Ex-akta

A korábbi évekkel ellentétben most nem lettem nagy Megasztár rajongó, azonban volt egy produkció, amely mélyen a szívemig hatolt. Lakatos Yvette énekelte még a középdöntők során Kovács Kati méltán híres dalát Találkozás egy régi szerelemmel címmel. A 16 éves lány nagy őszinteséggel adta át a dal érzelmeit és bizony a szöveg engem is elgondolkodtatott.


Elgondolkodtam rajta miért van az, hogy egy ilyen dal visszarepít a nagybetűs Exhez, akit igyekszem minél mélyebbre zárni magamban. Boldog házasságban élek, nem vágyom vissza senkihez, pontosan tudom „mi volt a hiba minálunk”, és mégis hiányzik a nagy találkozás.

Jöjj, néhány órás napsütés,

Még kell, hogy egyszer együtt járjunk!

Még vár a nagy beszélgetés,

Tán kiderül végre, mi volt a hiba minálunk.

Jöjj, néhány órás napsütés,

Sok régi témát megtalálunk.

S a búcsú újra oly nehéz,

Mint ahányszor idáig váltunk.

Találkozás egy régi szerelemmel,

Rossz randevú,

De megbocsájtható.

Egy torz mosollyal búcsút int az ember,

Miközben érzi, sírni volna jó.

Általában két verzió létezik. Vagy legjobb barátok tudnak maradni a szakító felek vagy egyáltalán nem lesznek kapcsolatban. Az első hónapokban, években még tartható a néha meséljük el egymásnak, mi történt velünk mostanában című történet, de aztán ez egyre ritkul, míg végül teljesen megszakad a kapcsolat. A felek eltávolodnak egymástól, és már csak annyi marad, hogy egy-egy ilyen dal, film vagy vers kapcsán emlékeznek. Biztos Nektek is van olyan ex az életetekben, akinek szívesen bekukkantanátok az életébe, megnéznétek hogyan alakult a sorsa, miért nem kíváncsi Rátok, miért nem jelentkezik soha.

Valahogy a környezetemben élő nők is mind ezt mesélik. Titokban nyomon követik az ex életét a közösségi portálokról, reménykedve várják, hogy jeles napokon egy-egy üzenetet kapjanak. Miért van erre szükségünk? Csak nekünk nőknek kell az ilyesfajta kapcsolattartás? Csak mi emlékezünk?

Ahogy a saját érzéseim fürkésztem, arra jöttem rá, hogy nem biztos, hogy megéri mélyre zárni az ex-aktát. Hiszen akárhogy is lett vége, tagadhatatlanul fontos része volt az életemnek, és ő is okozója volt annak, amilyen lettem. Ő is kellett ahhoz, hogy most egy másik emberben megtaláljam azt, akit kerestem. Vele éltem át sok-sok emléket, amik megismételhetetlenek, egyediek. Ő is egy napsugár volt az életemben, amire jó szívvel, mosolyogva szeretnék emlékezni.

Nekem egy ilyen ember volt az életemben, aki most mintha mégis más dimenzióban élne. Hogy kinek a hibájából nem valósult meg soha a nagy beszélgetés, nem tudom megmondani. Amikor egy ilyen dalt hallgatok, elönt a szomorúság, de egyben a boldogság is. Mert örülök, hogy van mire emlékezni, örülök, hogy bár nem részese az életemnek, mégis méltó helyre került a szívemben. És arról a helyről ilyen ritka alkalmakon bizony előveszem, majd a dal végén visszacsomagolom.

Végh- Kósa Anita

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.