In memoriam

Megosztás

Forgó Teréz

(2005. november 8. 18.00 – 2005. november 8. 18.10 )

Bocsánatot kérek mindenkitől, aki ezt a címet most olvassa. De ma lenne öt éves, ma öt kicsiny gyertyát kellene elfújnunk együtt a tortán, és csillogó szemekkel felbontanunk az ajándékokat.


Nem tudom megtenni, hiszen Teréz elment. Mindössze tíz percet élt, és mint apa, akinek hárman kicsiny lány lóg szüntelen nap-mint nap a nyakán kicsit szomorúan, kicsit megrendülve írom le ezeket a sorokat.

Teréz elment… Elment, mert a mai kor, rohanó világában, ahol a pénz számít, nem volt miből „segítenem” a megszületését. Tudtam, hogy kellene „hálapénzt” adnom, azt is tudtam, hogy „várják” azok, akiknek talán „hívatásuk” lett volna, hogy megszülessék, hogy felsírhasson ebben a világban. Tudtam… de árván, három pici lánnyal, nyomorékon, nem tudtam adni, hiszen nem volt. És a nincsből nagyon nehéz adni. Fel akartam nevelni, akartam látni örömét és bánatát, akartam játszani, és mesét írni neki, mint ahogy a többi háromnak tettem… Mea culpa, mea maxima culpa… Nem tehetem már meg, hiszen nincs közöttünk.

Köztemetése volt, hiszen majdnem egész évi nyugdíjamat kérte a temetkezés. Azt sem tudtam kifizetni…a szülői koszorú is, csak öt szál szegfűből állt volna, ha nincs egy ismeretlen, aki kicseréli hatalmas fehér rózsásra, amelyben húsz szál virág pompázott. Ma sem tudom ki volt az!

Azon hideg novemberi napon először esett a hó, mikor kikísértük, mi öten… Anya, a lányok és én, mert az árváknak ez a sorsuk…. Fehér volt a koporsó, amelyben feküdt, fehér a világ, csak az én lelkem nem volt az, mert talán, ha bírok pénz találni, még ma is élne.

Teréz elment… nem odafigyelés miatt, hiányosságok miatt… tehetetlenségem miatt.

Nem járok ki a temetőbe, nagyon fáj a sírja, amely magányosan áll egy rózsabokor alatt.

Boldog szülinapot Terét!

Forgó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.