Érettség felé – vizsgákkal

Megosztás

Tegnap országosan elindultak az érettségi írásbeli vizsgák.Titkosan, szigorúan őrizve a tételeket, nehogy bárki hamarabb kifitesse a tételsorokat és jogtalan előnyre téve szert, már nem a tudásra és szerencsére alapozva maturáljon.

Így volt ez az idők kezdete óta, hiszen a megmérettetés óriási kihívás szorgalmas és kevésbé szorgalmas diáknak egyaránt.Összeszedve négy év tudását, emlékezetbe vésett fontos


és kevésbé fontos információk áradatát, most bizony a lényeget papírra vetve kell megoldani a titokzatos tételsort.Nagy feszültséggel telve, drukkolva és izgulva várták bizonnyal a borítékok felbontását, hogy utána,mint fürge író tolla -szántsák papirra a sorokat megállás nélkül. Nem kifutva az időből és még olvashatóan is

Maturálás- milyen rettegett szó is, túl a szalagavatón és a szerenádozós, bulizós utolsó napon, ahol tanár-diák megkönnyebbülten, irott szabályokat félretéve elbúcsúztak egymástól, hogy másnap a ballagáson még egyszer utoljára közösen énekeljék el a “gaudeamus igitur” mindenkinek ismerősen csengő sorait.
Éretté válni, érettségit tenni,- néhány napon át, mely talán nem is tükrözi hiven a tanulással töltött négy év munkáját, a belefeccelt energiát, és a magábaszívott tudás halmazát.Mert a megnyugtató lelkiismereten túl, a szorgalmon át, még egy fontos tényező is belejátszik a vizsgadrukkba: a vakszerencse.

Lehet a diák eminens, lehet példaértékű szorgalommal megáldva, tudjuk mind, hogy cirka harminc tétel közül mindíg van egy,-kettő,-három melynek félelmetes ereje van- mert arra már nem jutott elég idő.S ilyenkor bizony csak a szerencse segíthet. Hiszen, ha kihúzzák hamarabb az ominózus tételeket, máris csak a biztonsággal elmondhatók maradnak meg.
Így azután magukban fohászkodnak segítségért, hogy csak azt ne.. azt ne..-húzzam ki én.

Bizony nagy teher a matura, s igaz az is, hogy túljutva rajta az ember úgy érzi, nem is volt nagy dolog.Már csak mosolyogva emlékezik vissza, sőt nem is érti felesleges izgalmát- melyet azért élénken fel tud idézni tíz, húsz év múlva is.
S valljuk be őszintén, nem az érettségi teszi az embert. Persze kell az is,-sőt-  de az életben: a nagybetűsben kevés a bizonyítvány. Felelősségteljes viselkedéssel, megfontolt döntésekkel, kellően átgondolt cselekedetekkel elindulva az érettség útján- ez is kell a batyuba.

De mert elég minden napnak a maga baja- kívánok sok sikert az érettségi vizsgákhoz minden diáknak, és egy olyan batyut a vállukra, melyben miden benne van, mely az érettségi bizonyítvány mellett megtámogatja őket felnőttkoruk, továbbtanulásuk küszöbén.

K.Edit

You may also like

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.