Esély a férfiaknak


A női-férfi kontrasztban lévő energiák – gondolkodásbeli különbözőségek, az élethelyzetből fakadó más nézőpont, az élmények megélésének sokszínűsége – a tökéletesebb megoldások felé visz bennünket. Használnunk kell a különbözőségben lévő erőt, hiszen nem egyformaságot, hanem egyensúlyt szeretnénk.

Régóta készülődik már bennem ez a cikk, de többször félresöpörtem, azzal győzködve magam, hogy ebben a témában már mindenki elmondott mindent, tehát aki akart elköteleződött. A napokban a kezdeményezés Facebook oldalára tévedtem


, és az ottani párbeszédekből arra jutottam, hogy talán még helye van az én nézőpontomnak is a témában. Leírom tehát, elsősorban magam miatt, mert azt gondolom, ha van egy ügy, amiért elköteleződünk, a mi felelősségünk is, hogy mi történik vele. Én ezt tudom tenni, írok. Talán messziről indulok, de nekem ez a téma bonyolultabb, ha úgy tetszik mélyebben gyökerezik egy társadalmi kérdésnél. Nem vagyok jogász, szociológus, társadalomkutató, éppen ezért nem vagyok kompetens társadalmi kérdésekben hiteles elemzéseket tenni. Pszichológus vagyok, az én rendszeremen keresztül ennek a tortának ez a szelete látszik.

A témával úgy kerültem kapcsolatba, hogy a szervezők a Nő a tükörben című blogunk facebookos oldalára a feltettek egy jegyzetet a népszavazási kezdeményezésről. Segítő szakemberként itt olyan témákról írunk, gondolkodunk, amik egyaránt fontosak lehetnek nőknek és (!) férfiaknak egyaránt. A szemüveg tehát most is ez, – az „egy”ségből indulok ki.

Egység abban az értelemben, hogy bennünk egyesül mindaz, amit anyánktól, apánktól fele-fele részben kaptunk. Nem érdemes ezt leegyszerűsíteni genetikára, és biológiára, mert pont a lényeget veszítjük szem elől. Ez a két fél rész, mint örökség, bennünk egyenrangúan összesimul, segítve abban, hogy harmonikusan kapcsolódjunk a világ női és férfi polaritású részéhez. Nyelv, amivel értjük a többieket. Ha egy férfi „rendben van” ezzel az anyai/női örökséggel, akkor általa könnyebben képes a belső történéseit, élményeit, érzéseit megérteni, ez az önismeret pedig észrevétlenül navigálja őt a kapcsolataiban, nőkkel és férfiakkal egyaránt. Erőforrás, energia mindaz, ami innen jön számára, és tudatában van ennek. Az ilyen férfiak kapcsolatait többnyire érettség, felelősségvállalás, mélység jellemzi. Mindezt persze nem adják ingyen. Elsősorban nem szerencse kérdése, hogy valaki ilyennek születik vagy sem, hogy könnyen el tudja-e fogadni mindaz, amit az édesanyjától a női működésből kapott vagy sem, hanem annak függvénye, hogy a nehézségeit, elakadásait, problémáit megpróbálja-e (!) megközelíteni a női örökségének erőforrásaival: érzelmekkel, konszenzus keresésével, a szavak erejével, a múlt integrálásával, kreativitással, rugalmassággal, befogadással. Mindez tanulható – és legkönnyebben olyan emberek által, akiknek ez a természetes működésük. Akiken keresztül ez a működés hasznosnak, értékesnek, előrevivőnek látszik, tehát tanulásra, továbbvitelre érdemes. Minta, működési repertoárbővítés, „a másképp is lehet” lehetősége.

Éppen ezért a férfiaknak egy nő jelenléte mindig esély arra, hogy a legjobbat hozza ki magából. A nő ilyen esetben tükör, amelyben megnézheti magát, mint férfit, láthatja mi az ami különbözővé teszi és mi az, ami összeköti vele. Az olyan férfiaknak tehát, akik kellő tisztelettel vannak a saját női részüket illetően, nem hogy nem okoz gondot teret adni a nőknek, hanem kifejezetten a maguk lehetőségét látják benne. Éppen ezért keresik, akár maguk teremtik az olyan helyzeteket, amikben megélhetik a polaritásból származó feszültséget, miközben ismerősen tekintenek vissza (?) belülre (?) a saját női mintájukra. Ez nem csupán az olyan nyilvánvaló helyzetekre értelmezhető, mint a párkapcsolat vagy az ahhoz vezető út állomásai, hanem minden olyan történetre, ahol férfinek és nőnek közös ügye, dolga, feladata van.

Mi történik, ha mindez a belül lévő női energia/erő nincs „elismerve”? Ha nincs értékén kezelve, ha megkérdőjeleződik az egyenrangúsága a másik fél résszel? A kényszeres elválasztással, hasítással a férfi egy fontos része „száműzetésbe” kerül. A háttérbe kerülve, a félhomályban, sötétben pedig egyre ismeretlenebb, így félelmetesebb lesz ez a hozott (!) női lélekrész. Mintha már nem is a sajátja, hanem önálló identitás lenne. Ha pedig belül megtörténik a távolítás, a külvilág maga ennek a belső képnek  a leképeződésévé válik. A nő nem társ, nem lehetőség, nem partner. Ismeretlenségénél, idegenségénél fogva fenyegető lehet. És ki-ki kalibere szerint kezd ezzel valamit – elkerüli, meghatározott szerepben – anya, feleség – értelmezve biztonságosan kezeli, de azon túl távolságot tart tőle, túlhangsúlyozza a másik – férfi- részéből származó értékeket. Bárhogyan is tesz, ellene megy a lelkéből származó egyensúlyi törekvéseknek, felborítva a belső rendet, harmóniát. Súlyos árat fizet érte kapcsolati, önértékelési zavarok, akár betegségek formájában.

Hogy állítható ez párhuzamba a nők közéleti szerepvállalásával? A nők tudják „emlékeztetni” a férfiakat a bennük szunnyadó lelki energiatartalékokra. A nők közvetítésével természetesen lehet jelen egy olyan minőség, amit ugyan ők „mutatnak meg” könnyebben, de minden emberben jelen van, így előhívható – hisz fele-fele részben apából és anyából lettünk. A női-férfi kontrasztban lévő energiák – gondolkodásbeli különbözőségek, az élethelyzetből fakadó más nézőpont, az élmények megélésének sokszínűsége – a tökéletesebb megoldások felé visz bennünket. Használnunk kell a különbözőségben lévő erőt, hiszen nem egyformaságot, hanem egyensúlyt szeretnénk.

Az azonos mérce elv alapján fontos kimondani, hogy a nőben a rendnek, a harmóniának ugyanúgy az alapja, hogy a saját „férfi” és „női” része a helyén legyen. Ismernie, elfogadnia, tisztelnie kell mindazt, amit férfi és női mintaként hozott, mert ez a szűrője a világ felé. Ha megvan ez a tisztelet, ha az egyenrangúság méltósága és ereje segíti őt, akkor bármiféle ügy mellé is teszi oda magát, talán nem téveszti el, hogy a nők közéleti szerepéért Nőként tehet a legtöbbet. Ha férfi eszközökkel él, könnyen önmaga karikatúrájává válik.

Ez az írás leginkább azért született, mert sok olyan hozzászólást, reakciót olvastam, amiben – férfiak és nők egyaránt – egyfajta hasítással értelmezik a kérdést, és a „mert majd mi jobban csináljuk a férfiaknál”- tól a „nőknek nem való a hatalom”-ig ami menthetetlenül átmegy szembenállásba, végül rivalizálásba. Ez pedig tévútra viszi az ügyet, mert nem látszik tőle a lényeg, hogy mindez nem csupán a nők számára lehet kiteljesedés, önmegvalósítás, lehetőség, hanem a férfiak számára egy esély. Esély, hogy Férfiak lehessenek, Nők mellett.

Bóta Tímea

pszichológus

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.