Haramiák-avagy elkezdődött a színházi bérletszezon!

   A minap színházban jártunk. Ez még önmagában nem lenne hírértékű,  az viszont igen, hogy egy igazán remek darabot láttunk.

Az elmúlt években volt bérletünk, aztán születtek gyerekeink-összesen 3(akinek kiskorú gyermeke van, tudja miről beszélek), majd próbálkoztunk alkalmi jegyvásárlással-a legjobb darabokról természetesen mindig lemaradtunk-,majd idén úgy döntöttünk az én kedves párommal, újra visszatérünk az életbe és bérletet veszünk a Szegedi Nemzeti Színházba.  Augusztusban még volt egy kis időm, sikerült jó helyre helyet foglalni és még a pedagógus kedvezményt is  igénybe vehettem. Tökéletesnek mondanám a helyzetet.

Aztán az előadás előtt egy héttel jött a nagy kérdés: ki vigyázzon a 3 civakodó korban lévő gyermekre, akik természetesen a várva várt nap előtt általában megbetegszenek. (és ez most sem volt másként) Önként segítő akadt, aki biztosította örökösen szervezkedő családunkat arról, az idei bérletszezonban (is)számíthatunk rá.

Az állapot ideális. A betegség csillapodóban, férj időben hazaérkezik, kezdődhet a jól megérdemelt kimenő.

A megtekinteni kívánt darabról semmilyen információm nem volt. Általában vagyok olyan pedáns, hogy utánanézek, de most tényleg minden a feje tetejére állt. Tudom, hogy közhely, de higgyék el, nekem nem elég a nap 24 órája. Szeretek aludni, de már arra is sajnálom az időt, hisz a világ fölfedezése, a felnőttekkel való kapcsolattartás(értem ezen nagy gyerek férjemet is) este 8 óra után lehetséges csak.

Szóval a tudatlanság, a kíváncsiság, a színházi előadás utáni epekedés hangulatában érkeztünk a helyszínre. Nemcsak, hogy éppen odaértünk, hanem időben és legnagyobb meglepetésünkre még parkolóhelyet is találtunk a közelben.

A közönség sorai közt több idős embert véltünk fölfedezni, mint fiatalt, de persze mióta szemüveges vagyok, az én látásom sem megbízható. Igyekszem arra gondolni, hogy a korosztályom is vett bérletet, csak másikat, esetleg modernebb színdarabokra, amiket én valószínűleg nem élveznék.

A résztvevő-terepszemle után a darab elkezdődött. Kissé nehézkesen indult számomra: volt benne rockzene, fekete ruhás lázadó ifjúság, csontváz, aztán meg kosztümös XVIII. századi nő és férfi. A kép csak kicsit lassan állt össze, de összeállt.

A történet főszereplője Moor gróf két fia: Károly és Ferenc. EZ utóbbi a csúnya, a rossz, aki természetesen az örökségre vágyik s azért, hogy ő kapja meg a hatalmat Lipcsében tanuló testvére ellen uszítja apját, aki ki is tagadja  a távollévő diákot az örökségéből. Károly bánatában haramiának áll, de nem egy jótékony Robin Hoodnak, hanem egy erőszakos, minden aljas dologra képes gazembernek. Az erőszak ördögi köréből nehéz a normális életbe való visszatérés. Ezért Károly elhatározza, haramia marad örökre.

Károlyt Amália, az otthon maradt szerelme várná haza, de mint ahogyan ezt a romantikus drámáknál megszokhattunk,az egymásra találás nem olyan egyszerű. Halál, reménykedés, élet, őrület, zsarnokság, gonoszság, ezek jellemzik a drámát, mint ahogyan azt a XVIII. századi daraboknál megszokhattuk.

A történet vége nem vidám. Sőt egyenesen megindító, hisz az utolsó jelentben minden szereplő vízszintesen helyezkedik el a színpadon-hogy finoman, de egyértelműen utaljak a történet zárására. Föllélelgzek és az általam létrehozható legnagyobb tapssal jutalmazom a színészek előadását.(és persze közben látványosan körbenézek, arra intve nézőtársaimat, ők is ezt tegyék)

A darab nagyon tetszett. Nemcsak azért, mert sikerült a történetbe teljesen beleélni magam, hanem azért is, mert a színészek játéka remek volt. Horváth Illés (Károly) zseniálisan mutatta be nekünk az önmaga bűnei miatt megőrülő haramia szerepét. Még a szeme illetve a haja sem állt jól. Pataki Ferenc (Ferenc) pedig szinte elcsúnyult, összement, meggörbült a színpadon, nekem személy szerint a Gyűrűk ura Grímája (Kígyónyelvűje) jutott  eszembe róla. Amália és a többi haramia is rendkívül magával ragadó volt, férjemmel egyetértve egyedül az öreg gróf színészi játékát kifogásoltuk. Egyébként minden elismerés Bodolay Géza rendezőnek is.

Nagyon örülök, hogy ezzel a darabbal indult a színházi évad, hiszen így hatalmas várakozással állunk a  következő előadás előtt (ami persze a jövő héten lenne, de azon munkahelyi elfoglaltságok miatt nem tudunk részt venni ((értsd a férj vidéken tartózkodik)) A Haramiákat ajánlom minden színházba szeretni járó olvasónak, érdemes jegyet szerezni rá.

 

Körtvélyessyné Rácz-Balogh Renáta

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.