalt. Azóta is mindig ott van ahol segíteni kell, nem csak nekünk, hanem számtalan jótékonysági rendezvényen. Tehát ő, akkor este Solvejg dalával adott volt.:)

Almási Éva, korosztályának az egyik ikonja. Csaknem fél évszázados pályafutása alatt méltán játszotta el azokat a nagyszerű szerepeket, elsősorban a színházban, vagy tévéfilmekben. Vásárhelyen még sohasem lépett fel, s ez nagy vágyam volt, hogy őt „lehozzam” ide. Már nem vállal fellépéseket, de igent mondott. Az előadás előtt hetekig beszélgettünk mit is kellene most itt csinálnia. Dobáltuk egymásnak az ötleteket. Sziporkázott, izgult, nagyon komolyan vette a feladatot. A végén Szabó Lőrinc versénél maradtunk és a „Képzelt riport”-nál. Hogyan is kapcsolódik össze ez a kettő? Így. Ahogy láttad, látták. „Az árny keze” c. vers és a „Hogyan mondjam el neked?” című dal. Hisz az egyikkel kezdődik, a másikkal pedig folytatódik a gondolat.

A Gála mottója:  “Egy álom akkor válik céllá, amikor lépéseket teszel annak megvalósítására”.   Ezt hogyan lehet lefordítani az intézmény munkájára?

 Egyértelmű. Tenni kell a dolgunkat. Mindenki a magáét, amire rendeltetett.

Milyen útravalót visznek magukkal a gyermekek, amikor végleg elhagyják az iskola kapuját?

Nekik ezek a fellépések nagyon nagy izgalommal járnak. Ennek ellenére vállalják, példaértékűen, lelkiismeretesen csinálják végig a próbákat. Az előadáson pedig jobban „képben vannak”, mint mi, a felkészítők.:) A mostani előadás után,  két kolléganőmmel Nagyné Laskai Nórával és Majoros Gabriellával – akik oroszlánrészt vállaltak a felkészítésben és a műsor sikerességében – lerogytunk egy fotelba és mindhármunkban ugyanazok a gondolatok fogalmazódtak meg. Honnan is jöttek az ötletek? Hogyan is kezdtük? Mi lett az eredmény? Mitől volt ekkora siker? A válasza mindhármunknak ugyanaz volt. A gyerkőcök inspiráltak bennünket. A személyiségük, a kitartásuk, az érzékenységük, egyáltalán minden, ami belőlük kisugárzott felénk. Ők küzdöttek meg minden mozdulatért, minden kimondott szóért.

Ha elmennek tőlünk, biztos vagyok abban, hogy nagyobb önértékeléssel, határozottabban, magabiztosabban mozognak majd az „élet színpadán” is.

Laskai Nelli

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.