Beszélgetés Rupáner – Gallé Margó írónővel

Megosztás

A sikeres, kétgyermekes írónő a nap 24 órájában a gyermeknevelés mellett online babanaplót vezet, receptgyűjteményt készít és regényeket ír. Sokak által ismert és kedvelt regényei: Lányok a kastélyból, Malom a tóparton, Nászajándék Salzburgból.

Rupáner – Gallé Margó, honnan ered e különleges név?

A Gallé az én lánykori nevem, és egy francia város nevéből származik, a Rupáner a férjem után van, és német eredetű. De létezik India partjaitól délre, a könnycsepp alakú Sri Lanka szigetnek egy 114 km-es partszakasza is, amit Galle-nak hívnak, pálmafákkal, egzotikus, hófehér kastélyokkal, romantikus lagúnákkal, és az óceán vakító, türkizkék színével. Ki tudja, talán innen a vonzalmam a nagy vizek, a különleges épületek és hangulatok, és a napfény játékai iránt.

Milyen út vezetett az első regény megszületéséig?

Mondhatnám, hogy rögös, de egyáltalán nem volt az. Talán túl simán is ment, ha nagyon őszinte akarok lenni, éppen ezért nagy örömmel tölt el a tudat, hogy végre találtam egy olyan dolgot, ami különleges, nem kerül rengeteg erőfeszítésbe, energiába és tanulásba. Az pedig, hogy kiadták a Lányok a kastélyból-t és azóta elmondhatom, hogy olvasóim vannak, akiknek tetszik, amit írok, és várják a folytatást, az, az a bizonyos hab a tortámon, méghozzá a legfinomabb fajtából.

Milyen egy Rupáner-Gallé-regény?

Egyszer valaki azt mondta, hogy „olyan, mint egy csokor üde virág, kedves és ajándékozható”. Talán ez kifejezi mindazt, ami ezekben a történetekben benne van. Azt, hogy szerettem volna, hogy az én írásom, ne egy tucat regény legyen, szerettem volna szépet tárni az olvasóim elé, kicsit kiemelni őket a szürke hétköznapokból, felcsillantani a reményt, elmosolyogtatni őket, hogy amikor a történetek végére érnek, jó érzés maradjon bennük, miután becsukják a könyvet. Szerintem tudnunk kell egy kicsit elszakadni a valóságtól, nézni a dolgok jó oldalát, megtalálni a szépet, kicsit elvonatkoztatni az általános problémáktól. Ez az talán, amihez a regényeim egy kicsit hozzásegítik az olvasót.

Sorra jelennek meg a regényei, online babanaplót vezet, receptgyűjteményt készít és mindenekelőtt két kisgyermek édesanyja úgy tűnik, jól ismeri a helyes időbeosztás titkát. Elárulja nekünk?

Azt hiszem a helyes időbeosztás titka valahol bennünk, anyukákban kódolva van, de szerintem egy idő után minden gyakorló kismama eléri azt a pontot, amikor úgy érzi, hogy most kell valamit találnom, ami által hasznosabbnak érzem magam, vagy ami kikapcsol. Van, aki kézimunkázni kezd, vagy blogot vezet, nagyon sokan kezdenek komolyan fotózni, esetleg divattervezőket megszégyenítő ruhakreációkat varázsolnak elő a család szeme fényének. Ez nem azt jelenti, hogy belefáradunk az anyaságba, de nálam az első két év volt az, amikor úgymond csak arról szólt minden, hogy gyönyörködtem Laurában, két méterrel a föld fölött lebegtem, hogy milyen csodálatos anyának lenni. Ezt teszem természetesen azóta is, de beleviszem azt a kis pluszt, ami feldobja a hétköznapokat, így a főzésbe például belevonom a kislányaimat. Laura már egész gyakorlott hároméves létére a konyhában, és nagyon élvezi, ha indul a boszorkánykonyha, ahogy viccesen hívja a főzést. Múltkor például a fürdőkádban éppen azt játszotta, hogy csokoládét olvaszt és temperál a házi készítésű bonbonhoz, és a fogkeféje helyettesítette a hőmérőt. Ehhez azért azt hozzá kell tennem, hogy a lányaim hihetetlen jó természettel rendelkeznek, ám míg a babanapló vezetését anyai rutinfeladatnak tartom, talán ennél kritikusabb pont az írás, ami csak akkor lehetséges, ha már mindenki alszik. De két gyerek mellett egy könyv vagy egy újság elolvasására is majdhogynem csak ilyenkor lenne mód. Annyi a különbség, hogy én most ritkábban olvasok, és gyakrabban írok.

Melyik a kedvenc könyve, amitől soha nem válna meg?

A lányaim babanaplója, amibe a születésük óta jegyzetelek. Az felbecsülhetetlen és kárpótolhatatlan számomra, nem adnám semmiért.

 Hamarosan itt a karácsony, hogyan készül az ünnepekre?

Már nagyon várom, mondhatni karácsonyi lázban égek, nálam ez minden évben így van. Laurával mondókákat, dalokat tanulunk, sokat mesélek neki a karácsonyról, és az idei az első olyan év, hogy tudatosan készül ő is az ünnepekre, mert már mindent megért. Az ajándékok nagy része kivételesen kipipálva, és nagyjából a karácsonyi receptek is összeálltak a fejemben, a lakást pedig folyamatosan csinosítjuk. Bár időhiánnyal küzdök, nem futok versenyt az idővel, csak mindent a maga idejében, vagy még később.

 

Laskai Nelli

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.