Erich Segal: Szerelmi történet – könyvajánló

Tiniként olvastam ezt a könyvet, majd nem sokkal később megnéztem a filmet is (Love Story, 1970) . Minden alkalommal megkönnyeztem ezt a szép szerelmi történetet, és nem egyszer gondolkodtam el azon, hogy vajon én mit tettem volna Oliver Barret,  a gazdag fiatal főhős helyében. Tudtam volna másként kezelni a társadalmi különbségekből kirobbanó viták okozta szakadékot szülő és gyermek között? Az idilli állapot elérése, majd Jenny Cavilleri  villámként becsapódó halálos diagnózisának kinyilatkoztatása – emlékszem,  hatalmas dühöt váltott ki bennem. Megerősítette bennem azt az érzést, hogy a világban, az életemben egy csapásra bármi megváltozhat, mindenféle előjel nélkül. Ajánlom először a könyvet elolvasni, majd azután a filmet megnézni.

 

“Mit mondhat el az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt?
Hogy szép volt. És okos, mint a nap. Hogy szerette Mozartot és Bachot. És a Beatlest. És engem. Egyszer, amikor éppenséggel egy kalap alá vett ezekkel a zenei példaképekkel, és megkérdeztem, mi a sorrend, mosolyogva azt válaszolta: betűrend szerinti. Akkor én is mosolyogtam. De most csak ülök és töprengek, vajon a keresztnevemen sorolt be – mikor is csak Mozart kullog utánam –, vagy a vezetéknevemen, mikor is beékelődöm Bach és a Beatles közé. De az első nem lehetek semmiképp, s ez valami ostoba okból pokolian dühít, mivel világéletemben azt képzeltem, hogy nekem mindenben az elsőnek kell lennem. Tudják: családi örökség.”

 

 

 

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.