Hit és valóság, avagy túlélni mindent

Nagyon nehéz helyzetbe kerültem a minap, egy közeli, kedves ismerősömet látogattam meg a kórházban, aki középkora ellenére hirtelen összeomlott.Váratlanul és érthetetlenül minden szerve összeomlott, megállni készült és az alagút közelébe, sőt,annak majdnem végére is ért. Szervezetének minden pontja olyan keservet élt át, amit talán elképzelni sem tudunk.Nem csak  iszonyú fájdalmat kellett túlélnie, hanem egyszerűen túl kellet élnie mindent. Tudattalan állapotát, lélegeztetőgépét, kiszolgáltatott és megalázó helyzetét, egyszerűen: mindent.

Nehéz hetek vannak a háta mögött, és nehéz heteknek néz még elébe.Meg kell egyelőre barátkoznia azzal, hogy beszélni már tud, ám a lábara állás egyelőre még csak reménykedés, semmint realitás.Két kezét emelni tudja valamelyest, igaz még az egyedül evés is várat magára.

Az orvosok nem biztatják, hiszen már az is csoda ,hogy életben maradt. Hetekkel ezelőtt lemondtak róla- tisztán hallotta- bár reagálni nem tudott.Nem is kérdez semmit erőtlen hangján, csak könnyei peregnek némán. Hogy lám mivé lett most, ő, ki  munkával töltötte ötvenegynéhány évét, gyermekét küzdelmesen nevelte fel egyedül, s most midőn már az unokáját várja, az elsőt- ki nagyiak hívja majd- ez történik vele.Lerobban, erőtlenné válik, immár járni sem tud.Nem hogy járni, még állni sem.Megllithatatlanul pörögnek fénytelen arcán a bánat és keserűség, a végtelen szomorúság sós cseppjei.

-Halkan suttogta,:-én mindig csak adtam, és segítettem mindenkinek.- s még jobban megeredtek könnyei.
Hálás a sorsnak és az Istennek, hogy egyáltalán életben maradt.Keveseknek adatott meg ez ideig, egy ilyen teljes sokk után.Néhányan jönnek vissza az alagút mélyéről, néhánynak adatik csak meg.Néhánynak.
Kezeinket összekulcsolva együtt mondjuk ki, hogy Istenem, hallgasd meg a kiáltását, és segíts.
Mi mást is tehetnénk? Látva erőtlen testét, szemébe hulló lucskos,őszes haját,- még fogni sem tudó kezeit, szemének mérhetetlen fájdalmát. Mi mást is tehetnénk? Tudva a tudomány végességét, látva a kórház borzalmait. Mi mást is tehetnénk? Látva egyetlen gyermeke szemében a rettegést.A látogatók tekintetében a sajnálatot,a halk suttogókéban a lemondást. Mi mást is tehetnénk?

Szembe megyünk a valósággal, a realitással, a látható tényekkel egy akaraton.HItre helyezzük az elfásult értelmünket, a lemondó gondolatokat száműzve, a valóság arcait elkendőzve, együtt hiszünk.Mert túl élni mindent nem egyszerű, mert a vágyakat feladni keserű, mert élni akarni kell,- élni kell. Legyőzni mindent, félresöpörni a valóságot, nem hallani a kimondott szavakat, nem venni észre a lehetetlent- hittel lehet.Csak hinni lehet. Hinni akkor, mikor már semmi más nincs,hinni  mikor már senki nem mer, hinni mikor már majdnem eltapos a kór, a világ.Hinni, mikor más semmi más nincs. Hinni.Csak hinni lehet.

Márta

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.