Évtizedes emlékek a piacon

Megosztás

matrjoskaMa a napsütést látva úgy döntött a család, hogy piacolunk. Különleges elfoglaltság ez számunkra, nem vagyunk gyakori vendégek ott. Ilyenkor, vasárnap reggel leginkább a friss zöldségért vonulnak ki az érdeklődők, ám én nem erre a részlegre fektetem a hangsúlyt. Számomra az igazi szemrevaló csemege a piac hátsó részén elterülő bolhapiac/zsibvásár területe. Régen talán még azt is hallani véltem, hogy az ott a KGST piac.

Igazi kincsek tárháza. Ahogy belépek a területre, mintha csak átléptem volna az időkapun. A földre terítve  fóliákon, régi sötétítő függönyökön elevenedik meg a múlt egy- egy darabja. Van, amire még én sem emlékszem, de számos olyan termék hevert a földön, amilyet bizony még én is használtam, őriztem sokáig, de  mára az idő és a költözködések folyamán elveszítettem.

Ahogy meglátom az ismerős tárgyakat, érezni kezdem a nagymamám régi lakásának, szobájának az illatát. A konyha polcon fekvő porcelán halacska látványa újra apróvá tesz és azt érzem megint, hogy hiába nyújtózom fel érte , kis termetem miatt úgysem érem el.  Az ódon, kicsit piszkos sószóró pedig szakasztott olyan, mint amit 4 évesen eltörtem a bordó konyhakövön.

Az igazi utazást a könyveknél és a hanglemezeknél érzem. Pinokkió kopott könyvborítóval (az emeletes ágyam tetején olvastam azt, a céllövöldében lőtt szívecske alakú párnán fekve), Tom és Jerry képregény firkálva (pont, mint az enyém), Hahota rongyosra olvasva (vonaton, Balatonra zötykölődve),  Pajtás magazin (nővérem fiókjából elcsenve)… István, a király sárga lemezborítóval (ó, de féltős volt!), Első Emelet szögletes betűkkel írva (kizárólag nővérem tehette be a lemezjátszóba, mert én csak összekarcolom a tűvel), Neoton Família, Dolly Rollék csíkos ruhában… És persze hogy ott van mellette a szalagnyúzó kazettás magnó!

Ma egy igazi kincsre bukkantunk!

Gyermekkoromban nagyon szerettem volna Matrjoska baba-sorozatot. A 7 éves kislányomnak nemrégiben megmutattam a neten a képeket erről a különös, termékenységet szimbolizáló fajátékról. Imádta, ahogyan meséltem az egymásba helyezhetőségről, a nagyobb-nagy-közepes-kisebb-legkisebb konstrukcióról.  Ma a tavaszi napsütésben a sorok közt lépkedtünk, tekintetünk pedig járt, mint a sublótfiók. Pásztáztuk a földet. Egyszer csak felkiáltott a lányom!

– Anya, nézd! A Matrjoska baba!!! – majd gyorsan felkapta és alaposan körbenézte.

– Mennyibe kerül a baba? – kérdeztem az idős hölgyet.

– 500 Ft-ra gondoltam, de engedhetek az árból. – mondta.

Ránéztem a kislányomra, aki úgy fogta azt a játékot, mintha mindig is az övé lett volna. Mosolygó szemekkel nézett fel rám.

– Megvegyük? -kérdeztem.

– Nagyon szeretném. – válaszolta.

Az eladóval megegyeztünk, kifizettük a kincset és folytattuk utunkat. Záporoztak kislányom kérdései: Mindig is akartál ilyet, mikor kicsi voltál, csak mama nem tudta megvenni? Ebben is öt van, mint a fényképen volt, ugye? Látod, milyen szép a szoknyája a babának? Ez egy család, igaz? Vagy csak lányok vannak benne? Mit is jelent ez a sok baba? Mindig úgy fogom letenni őket, hogy egymásban legyenek, nem fog elveszni. Nyugodtan játszhatsz vele te is, anya!

Nem maradt válasz nélkül – nosztalgikus érzésekbe burkolva meséltem neki a Matrjoska és az én régi kapcsolatomról.

Az időutazásból visszatérve mosolyogva mentünk a kocsink felé. A biztonsági övet becsatolva előre szólt: Megpusziltam a feje búbját…

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.