Hogyan találjuk meg újból szerelmünket?

Megromlott párkapcsolatunk, házasságunk legtöbbször  szakítással végződik.Sokan vallják, hogy ami nem megy ne erőltessük. Csak kérdés, hogy valóban nem megy-e már, vagy csak könnyebb ebben elmerülni, mintsem lépéseket tenni a megújulás felé. Lerágott csont már a szerelmek kudarcának megszellőztetése, negatív, de teljesen ezzel azonosuló hozzászólásokkal megtűzdelve, mellyel korántsem elégítjük ki az éppen soron lévő elhagyott szenvedőt, csak önigazolást adunk a magunk zátonyra futott kapcsolatának. Mert jó, mert könnyebb, mert gyakoribb.

Nagyon kevés hozzászólást lehet találni egy-egy ilyen témában azoktól, akiknek igenis sikerült újból feltámasztani a már holtnak hitt kapcsolatát, házasságát.Érdemes elgondolkodni azon, valóban csak tönkremenni tudnak a társas kapcsolatok, valóban csak kidobni lehet egyik másikunkat?

Én nem hiszek ebben. Abban hiszek, hogy minden kapcsolatnak megvan a maga gyógyító ereje, mely önmagából fakad.Egyházi esküvőkön hangzatos beszéd: “amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza”. Miért is? Mert bizonyára már akkor jól választottunk, mikor frigyre léptünk.S ha nincs a kapcsolatban olyan ma divatos függőség, mely valóban orvosi kezelésre szorul, mint a narkotikum, ital, nő, szerencsejáték- hiszem, hogy újjáéleszthető a megromlott kapcsolat.

Elsősorban is biztonsággal tudni kell, hogy szeretem a másikat.Mert egy kihűlt kapcsolatban, még lehet szeretni, de nem lehet együtt élni.Kell a bizonyosság arról is, hogy a másiknak is vannak még érzései velünk szemben, de valamilyen oknál fogva nem tud felszínre törni.Ha van még érzelem mindkét szereplőben- akkor sokkal könnyebb az újjáépítés

Fontos a lépések egymásra építése, nem szabad azt hinni egy félmosolyból, mellyel törekvéseinket nyugtázza párunk, hogy már ágyazhatunk is egymás mellé..Keményen meg kell dolgozni a szerelmünkért, az elveszettért.Mielőtt egyetlen lépést is tennénk, önmagunkhoz kell őszintének lenni.Elővenni egy papírlapot, és töredelmesen felírni mindazt,ami már nincs meg ÉN-bennem.Mi az mit kezdetben – a szerelem hevében- adtam a másiknak nem csak magamból, hanem a házimunkából, gyermeknevelésből, főzésből stb .Milyen voltam mikor a gyengédség mezején ringatództunk? Nem csak végiggondolni kell, hanem le is kell írni. Mert a szó-gondolat elszáll. Mennél hosszabb lesz a lista, annál könnyebb dolgunk lesz később.A hosszabb lista azt adja tudtunkra,hogy az egónkat hátraszorítva máris a szeretet útján vagyunk, őszintén önmagunkkal.

Már látnivaló is lesz, mi az amiben Nekem kell változnom.És higgyék el, az már nem is számít,hogy a másiknak miben kell.Mert nem lehet senkit sem megváltoztatni ugyan, de önmagunkkal remekül elboldogulunk.S utána már csak egy lépés a másiktól jövő  pozitív visszajelzés, mely nem biztos, hogy az első alkalommal megtörténik, mikor mi az első javított közeledést megtesszük.
De: az bizonyos, miután a sokadik új lépésünket, tettünket megtapasztalja, önkéntelenül is arra fog törekedni, hogy végig menjen azon az úton amin mi.

Ez a módszer nem arról szól, hogy leülünk és megbeszéljük, kinek miben kell változnia, mert arra két eltávolodott ember- akár csak egyik fele távolodott is el- nem alkalmas.Azonnal a dac és a hibátlanság érzése- maga az ego – kerítené hatalmába az embert és már biztos, nem is mennének semmire, jó esetben nem is hallgatnák végig egymást.Vagy csak egyikük sorolná fodorkorpára ellenérveit mindennel szemben.

Biztatólag mondom ,meg kell próbálni.Mert működik. Magam több házaspárt ismerek, akik lerobbantották régi rossz életüket, és felépítették új alapokra a  még most is prosperáló szeretet alapjaira épül új életüket.

Minden ami a listánkra gyűlt kipróbálandó ismét.És persze nem az utolsóval kell hogy kezdjük, hanem az elsővel.Mert szívünkből a megismerkedés, házasság elején még meglévő, mára már nyomokban sem lelhető dolog fog feltörni.Ha nem sikerül kronológiai sorrendben előhívni a veszteségeket, miután teleirtunk egy teljes lapot, tegyük mi időrendbe.

És a sor eleje természetesen az, hogy udvarolni kezdünk. Kissé nehezebb, ha egy fedél alatt vagyunk, csak már nem karnyújtásnyira egymástól,–de csak mert nevetségesnek érezzük törekvésünket- de  nem az! nem  hiábavaló. Ha férfi kezdi az építkezést, nézze meg a listán, hogy akarta elcsábítani anno szíve választottját, hogyan és mivel tette  feromonzavarba szíve hölgyét.Mennyire volt akkor illatos,csinos, türelmes és kedves, milyen virág volt kezébe, s melyik kis vendéglőbe hívta meg.Milyen bársonyos volt a hangja mikor megjelent szerelme ajtajában és hogyan adta elő mondanivalóját.
S tegyen most is pontosan ugyanúgy. De: bárhová mennek is el kettesben, nem szabad a megromlott kapcsolatról még csak szót sem ejteni. Nincs itt az ideje,csak önmagukról, és egyéb dolgokról folyhat a diskurzus.

Ha visszautasítaná közeledésüket ex-kedvesünk, akkor se essünk kétségbe, és 2 nap elteltével próbáljuk meg újból

Miután legyőztük egónkat, már csak azzal is, hogy elfogadtuk az Önmagunk megváltoztatásához szükséges első lépést, és szembenéztünk Önmagunkkal, s pláne ha megtettük az első lépést- a várt és tényleges reakció ellenére, vagy mellette folytassuk a megkezdett utat.

Készítsünk egyéni tervet a következő lépéshez. Merjük belevinni kreativitásunkat, saját gondolatainkat.Nincs jól bevált séma, hiszen minden egyes ember más  és más más, egy dolog csupán az egyező mindegyikőnkben: a szeretet elve

A szeretet mindent legyőz, nem erőszakos, mindent elbír, nem magamutogató és nem öntelt, a szeretet önzetlen, nem haragszik.

Várjuk meg a munkahelye előtt, s csupán csak kísérjük haza, akár hívjuk meg egy kávéra. Segítsünk bevásárolni, cipeljük csomagjait. Egyszerűen udvaroljunk. Úgy, ahogyan tennénk ha egy számunkra ismeretlen hölgy lenne.
A helyzetünk már annyival  egyszerűbb, hogy ismerjük kedvesünket, s a régi énjét véljük felfedezni ,mert arra van szükségünk.

Egy dolog tilos csupán az egész folyamat alatt, a múlt emlegetése és a másik hibáinak előtérbe helyezése, megemlítése. Nincs szükség rá. Elhidegült társunk felfogja ismerni és érezni fogja a változást.Mert a szeretetet érezni kell.Nem a kimondott : “szeretlek” szó hordozza magában a szeretetet, hanem maga a szeretet.S hiszem, hogy, mint a kisbaba aki a mosolyunkat viszonozza, ugyanúgy lesz tükör ez párunk előtt, és ugyanúgy adja is majd vissza mindezeket.

A hölgyeknek sem kell más sémát követni.Nem kell az elfogadott és tradíciókra épült rögződésekre figyelni, egyszerűen éppen a fenitek szerint követni kell a szeretet útját.

Tudniuk kell, hogy egy kapcsolatnak minden esetben egyedül és kizárólag a nő a
mozgatórugója.Egyszerűen, minden reggeli ébredéssel mi nők visszük az életelixírt családunknak.Ha migrénnel ébredünk és nem tudjuk legyőzni, azonnal felborul a többiek reggele is.Ha este fáradtak vagyunk, semmi esetre sem lesz ágyközelség párunkkal, míg ha mi akarjuk ugyanazt, megvalósul.Biztosan.

Így van ez párkapcsolat, házasság minden apró területén is.Ha párunk munkája napi tíz-tizenkét óra, mi nők adjuk meg a hátteret, s ha nem adjuk meg, rögtön érzékelhető a felborult napi ritmuson, a családi káoszon.és persze a veszekedéseken is. A vacsoraasztalra is az kerül, amit a ház asszonya kigondol. Mondják: az  ügyes asszony elhiteti a párjával, hogy neki kedvez, s közben saját gondolatait viszi véghez..

Az önzetlen háttérszerep sohasem érzékelhető rabszolgamunkának, természetesen a viszonzott szeretettel karon öltve, mely párunktól érkezik meg hozzánk visszajelzés gyanánt.

Talán ebből is látható, miért is a nőt kell meghódítani, miért kell válsághelyzetben is a nőt biztosítani szeretetünkről.S eltérő esetben miért kell a nőnek végig vinni ezt a szeretetre alapuló házasság-kapcsolat újraépítést.

Egyúttal mi magunk is újra felépülünk, újra szárnyra kapunk.Olyan tulajdonságok jönnek  felszínre, melyek régen elfeledettek lettek a hosszúra nyúlt eltávolodási folyamatban.Mi magunk is meglepődünk, hogy még min
dig birtokában vagyunk.

A kompromisszumoknak, az újból felosztott életvezetési feladatoknak szóbeli rögzítése csak a teljes egyetértés, harmónia és újra egymásra találás idején van létjogosultsága.

Bízom benne, és biztosra veszem, hogy ismét megtalálhatjuk elveszettnek hitt társunkat, elveszettnek hitt szerelmünket kellő kitartással, kellően felvértezve magunkat a szeretettel.

K.Márta

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.